Egyszerűen nagyszerű! – Hobbik, amelyek segítenek a pillanatra koncentrálni
A felkapott éttermekben elköltött ebédeket, legújabb sminktrendeket és divatos ruhákat bemutató videók mellett egyre többször jelennek meg egészen különös tartalmak a közösségi médiában. Ahol valaki a fermentálásról beszél, ahol híres emberek vagy egyszerű huszonévesek büszkén mutatják, hogyan sütötték meg a sokadik kovászos kenyerüket. Ahol egy csodaszép horgolt takarót láthatunk, de a készítője nem egy nagymama, hanem egy tizenéves fiú. Ahol valaki szakszerűen bemutatja, hogyan varázsolhatunk egy kidobásra ítélt bútorból szép, ma is használható darabot. Ahol egy lány a virágoskertjével büszkélkedik, ahol egy fiatal férfi vadregényes tájakra kirándul, hogy ott szabad tűzön főzzön. És hogy mi ezekben a különös? Az, hogy nincs bennük semmi különös.
Csupa ismerős dolgot soroltam, sokunknak mégis újra fel kell(ett) fedeznünk ezeket az egyszerű tevékenységeket. Meglepő, hogy láthatóan egyre nagyobb az igény rájuk. Ezt mutatják a blogok, vlogok, közösségi oldalas csoportok, vagy például az a tény, hogy egy, az Amerikai Egyesült Államokban végzett felmérés szerint a 40 éven aluliak 45%-ának van a fentiekhez hasonló hobbija. Óriási szám ez, különösen annak fényében, amit magunktól gondolnánk a korszellemről. Ami, ez alapján mégiscsak az egyszerűség felé megy.
Kenyérlelke
Egy találó kép szerint a mai harmincasoknak a kovásznevelés jelenti azt, amit gyerekkorban a tamagochi. A vicces hasonlaton túl azért is hoztam példának a kovászt, mert talán (gyönyörű szimbólum!) éppen ezzel indult el valami. Amikor a koronavírus-járvány miatt jöttek a nagy lezárások, szerte a világon elkezdtek ismerkedni ezzel a csodálatos létezővel.
Milliók fordultak civilizációnk egyik alapjához, a kenyérhez, tanulták meg a technikát, és alakították ki a saját rutinjukat ahhoz, hogy minél tökéletesebb végeredmény kerüljön az asztalra.
Rengetegen tanultak meg így alkotni valamit a semmiből. Életben tartani, táplálni a kovászt. Nagyon sokan annyira rákaptak ennek az ízére, hogy a mai napig csinálják. Csak közben melléjött még ez-az. Mondjuk a befőzés nyáron meg a fermentálás. Egyik sem mai találmány, de hosszú időre száműztük az életünkből.
Savanyú, de a miénk!
A savanyúság a magyar konyha egyik legfontosabb alapanyaga. S noha a skandináv konyha kultusza hozta be ismét a köztudatba, a fermentált savanyúság is az. Régi szakácskönyveinket fellapozva számtalan ilyen receptet találhatunk, mindenki erjesztéssel tartósított. Az általában 2%-os sóoldattal (egy liter vízhez 20 gramm só) fermentált zöldségeket ráadásul olyan további ízekkel is gazdagították, mint például a meggylevél vagy szőlőlevél. A spárgától kezdve a káposztán át az uborkáig minden, ma is népszerű zöldséggel így tettek.
A roppanós, vitaminokban, jótékony baktériumokban gazdag fermentált zöldségeket a hulladékcsökkentés és az egészséges táplálkozás iránti igény tette újra népszerűvé.
Akárcsak a befőzést. Utóbbi is régi hagyományunk, számos izgalmas változatát találhatjuk meg régi szakácskönyveink lapjain. Mustármaggal fűszerezett ecetes szilva és meggy, tökdzsem, vaníliás zöldparadicsom-lekvár, gyömbéres paradicsompüré, vaníliás eperkompót. Csak néhány példát soroltam a magyar konyha szinte kimeríthetetlenül gazdag múltjából – ilyen izgalmas dolgokat is tudtunk!
Sajttal és pirítóssal mindegyikből csodás reggeli vagy vacsora válhat ma is. Mindezek a konyhai példák jól szemléltetik, hogy bár a modern életmód tele van olyan segítségekkel, amelyek megkönnyítik az életünket, mégis vágyunk azokra a régi, egyszerűbb dolgokra, amelyek a mentális, fizikai és érzelmi jóllétünkre is hatással vannak. Ennek jegyében egyre többen mondanak nemet például a feldolgozott élelmiszerekre. Mert van változatosabb, zamatosabb, olcsóbb. Saját termesztésű, de legalábbis saját sütésű, saját fermentálású, eltevésű.
Az alkotás öröme
Nem kell nagy újdonságokat kitalálni, hiszen van egy csomó, már jól ismert, jól bejáratott módszere annak, hogyan élhetnénk egyszerűbben. Nagyon úgy tűnik, hogy sokan éppen erre vágynak. A zero waste, a komposztálás, a vászonszatyor, a kertészkedés, a kézműves hobbik, a kirándulás térnyerése azt mutatják, kínáljon a felgyorsult világ bármilyen sok információt és technikai segédletet, az emberek mégiscsak azt szeretnék, hogy természetesebb, egyszerűbb legyen a világuk. Élhetőbb.
Ezért választanak egyre többen olyan hobbit, ahol kézzel fogható az eredmény, ahol a két kezükkel tudnak teremteni.
Számos oktatóanyag, videó segíti ma az ezen az úton elindulókat, legyen szó varrásról, horgolásról vagy barkácsolásról. Az alkotás öröme akkor is további próbálkozásra sarkall, ha éppen nem lett tökéletes a végeredmény.
Hidat képeznek
Semmi újról, szenzációsról nincs tehát szó, csupán olyan hagyományok továbbviteléről, amelyek pontosan megfelelnek a mai kor kívánalmainak. Környezetbarát, testi és lelki feltöltődést adó tevékenységek ezek a hobbik. Nosztalgikus vonzerejükön túl azért lettek egyre népszerűbbek, mert olyan előnyeik vannak, amelyekre éppen a mai rohanó világban van igazán szükségünk. A kézimunka vagy a barkácsolás során végzett ismétlődő mozdulatok például relaxációs állapotot idézhetnek elő, csökkentve a stressz- és szorongásszintet. A sütés folyamatos összpontosításra tanít.
Tudatosságra, a jelen pillanatra koncentrálásra kényszerítenek ezek a tevékenységek, s bár mindez néhány évtizede még teljesen magától értetődő volt, képernyőfüggő mindennapjainkban jól jönnek ezek a sorvezetők.
Tapintható, kézzelfogható élményt kapunk, melynek végeredménye elégedettséggel tölthet el. Még akkor is, ha csak valami nagyon egyszerűről van szó.
KAPCSOLÓDÓ TARTALOM
Nadrágdetox: 30 napig csak szoknyát hordtam – Íme, a tapasztalataim!
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>
