Aki gyorsabban számolt, mint a saját számítógépe – Neumann János, az informatikai forradalom elindítója
Neumann Jánost nem túlzás zseninek nevezni. Elképesztő okosságáról, különös karakteréről, szokásairól legendák keringtek. Nemcsak most, születése 120. évfordulója és a 2023-as Neumann Emlékév miatt nagy a személye iránti érdeklődés, hanem mindig, hiszen a 20. század egyik legnagyobb matematikusa volt, ugyanakkor maradandót alkotott a számítástechnika, a fizika, a közgazdaságtan, a kvantummechanika, az atomenergia felhasználása, a meteorológia és az automataelmélet terén is. A zseniális tudós életében magyar gyökerei meghatározók voltak.
A kisfiú, akinek okosságától sírva fakadt egy tudós
Neumann János 1903. december 28-án született Budapesten, jómódú családban. Két öccse volt: Mihály, aki később Chicagóban orvosként dolgozott, és Miklós, aki Philadelphiában lett neves jogász. Apjuk, Neumann Miksa bankok résztulajdonosaként kiegyensúlyozott anyagi jólétet biztosított a családnak, ugyanakkor nagyon fontosnak tartotta fiai szellemi nevelését is. 1903-ban Ferenc Józseftől nemesi rangot kapott a család, így felvették a Margittai előnevet. Neumann János, a későbbi John von Neumann csodagyereknek számított.
Hatéves korában képes volt két hatjegyű számot fejben elosztani, és ógörögül beszélgetett apjával.
Gyermekként őt, testvéreit és unokatestvéreit nevelőnők nevelték és tanították a magyar mellett angolul, franciául, németül és olaszul is. Nyolcéves korára ismerte a differenciál- és integrálszámítást, de a történelem is szenvedélyesen érdekelte.
1914-ben a Fasori Evangélikus Gimnázium tanulója lett, ahol hamarosan életre szóló barátságot kötött Wigner Jenővel, a későbbi Nobel-díjas fizikussal. Édesapja ragaszkodott hozzá, hogy magánórákat is vegyen a fiú, így 15 évesen már a neves matematikusnál, Szegő Gábornál tanult. Első találkozásuk alkalmával Szegő állítólag annyira megdöbbent a fiú matematikai tehetségén, hogy sírva fakadt. 19 éves korára Neumann János már két jelentős matematikai dolgozatot publikált, és megnyerte az országos matematikai versenyt is, ám apja mégis azt akarta, hogy fia az ő hivatását kövesse, amivel sok pénzt kereshet.
Kármán Tódor, a világhírű mérnök, a „hangsebességen felüli repülés atyja” visszaemlékezéseiben azt írta: „Aacheni professzorságom első évében beállított hozzám egy pesti bankár a 17 éves fiával. Furcsa dolgot kért tőlem: beszéljem le Jancsit arról, hogy matematikus legyen. Azt mondta: »A matematikusok nem értenek a pénzkereséshez!« Elbeszélgettem a fiával. Káprázatos feje volt. 17 évesen önállóan tanulmányozta a különböző végteleneket, ami pedig az absztrakt matematika egyik legmélyebb problémája, és érdekes elméleteket dolgozott ki rájuk. Azt gondoltam, hogy szégyen volna őt elterelni attól, amire természetes hajlama vezeti. Jancsi esetében azt tanácsoltam a papának, hogy kössön fiával kompromisszumot: hadd tanuljon vegyészmérnökséget.”
Így végül az ifjabb Neumann a berlini és a zürichi egyetemen tanult kémiát, de ezzel egyidőben a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem matematika szakos PhD hallgatója is lett.
A fiatal tudós, aki szeretett pókerezni
1926-ban megszerezte vegyészmérnöki diplomáját és PhD fokozatát, Wigner Jenő szerint „minden különösebb erőfeszítés nélkül”. Ezután a Göttingeni Egyetemen speciális matematikai tanulmányokat folytatott. Mestere, David Hilbert visszaemlékezései szerint 1926-27 telén Neumann és ő az órák után rendszerint „Göttingen hideg, nedves, esőtől nyirkos utcáin” sétálgattak, és a hiperkomplex számrendszerekről beszélgettek.
