„Nem hiszek a »gyilkos« színházban” – Kálloy Molnár Péter a Beugróról és a hivatásáról

– Gátlásos fickónak ismerlek…
– Stimmel.

– Ez a tulajdonságod soha nem befolyásolta negatívan a színpadi teljesítményedet?
– Furamód inkább a javamra szolgált, a színpadon gátlástalan lehetek. A gátlásosság fegyelemre ösztönöz. Az előadások előtt az öltözőben néhány pillanatra igyekszem kizárni magamból a külvilágot. Olyankor arra kérem Istent, adjon nekem erőt a feladathoz. De nem veszem „őt” sokáig igénybe. Az a néhány másodperc is elegendő, amikor a figyelmét érzem. A nagyapám református lelkész volt, ami nyilván befolyásolja a világlátásomat. Hiszek a Mindenhatóval való párbeszédben.

– Létezik egy morgós éned is, aki ha robban…
– Tudom, sajnos. Az igazságérzetem elképesztően fejlett, ezért gyakran kerülök veszélyes helyzetekbe, például a forgalomban. Ági, a feleségem szerint engem egyszer le fog lőni egy elsötétített BMW-ből kiszálló maffiózó. Hú, tényleg nagyon be tudok ám gurulni! Zavar, hogy egyesek mások jóindulatával, előzékenységével simán visszaélnek, akár életeket is veszélyeztetve. Mondd, mi abban a kunszt, hogy egy nagyokat kompenzáló senki bevág eléd a pirosnál? Mi abban a menő, hogy lenyitott ablaknál, mondjuk, a Váci úton, rád üvölt, és fenyeget? Elismerem persze, hogy én is ritkán engedek. Soha nem támadok, de ha igazságtalanul kiosztanak, nem maradok adós. A magyar nyelv, mint tudjuk, gyönyörű és ötletes, így számos lehetőséget ad arra, hogy színezzem a mondandómat.

– A munkában visszafogottabb vagy.
– De azért nem hagyom ám magam! Kifejezetten makacs tudok lenni. A művészetben nem ismerek jólfésültséget, udvariasságot.

– Amikor rendeztél, sértettél vérig kollégát?
– Remélem, hogy nem. Elsősorban színész vagyok, akit gyakran megaláztak, így pontosan tudom, mit érez egy másik színész. Nem hiszek a „gyilkos” színházban. Nem hiszem el, hogy ne lehetne jó színházat csinálni anélkül, hogy a másikat földbe döngölném.

A színház – párbeszéd. A színház – játék, de komolyan! Ezt sokan elfelejtik, én soha!

– Akkor a Beugró (négyszereplős, szituációs színházi játékokon alapuló szórakoztató televíziós műsor) szinte rád lett szabva.
– Igen, ezt én is így érzem. Ráadásul a legjobbkor jött, 38 évesen. Akkor, amikor egy ekkora ziccert már be tudtam varrni a ficakba.

Kép

Kálloy Molnár Péter

– Hogy kezdődött? Ki keresett meg az ötlettel?
– Eredetileg a Beugró egy franchise (BBC / Channel 4: Whose Line Is It Anyway?), de a producer-rendező Kapitány Iván nem akarta szolgaian másolni az eredetit, ő speciális, magyar változatban gondolkodott az első perctől fogva. Korábban is dolgoztunk együtt a Kútfejekben, amit ő rendezett; abban a filmjében én kaptam Patkány szerepét, amit nagyon élveztem. Iván a Kövek a zsebben-előadásban, a Tháliában is megnézett bennünket Rudolf Petivel, ami jó ajánlólevélnek bizonyult. Amikor fölhívott, hogy lenne egy ilyen terv, s hogy benne lennék-e, két másodpercet gondolkodtam a dolgon, azonnal igennel feleltem. Nem sokkal utána már Novák Petivel és Szabó Győzővel együtt ültünk le agyalni. Minden flottul is ment, mégis volt hiányérzetünk. Éreztük, a dolog csak úgy lehet teljes, ha lesz velünk egy lány a színpadon. Rudolf Peti Pokorny Liát javasolta; én is örültem az ötletének, mivel Liával korábban, Bácskai Juli pszichoszínházában élveztem a közös munkát. (2020-ban újráztak: KarantÉn vagy Te címmel improvizációkra építkező előadást készített Lia és Péter – a szerző.)

