Nemesi fémes mesék

Emlékeznek azokra az éveikre, amikor fiatalként saját egyedi stílusuk még nem állt szilárd alapokon, csak kísérleteztek a ruhákkal, fazonokkal és kiegészítőkkel? Nekem ez az időszak egyetemista éveimre is átnyúlt, és ruhatáramban sok darab ment át vagy épp bukott meg a teszten. A bukásnak estek áldozatul a szemet gyönyörködtető, olcsó, ámde hordhatatlan balerinák és magassarkúak, miután ezeket meggondolatlanul sokat viseltem, és miattuk kés alá kellett feküdnöm az ortopédián. Ezt a sort erősítik a filléres bizsuk is: a hatalmas karikafülbevaló, amely beszínezte a fület; a színes műanyag karperecek, amelyek viselésétől nem tudtam rendesen jegyzetelni az előadáson, sőt, valójában minden tevékenységemben akadályoztak; és a nagy mintás gyűrűk is, amelyekről a festék pár kézmosás után lepattogott. Stílusbéli zöldfülűségem az egyetem végére magabiztos tudatossággá alakult, elbúcsúztam a rossz minőségű bizsuktól, és ekkoriban fedeztem fel magamnak alternatívaként Nemesi Anna ötvös mesevilágát is.

Kép: Nemesi Anna
Kép: Nemesi Anna

Kép: Nemesi Anna

Nomen est omen…

…Anna esetében ez duplán igaz. Édesapja, Nemesi Attila az ötvös szakma elismert alakja, kovácsoltvas használati tárgyakat, korlátokat, lámpákat, szobrokat készít. Anna már egészen kicsi korától együtt lélegzett a mesterséggel: „Sokat szórakoztam apu műhelyében, ami a ház végében volt, tehát ha kimentem játszani a kertbe vagy a műhelybe, ez a kettő gyakorlatilag egy és ugyanaz volt. Emlékszem, még a bátyámmal is sok időt töltöttünk ott együtt, ragasztgattuk a gyöngyöket az alumíniumlapokra, fűrészelgettük a csöveket, ez számomra teljesen természetes tevékenység volt. Ugyanakkor apu mindig le akart beszélni erről a szakmáról, mert ha valaki, ő igazán ismeri a nehézségeit is… Amikor felvételizni kellett, nagy kínomban beírtam a pszichológiát. Egy ponton múlott, hogy nem vettek fel. Most már azt mondom, ez sorsszerű volt. Így a gimnázium után elvégeztem a Budapesti Szolgáltató- és Kézműipari Szakképző Iskola aranyműves szakát.”

A családnév azért is mosolyogtatóan kötelez, mert összecseng Anna filozófiájával, hiszen kizárólag nemesfémekkel dolgozik.

„A műanyag bizsukat nagyon nem szívlelem. Nekem az ékszer fémből van. Rézzel pedig azért nem szeretek dolgozni, mert ha egy gyűrűt csinálsz belőle, az fog, nyomot hagy, ha megizzad a kéz… be lehet vonni, ezüstözni, rhódiumozni, de az egy idő után szintén lekopik. Ha az ember arannyal, ezüsttel dolgozik, az időtálló. Ezen belül is ezüstpárti vagyok, azt viselem, azzal szeretek jobban dolgozni, puhább, jobban megmunkálható. Az aranyat is szeretem, de a két nyersanyag ára között nagy különbség van, nehezebben találja meg a közönségét, kivéve persze a karikagyűrűk. Nagy divat mostanában a roséarany, az egy ötvözet, mint a fehérarany. Egyre többen keresik, és jelenleg nagy népszerűségnek örvend, bár nem tudom, ez a népszerűség lesz-e olyan időtálló, mint a fehéré.”

Kép: Nemesi Anna

 

Éppen ebben, a tartósságban rejlik Anna ars poeticájának lényege: olyan szerethető ékszereket készít, amelyeknél sok esetben nyitva hagyja a lehetőséget, hogy saját elképzeléseink szerint alakítsuk a darabot.

A szavak ereje

Minden kollekciónak megvan a maga tematikája, volt már állatos, családos, érdekes csavart vagy hullámos formás, mégis, Anna munkái mindig egyértelműen beazonosíthatók. A játékosság, a minimál, egyszerű, letisztult vonalvezetés és a rejtett, titkos elemek jellemzik ékszereit. „Nem szeretem a túldíszítést. Azt gondolom, túlzottan cicomás darabokat nemigen látni tőlem.”

A személyre szabás, a szavakkal való játék szinte védjegyévé vált. Anna kitalál egy formát, amelyre tetszőleges betűket, monogramokat, szavakat vésettethetünk.