John von Neumann mindössze 25 évesen a berlini egyetem legfiatalabb magántanára lett, majd meghívták a Princetoni Egyetemre vendégoktatónak. Nem sokkal később az újonnan nyílt princetoni Institute for Advanced Studies professzora lett, ahol a világ legkiválóbb tudósai gyűltek össze.
Szeretett pókerezni, és kezdettől fogva érdekelte, hogy – ha már a kártyalapok osztását befolyásolni nem tudja – miként blöfföljön. Problémája megoldásához a matematikát használta, és 1928-ban kidolgozta játékelméletét (minimax elv). Ezzel a játékos azt a stratégiát tudja kijátszani, amely a maximális veszteségének minimalizálását eredményezi. A koreai háború idején például ennek az elméletnek az alkalmazása volt az oka annak, hogy az USA nem támadta meg Kínát.
Az Egyesült Államokba érkezése után nem sokkal feleségül vette a közgazdász Kövesi Mariettát, akivel egy lányuk született, Marina. A szülők elég hamar elváltak, de egyezségük szerint a kislány 12–13 éves koráig az iskolaévet anyjánál, a vakációt apjánál töltötte, majd ez megfordult. Felnőve Marina von Neumann Whitman azon első amerikai nők közé tartozott, akik sikeres egyetemi és közéleti karriert futottak be.
A mai napig aktív egyetemi tanár és washingtoni kormányzati szakértő, aki korábban számos nagy cég igazgatótanácsának is tagja volt, szakterülete az üzleti adminisztráció és a közpolitika.
A matematikus-programozó házaspár, akik hangos partikat adtak
Neumann 1937-es válását követően vette feleségül Dán Klárát, akivel a második világháború kitörése előtti utolsó budapesti utazása során ismerkedett meg, 1938-ban. Neumann János Dán Klára harmadik férje volt, közel húsz évig éltek együtt. A nő Neumann halála után egy évvel, 1958-ban negyedszer is férjhez ment egy fizikushoz. Klára halála sem volt hétköznapi: 1963-ban, 52 évesen autóval a tengerpartra hajtott, majd besétált a hullámok közé, és elnyelte a víz.
Klara Dan von Neumann volt a világ első programozóinak egyike. Ő programozta a férje által a Los Alamos-i Tudományos Laboratóriumban fejlesztett ENIAC nevű számítógépet, de az időjárás előrejelzésével foglalkozó meteorológusokat is ő tanította programozásra. Később ő írta az előszót Neumann János posztumusz megjelent A számológép és az agy című munkájához.
Klára és János nagyon aktívak voltak a helyi közösségben: a Westcott Road 26. szám alatti fehér deszkás házuk Princeton egyik legnagyobb magánlakása volt, ahol rendszeresen tartottak partikat. Neumann zajos, kaotikus környezetben szeretett a legjobban dolgozni, és bár egyszer kérte a feleségét, hogy rendezzen be neki egy csendes dolgozószobát, ezt végül soha nem használta, inkább a nappaliban dolgozott, ahol mindig harsogott a televízió.
Neumann nemcsak otthon, de bent az egyetemen is elég zajos volt, többen panaszkodtak rá, amiért rendszeresen nagyon hangosan hallgatta a fonográfját, ami zavarta a szomszédos irodákban dolgozókat, köztük Albert Einsteint.
Öltönyben lovagolt a Grand Canyonban
Neumann korántsem hasonlított azokra a tudós férfiakra, akikkel együtt dolgozott. Életmódjába számos bohém elem is vegyült: mindig a Nassau Clubban reggelizett, majd elment a kutatóintézetbe, ahonnan délután 5-kor hazatérve folytatta a munkát. Ha vendégeket fogadott vagy partit rendezett, akkor is eltöltött egy kis időt a dolgozószobájában, követve azért a beszélgetést, ami a másik szobában folyt. Híres volt intuíciójáról a matematikai elméleteit illetően is: amikor nem talált megoldást egy problémára, nem küzdött vele, ehelyett elalvás előtt átgondolta a kérdést, és amikor hajnali kettő-három körül felébredt, rendszerint már megvolt a válasza. Feljegyezte, és aludt tovább.
