Lackfi János: Szőrözés – #Jóéjtpuszi

Azt kérded, mi, hívők  

miért mindig a bűn körül pörgünk? 

Minek annyit szőrözni rajta, ha valaki próbál 

alapból jó ember lenni, nem ártani másnak? 

Meg nem úgy van, hogy aki hívő lesz, megtisztul, 

azután többé nincs dolga a bűnnel? 

Vagy akkor mire jó egyáltalán a megtérés? 

Jó kis kérdések.  

Tudod, az életünk is folyamat,  

a bűneinkkel való viaskodásunk is folyamat...  

Mit tegyünk, miután levetkőztük a bűnös énünket?  

Vetkőzzük le újra, mert a bűnök  

emitt-amott visszamásznak,  

amint egy kicsit nem figyelünk.  

Olyan ez, mint azt kérdezni:  

aki kigyúrta magát izmosra, mit tegyen?  

Nos, gyúrjon tovább, hogy izmos is maradjon.  

Hát aki lefogyott, mit tegyen?  

Vigyázzon tovább, mit eszik,  

mennyit mozog, hogy sovány is maradjon... 

Amúgy meg bizony van szőrözés  

a bűnnel, és érdemes is foglalkozni vele. 

A baj ott kezdődik, ha többet foglalkozom 

vele, mint amennyit Istennel… 

Például, ha szerelmes vagyok,  

mi számít bűnnek a kedvesem szemében?  

Mondjuk, ha szándékosan nem keresem,  

nem szánok rá időt.  

Ha rideg vagyok hozzá,  

ha beszólogatok neki,  

ha direkt bosszantom.  

Ha mással flörtölök vagy félrelépek.  

Ha ártok magamnak, ha tönkreteszem magamat.  

Ha valaki elköteleződött a szerelme mellett,  

de sosincs vele vagy gyakran megbántja,  

akkor igenis bűnt követ el ellene.  

Nevezzük finomkodva hibának?  

Az min változtat?  

Lehet szépíteni a dolgot,  

attól nem esik neki jobban,  

s nem tesz jobbat a kapcsolatnak.  

Ugyanígy van Istennel. 

Lényeges, hogy ne a bűntől való  

félelem legyen az életem középpontjában. 

Hanem az öröm, mert egyszerűen  

szeretem azt, aki teremtett,  

és igyekszem minél többet vele lenni,  

például úgy, hogy imádkozom...  

Nem kötelező savanyúkereszténynek lenni,  

Jézus sem volt az...  

Senki sem mondta, hogy állandó szégyenben,  

marcangolásban kéne élni. Az nem Isten világa.  

Viszont, hogy monitorozom magam,  

korrigálom a dolgaimat,  

az nagyon is természetes.  

Ha valahova tényleg el akarok jutni,  

csak megnézem már időnként a GPS-t. 

Mert különben eltévedek.  

Lackfi János további, #Jóéjtpuszi jelölésű versei itt érhetőek el.

Ez az írás eredetileg a Képmás magazinban jelent meg. A magazinra előfizethet itt.