„Nincs kegyelem”, avagy mire jó egy film a salgótarjáni sortűzről?
Ha már unod a sok múltba néző, 20. századi traumákat feldolgozó filmet, tartsd szem előtt: még mindig keveset tudsz a közelmúltról! A Nincs kegyelem című film az ’56 utáni megtorlás fontos és tipikus epizódjainak, a tömegbe lövéseknek állít emléket dokumentarista és játékfilmes eszközökkel. Szükségünk van az ilyen alkotásokra.
Képek: Közép-európai Média Intézet - Tóth Milán és Komka Péter
Több nemzedék felnőtt már az utolsó nagy magyar történelmi trauma, az 1956-os forradalom és az azt követő megtorlás óta úgy, hogy semmi tapasztalatuk és emlékük nincs a háborúkról, fegyveres konfliktusokról, fizikai és szellemi elnyomásról. Ez nagyon jó helyzet, de könnyen félrevezethet: kialakíthat az emberekben egy hamis biztonságérzetet, hogy ez a békés egyensúlyi helyzet szilárd, nem lehet kibillenteni. Pedig lehet, látszólag egyik percről a másikra, amelyet persze a többség számára láthatatlan aknamunka előz meg. Ezért tanulságosak az olyan szembenéző, múltat feldolgozó filmek, mint a Nincs kegyelem.
Segítenek átlátni és felismerni az emberi hétköznapokat átszövő hatalmi játszmákat.
A Nincs kegyelem precíz történelmi kutatásokra alapozott, szemtanúk bevonásával, minőségi igénnyel készült film. A dokumentarista eszközök a hitelességet, a játékfilmes eszközök az átélhetőséget hivatottak megteremteni. E kettő jól kiegészíti egymást, így a film a nagyközönség számára is befogadható, sőt, a középiskolás korosztály számára kiváló tananyag-kiegészítő lehet. Remélem, a tanárok felismerik majd a benne rejlő lehetőséget!
A játékfilmes részek erénye, hogy az emberi sorsokból elkapott epizódokat jó színészek jelenítik meg, a felvillantott élethelyzetek és személyiségek nem egysíkúak, nem csak feketék és fehérek. A tömegbe lövető pufajkásnak ugyanúgy lehetnek emberséges vágyai, ahogy a jószándékú áldozat is lehet naiv. Történelmi és emberi szerepük mégis egyértelműen a jó vagy a rossz oldalra sorolható. Sokan pedig értetlenül és megalkuvón állnak minden esemény peremén.
A salgótarjáni vérengzésnek tanulságos mementója ez a film, amely egyszersmind rávilágít arra a szisztematikus megfélemlítő-leigázó szándékra, amely a szovjet megszállókat és az őket kiszolgáló magyarokat arra késztette, hogy előre megfontolt szándékkal, éles lőszerrel lőjenek a demonstráló emberekre sok vidéki városban.
A fel-felbuzgó tiltakozást, a jobb életre való vágyakozást így sikerült elfojtaniuk több évtizedre.
A filmet kevés mozi játssza, de remélem, filmklubok és baráti társaságok, történelemórák gyakori programja lesz ennek a filmnek a megtekintése.
Nincs kegyelem. 2016. Rendező-forgatókönyvíró: Matúz Gábor. Főbb szereplők: Ráckevei Anna, Szakács Tibor, Kubik Anna, Györgyi Anna, Törőcsik Mari, Gáspár Tibor.
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>