Szeretett élni: enni, inni, megnézni a csinos nőket az utcán, és szívesen járt hetente többször is partikra, bulikra. Mindig, mindenhol öltönyt viselt; állítólag akkor is egy elegáns háromrészes csíkos öltönyt viselt, amikor öszvéren lovagolt le a Grand Canyonon. Churchill Eisenhart amerikai matematikus egy interjúban felidézte, hogy Neumann képes volt hajnalig partizni, majd reggel 8:30-kor megjelent az előadóteremben, és teljesen összeszedetten megtartotta előadását. Amit egyébként nem volt egyszerű követni, mert Neumann nagyon gyorsan gondolkodott, és emiatt nagyon gyorsan beszélt, megnehezítve a jegyzetelést és a megértést.
Veszélyes sofőr, lelőhetetlen mesélő
Annak ellenére, hogy köztudottan rossz sofőr volt, szeretett vezetni, nemritkán úgy, hogy közben könyvet olvasott. Autóvezetéseit számos baleset és letartóztatás tarkította.
Főnöke az IBM-nél, ahol tanácsadóként alkalmazták, gyakran fizette ki Neumann bírságait, amiket a közlekedési szabályok megsértése miatt róttak ki rá. Utasként autózni még inkább szeretett, mert így órákon át beszélhetett a matematikától az irodalmon át a történelemig terjedő témákról megszakítás nélkül. Anyanyelvi szinten beszélt a magyar mellett franciául, németül és angolul, nagyon jól beszélt olaszul, jiddisül, latinul és ógörögül. Híres volt történelmi tudásáról, szívesen olvasta ókori görög történészek, Thuküdidész és Hérodotosz írásait eredeti nyelven. Rendkívül kíváncsi ember volt, a korabeli tudósokhoz képest sokkal szélesebb rálátással a világra.
A második világháború idején Neumann János – más természettudósokhoz hasonlóan – bekapcsolódott az amerikai haditechnikai kutatásokba, és részt vett az első titkos atombombaprogramban is. Sohasem állította, hogy az atomenergia abszolút biztonságos, de bízott abban, hogy a kockázatok elfogadhatók. Sok ember, aki közelről ismerte Neumannt, értetlenül állt a katonasághoz és általában a hatalomhoz való viszonya előtt. Úgy tűnt, csodálta a tábornokokat, admirálisokat és általában azokat, akik a társadalomban hatalmat gyakoroltak.
Memóriája a telefonkönyvet is elraktározta
1945-ben a cambridge-i egyetemen elkészült az első számítógép, az EDSAC (Electronic Delay Storage Automatic Computer), amely a „Neumann-elvek” alapján működött. A számítógép működéséhez a tudós a biológiát hívta segítségül: az emberi agy feladatmegoldásainak mintájára alkotta meg az algoritmust.
Fejszámolásban rendkívüli eredményeket mutatott fel, legendák keringtek arról, hogy a korai elektronikus számológépek számításait ő maga ellenőrizte fejben, a gépekével azonos sebességgel.
Hasonlóan legendás volt emlékezőtehetsége: élete végéig görögül idézett Thuküdidésztől és franciául Voltaire-től, továbbá meg tudta jegyezni a telefonkönyvek adatait. Barátait azzal szórakoztatta, hogy megkérte őket, véletlenszerűen mondjanak oldalszámokat; majd felmondta a rajta szereplő neveket, címeket és számokat.
Amikor számítógépe elkészült, Neumann az amerikai hadsereg első számú tanácsadója lett, a korabeli számítástechnikai konferenciáknak pedig az egész világon ő volt a sztárja. Az Amerikai Matematikai Társaság elnöke lett, majd megkapta az Egyesült Államok Érdemérmét, amiért útjára indította az informatikai forradalmat. 1955-ben az öttagú Atomenergia Bizottság (AEC) tagjává is kinevezték, amely akkor a legmagasabb szintű kormánymegbízatásnak számított egy tudós számára.
Még a kórházban is zsidó viccekkel szórakoztatta a barátait
Neumann számára fontosak voltak az emberi kapcsolatai, sok barátja volt, köztük a legközelebbi az Egyesült Államokban Stanislaw Ulam matematikus. Állítólag „órákon át pletykálkodtak és kuncogtak, zsidó vicceket cseréltek, és matematikai kérdésekről beszélgettek”. Amikor Neumann már nagyon beteg volt, Ulam valahányszor meglátogatta a kórházban, új viccgyűjteménnyel készült, hogy felvidítsa. Neumann tudományos témájú beszélgetésekbe is gyakran beleszőtt vicceket, anekdotákat, ami lehetővé tette, hogy feloldjon minden feszültséget, ha nézeteltérések vetődtek fel, különösen politikai kérdésekben.