A műsor alapcsapata tehát villámgyorsan kialakult. A pilotadást 2007. május 7-én vettük fel a Játékszínben. A Beugró szilveszter éjjel került adásba a TV2-n. Egyikünk se gondolta, hogy ekkora siker lesz belőle.

– Azért egy színésznek nem feltétlenül új terep az ilyesmi. A Színművészetin az improvizáció, a szituációs játék része a tananyagnak.
– De nem így. Annak nincsen tétje. A Beugró viszont egyedi program, egyediek a játékok is; magunk találtuk ki azokat. A színpadon iszonyúan pontosnak, koncentráltnak kell lenni, éreznünk kell egymás rezdüléseit. Ha valaki hibázik, a többieknek őt is mentve, pillanatok alatt jól kell reagálnia. Nagy segítség a játékmester jelenléte. Novák Peti hihetetlen érzékkel, empátiával működik. Picit rendez is.

– Szerinted mi magyarázza a Beugró sikerét?
– A csapatmunka. Egyébként mostanában vagyunk a legjobb formában. Milyen kár, hogy ezeket a telt házas (már amikor nincsen éppen karantén…) előadásokat a Játékszínből nem adja a tévé. De nincs okom morgolódni, elvégre nyolc évad, az nyolc évad, ráadásul az ismétlések folyamatosak, s az emberek ma is szeretik a Beugrót; megállítanak az utcán, kérdezik, mikor játsszuk újra. Tulajdonképpen ez a produkció az összes társadalmi csoportot lefedi, mindenkihez szól, a szituációk ismerősek, bárki számára átélhetők, de ha a siker titkát keresem, van itt még valami. Szerintem kulcsfontosságú, hogy Novák Peti kivételével az alapcsapatból mindenki vidéki, vagy vidéken töltötte el a gyermekkora nagy részét. Rudolf Péter sokáig Vácon élt. Győző nyírségi. Lia a Mátra környékéről származik. Én Borsodból. Egyikünk se kapta könnyen a sikert. Egyikünk sem lehetett biztos abban, hogy ezen a rögös pályán majd odaér, ahol most tart.

Én Mezőcsáton, ha éppen nem a pöttyöst rúgtam, álmodoztam, fantáziáltam. Anélkül, hogy tudatosult volna bennem, milyen pálya felé tartok, elképzelt helyzetekbe éltem bele magamat, megfigyeltem a körülöttem élőket, majd utánoztam őket; voltak emberek, akiknek a jellegzetes viselkedését, gesztusait „kiértékeltem”, megfejteni próbáltam. Úgy is fogalmazhatok, hogy én és a többiek is, egyre csak gyűjtögettük az élményanyagot, mintha mindig a Beugróra készültünk volna. Szerintem ez a műsor még a Rudolf Petinek is hozzátett a pályájához. Rólunk nem is szólva! Azokon az estéken, amikor a Beugró van műsoron, úgy el tudok „szállni”, hogy esküszöm, úgy érzem magam, mintha újra a csáti futballpályán üldözném a bőrgolyóbist...

Tudod, a Beugróban üdítő az is, hogy igazolhatjuk: nem csak színészek vagyunk! Sokkal több van bennünk! Kreatív, alkotó emberekként létezünk.

– A Beugró azért veszélyes terep is lehet. Volt, hogy félreértettél valamit, hogy megsértődtél valakire?
– Hogyne, eleve túlérzékeny vagyok…

– És?
– Nincs és. Megbeszéltük utána. Aztán elfelejtettem az egészet. Nem őrzők apró tüskéket.

(Részlet Szabó Zoltán Attila K.Ö.R. – Kálloy Összes Rövidítve című, az Antológia Kiadónál 2021-ben megjelent könyvéből.)