Kép: Nemesi Anna

 

„A szavaknak ereje van. Szeretek játszani velük, egy-egy frappáns vagy erős kifejezést vésni a gyűrűkre, nyakláncokra. De olyan is volt több alkalommal, hogy az irodalmat hívtam segítségül. Nagyon szeretem a magyar nyelvet, ennél szebben nem lehet kifejezni dolgokat, érzéseket… és nagyon szeretem a verseket. Az első verses karkötőmön Ady Endre ’Nem élek én tovább’ című művéből volt egy részlet, ami szerintem az egyik legszebb magyar vers. Ennek a mintájára készült egy másik ékszer, amelyet egy jótékonysági árverés felkérésére készítettem, azt egy József Attila-idézet díszítette”  

Hozzám jössz? Igen!

Anna bensőséges, Kálvin térhez közeli lakásműhelyébe egyszerűen jó belépni és ott időt eltölteni. „Volt egy üzletem egy évig, de egyszemélyben nem lehetett vinni… egyszerre voltam eladó, ötvös, végeztem az elszámolást, mentem az anyagért, terveztem, fogadtam a megrendeléseket, fényképeztem, photoshopoltam, szerkesztettem a honlapot, a közösségi oldalaimat… Így, hogy feladtam az üzletet és lakásműhelyben működök, valójában semmi sem csökkent le, maximum annyi, hogy előre egyeztetett időpontban fogadom az embereket. Nehezem adom ki bármelyik munkafázist a kezeim közül.”

A két pörgős időszak a karácsony, illetve a nyár, vagyis az esküvőszezon ideje, hiszen egyre több fiatal pár keresi meg. „Aki idejön hozzám, lehet, hogy azért is jön, mert látta, hogy nekem vannak egyedi gyűrűim. Aki egy barokk karikagyűrűt keres, az nyilván nem engem fog megkeresni. Sokszor kérnek a fiatal párok monogramos, névvel ellátott feliratokat, vagy amikor két betűből formázok egy szívet, vagy ha összerakják a két darabot, akkor kiad a két ékszer egy formát. Igyekszem a megrendelőim igényeire ráhangolódni, beleérezni abba a szituációba, amihez az ékszert szeretnék elkészíttetni, megvásárolni.”

Szájról szájra

Nemesi Anna hisz a személyes kapcsolattartás erejében. „Sokszor előfordul, hogy kapok egy üzenetet, hogy mennyire tetszik nekik, amit viselnek, fotókat töltenek fel a Facebookra róla… Így vagy úgy jeleznek, hogy szeretik. Olyan is van, hogy személyesen veszik át a kész darabot, meglátják, és azt mondják: ’Ohh jaj, megölelhetlek?!’ Ez jó dolog. Ha egy üzletbe bemész, nyilván nem kezded el megölelgetni az eladót, akkor sem, ha tetszik a termék, amit vásárolsz.”  

Kép: Nemesi Anna

 

Anna jó híre a közösségi média mellett sok esetben vevőről vevőre terjed, mára ki sem látszik a sok megrendelésből, ő mégis két lábban a Földön áll. „A legnagyobb kritikusok a szüleim. Anyukámnak a szépérzéke, apukámnak a szakmaisága segít és tükröt tart, mert ha valamit sokáig csinálsz, már elveszted a realitásérzéked, kell egy külső szem… ezek a szüleim szoktak lenni. Valami nagyon szerencsés csillagállás lehetett a fejem fölött, hogy ez az egész, amit csinálok, beindult és működik. Ciki, nem ciki, ez nem volt tudatos… nem volt üzleti tervem, stratégiám. Minden, amit megterveztem, elkészítettem, elértem, természetesen alakult. Persze a kemény munkát, a műhelyben töltött túlórákat nem tudod megspórolni, és hogy szeresd azt, amit csinálsz  ez a legfontosabb. Én imádom” – zárja gondolatait.

A legújabb formájú üzenetes gyűrűi, valamint a színes szalagos karkötők felhő, angyal, kör és szívformákkal már most nagy slágerek.

Rájuk cseréltem a sok bizsut, mert a kevesebb ma már számomra sokkal több. Ha egy jól eltalált fémékszert választ magának az ember, amely netán még a saját magunk által választott vagy egy szerettünktől kapott rejtett üzenettel is bír, az egy egész életre szól.

Kép: Nemesi Anna

Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!

A Képmás magyar magazin és vállalkozás, nincs mögötte nagy, külföldi médiabirodalom. Csupa családos, értékes és jó ember, akiknek nem csak munkahelye, szívügye is a Képmás. Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!

Támogatom a kepmas.hu-t>>

Ez is érdekelheti