1955-ben, alig 52 éves korában diagnosztizáltak nála csont-, hasnyálmirigy- és prosztatarákot. Valószínűleg az okozta, hogy a Los Alamos-i Nemzeti Laboratóriumban sugárfertőzés érte. Lánya, Marina 2012-ben megjelentetett egy könyvet apjáról, amely szerint néhány hónappal a halála előtt kijelentette, hogy szeretne visszatérni a katolikus egyházhoz (1930-ban ugyanis megkeresztelkedett Magyarországon, de az Egyesült Államokban zsidóként határozta meg magát). Anselm Strittmaster bencés szerzetest kérte, hogy készítse fel az eltávozásra. Anselm atya a halála pillanatáig mellette volt, mert Neumann rettegett a haláltól. Azt mondta racionális tudósi logikával, hogy „amíg fennáll a nem hívők örök elkárhozásának lehetősége, logikusabb, hogy a végén hívővé váljanak”.
Édesanyjának pedig azt mondta: „Valószínűleg létezik Isten. Sok dolgot könnyebb megmagyarázni, ha van, mint ha nincs.”
„Egyiküknek sem volt olyan gyors és éles esze, mint Neumann Jancsinak”
Halálos ágyán János még azzal szórakoztatta öccsét, hogy fejből és szóról szóra felmondta Goethe Faust című műve minden oldalának első néhány sorát, bár értelmi képességei már a töredékeivé váltak a korábbiaknak, ami sok gyötrelmet okozott neki. 1957. február 8-án halt meg a Walter Reed Army Medical Centerben, Washington DC-ben. A kórházban az utolsó pillanatig katonai biztonsági őrizet alatt tartották, nehogy erősen begyógyszerezve katonai titkokat fedjen fel. A Nassau Presbyterian Church temetőjében temették el Princetonban.
Teller Ede azt mondta róla, hogy soha nem tudott lépést tartani vele. George Pólya, a zürich-i egyetem professzora írta: „Johnny volt az egyetlen diák, akitől féltem. Ha egy előadás során megemlítettem egy megoldatlan problémát, nagy eséllyel az előadás végén odajött hozzám a megoldással, amit egy cédulára firkált rá.” Wigner Jenő így jellemezte: „Sok intelligens embert ismertem életem során. (...) Szilárd Leó és Teller Ede a legközelebbi barátaim, és Albert Einstein is jó barátom volt. Sok okos fiatal tudóst ismertem, de egyiküknek sem volt olyan gyors és éles esze, mint Neumann Jancsinak. A matematikai problémákat nemcsak a felszínen értette meg, hanem teljes komplexitásukban. Gyorsan, erőfeszítés nélkül és mélyen beleásta magát a legösszetettebb tudományos probléma részleteibe is. Az elméje tökéletes műszernek tűnt, a fogaskerekek úgy lettek megmunkálva, hogy ezredmilliméter pontossággal hálózzák be.”
Felhasznált irodalom:
- https://www.britannica.com/biography/John-von-Neumann
- https://mathshistory.st-andrews.ac.uk/Biographies/Von_Neumann/
- https://en.wikipedia.org/wiki/John_von_Neumann
- https://www.thefamouspeople.com/profiles/john-von-neumann-481.php
- https://ajovomultja.hu/neumann-janos
- http://www.math.u-szeged.hu/~kovzol/SzAAMT-2001/beadott/GubaK/Ki%20volt%20Neumann%20J%E1nos%28v%E9gleges%29.htm
- http://epa.oszk.hu/02900/02926/00045/pdf/EPA02926_termeszet_vilaga_2016_09_428.pdf
- https://www.rentit.hu/hu-HU/Cikk/ki-kicsoda-az-informatikaban/neumann-janos.rentit
KAPCSOLÓDÓ TARTALOM
„A rejtély, ami meghaladja felfogóképességünket” – A Nobel-díjas Wigner Jenő életútja
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
A Képmás magyar magazin és vállalkozás, nincs mögötte nagy, külföldi médiabirodalom. Csupa családos, értékes és jó ember, akiknek nem csak munkahelye, szívügye is a Képmás. Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>
