„Ha szereted az életet, az élet is viszontszeret téged” – Nem celeb, hanem példakép a boldog élethez

– Körülbelül két éve kezdtem követni az Instagram-profilodat,mert nagyon inspirálónak és igazinak láttam a megosztott fotóidat. A legfeltűnőbb a sokoldalúságod. Honnan jön ez?

– Igen, igaz, hogy ha kell, én kapálok, ha kell, estélyi ruhát húzok, és mindkét helyzetben jól érzem magam. Gyerekkoromban nagymamámmal jártunk kapálni, és én erre úgy emlékszem vissza, hogy milyen szép volt. Olyan közegből jövök, ahol mindig csináltunk valamit. A munka és a normális élet szeretete innen ered.

– Te tényleg nem misztifikálod! Hiába provokáltalak, hogy mondd el olyan „magazinosan”, frappánsan, hogy mi is a boldogság receptje, nem voltál hajlandó a valóságodat picit sem megszépíteni azért, hogy valami hangzatosat mondjál.

– Abban hiszek, hogy az életben a dolgokat egyszerűen csinálni kell. Nem nyavalyogni, hanem csinálni. Nekem is voltak, vannak nehézségeim, de ezekből fel kell állni. Ha valami „titok” mégis van, akkor az az, hogy a férjemmel hátországai vagyunk egymásnak. Ő egy harmincfős csapatot vezet, rengeteget dolgozik, de a család mindig számíthat rá. Én maximálisan támogatom őt, és ő adja meg a biztonságot az én munkámhoz.

– A fiatok egyetemista, egyik lányotok nagykamasz, a másik lányotok pedig kiskamasz. Mi az, amit át akartok nekik adni?

– Arra törekszünk, hogy minden gyerekünkben megtaláljuk azt, amiben ő jó, ami őt boldoggá teszi, és azt erősítsük. Itt, Nyíregyházán mindhárman egy református általános iskolába jártak, ami nagyon jó alapokat adott a család mellett. Itthon is vannak feladataik. Ha munka van a kertben, együtt csináljuk. Én ugyan rendmániás vagyok, de átadom például a porszívózást, legfeljebb „utánajavítok”, de mindenkinek meg kell tanulnia, hogy feladatok vannak, és ezekben segítjük egymást.

Kép

Tanyiné dr. Kocsis Anikó és gyermekei

– Ahogy a közösségi médiában mutatni tudsz magadról egy hiteles és vonzó képet, úgy azt látom, hogy a gyerekeitek is követnek benneteket, élik a példátokat.

– Ha gyereknevelésről van szó, mi nem büntetünk, de leülünk megbeszélni, ha valaki hülyeséget csinál. Ettől a gyerekekben is kialakult egy stabil értékrend. A digitális jelenlétben is látják, hogy nem kell értelmetlenül posztolgatni, de lehet az internetet hasznos módon használni. Az offline életben pedig valljuk, hogy a gyerek „beleszokik” abba, amit a szülőtől lát. Ha a szülői példa előrevivő és hiteles, akkor a gyerek azt elfogadja, megéli, sőt még örömét is leli benne. Nálunk például a gyerekek tudják, hogy a nyaralás nem állhat abból, hogy csak fekszünk a tengerparton, és süttetjük a hasunkat. Ha már elutazunk valahova, akkor ott látni akarunk, megismerni a világot. Egy nyaralós reggel úgy kezdődik, hogy a gyerekek már kérdezik: „Na, hova megyünk ma?” A férjem és én is otthonról hozzuk, hogy mindig csinálni kell valami értelmeset. A férjem paraszti családból származik, de ezt a hozzáállást mérnökként, értelmiségiként is jól tudja kamatoztatni.

– Picit beszéljünk a nehézségekről is. Éppen azért, mert belőled annyira sugárzik a derű, az energia, a tettrekészség, hogy a távoli megfigyelő azt hiheti, számodra mindig kerek az élet – tehát könnyű neked…

– Apukám nemrég halt meg, a hagyatéki ügyek, feladatok, a szomorúság nekem is nehéz. De nem lenne könnyebb akkor sem, ha ma reggel nem mentem volna el edzeni. Sőt! Az egyetemen is sok új feladatot, kihívást hozott az idei digitális oktatás. De hálás hallgatóim vannak, akik diploma után is felhívnak, kikérik a véleményem, a tanácsom. Szeretem a munkámat, pedig nem egyszerű terep a felsőoktatás világa. Erre is érvényes: csinálni kell. Beindítottunk egy új szakirányú képzést, coaching-tematikával, és nagy érdeklődés van iránta. Új projektbe is kezdtünk az Intézetünkben, vagyis 2020-ban sem álldogáltunk tétlenül.

– Mi az, ami mostanában elégedettséggel tölt el, amivel kapcsolatban úgy érzed, jó, hogy megcsináltad, végigvitted?

– Bár öt éve elkezdtem futni, és figyelek az alapanyagokra, hogy mit használok a főzéshez, mégis két évvel ezelőtt eljutottam oda, hogy 100 kilót mutatott a mérleg. Összeállítottam magamnak egy étrendet, le is ment 8 kiló, de aztán a tavaszi karantén alatt ebből visszajött 4. Ekkor kezdtem el gyanítani, hogy valami nincs rendben, ha a mozgás és az étrendi odafigyelés mellett is hízok. Orvosi segítséget kértem. A kivizsgálás megállapította, hogy inzulinrezisztens vagyok. Kaptam gyógyszert, és a már régóta űzött edzések és megválogatott étkezés mellett a nyári hónapokban eltűnt 9 kilóm. Így aztán manapság, ha a tükörbe nézek, jólesően kérdezem magamtól: „Ki ez a nő?” Érdemes segítséget kérni! Érdemes odafigyelni!

Kép

Tanyiné dr. Kocsis Anikó

– Mik voltak az eddigi legnagyobb mélypontok az életedben? És mi segített a talpra állásban?

– Amikor anyukám meghalt, úgy éreztem, a másik felemet veszítettem el. Öt évvel ezelőtt pedig a férjem egy hirtelen betegséggel kórházba került. Teljesen kimerült a rengeteg munkától, beigazolódott, hogy a kemény munkát muszáj rendszeresen pozitív impulzusokkal kompenzálni, különben megbetegít. Újra kellett gondolni az életünket, és nekem is azt, hogy hogyan tudom őt segíteni abban, hogy az egészsége érdekében is több ideje legyen feltöltődni, a hobbijával foglalkozni, mozogni, a családdal lenni.

– Hogyan ünnepeltétek a karácsonyt?

– A szentestét itthon ünnepeltük, másnap anyósoméknál ebédeltünk. Karácsony másnapját eddig apukámnál töltöttük, idén már nem ünnepelhettünk vele. A szilvesztert szeretjük bálban tölteni, idén azonban itthon „buliztunk”, de nincs hiányérzet bennünk, mert első a biztonság.

– A 2020-as keveseknek volt a kedvenc éve. Te mit vársz az új évtől?

– Mennek tovább a feladatok, én befejezem a coachképzést. Zsófi lányom érettségizni fog, szeptembertől, reméljük, egyetemista lesz. De a legfontosabb az egészség, a család. 2020 is megmutatta, hogy meg kell becsülnünk azt, amink van. A nyugodt élet, a béke ajándék, amiért mindennap köszönetet mondunk.