NAT: a jövő csak a múltra épülhet fel

Ez számomra azt jelenti, hogy minden, ami a múltból visszahozható és felhasználható, az pont ahhoz kell, hogy a jövőre is készülni tudjunk, illetve hogy megfeleljünk azoknak az elvárásoknak, amelyeket a jövő támaszt velünk szemben. Bizony egy nagyon fontos dolgot ki kell mondani a múlt és a jövő relációjában: ami már kipróbált, javított és időközben bevált, az valószínű, hogy sokáig velünk maradhat még. Ami rossz volt, zsákutca, téves próbálkozás, azt talán mostanra már el is hagytuk. Ami viszont új, modern, forradalmi és leginkább még előttünk áll, az biztos, hogy még kipróbálásra vár, ezért érthető, hogy ezt körülveszi némi bizonytalanság sokak részéről.

A magyar oktatási rendszerről könnyen lehetne egy olyat képet festeni, amely alapján a múltba révedőnek tűnik. Frontális oktatás, nehéz, vaskos tankönyvek, iskolatáskák, kréta, pad, tábla, memoriterek, évszámok, szabályok, regulák, elvárások és előírások.

Poroszos, mondják rá azok, akik ezt a kifejezést ugyanolyan szitokszónak tekintik, mint azt, hogy rendpárti, vagy éppen azt, hogy középosztály.

Ugyanakkor senki nem meri kimondani, hogy még ez a poroszos oktatási közeg sem elég jelen pillanatban ahhoz, hogy a társadalom alsóbb rétegeiből (leginkább a cigány közösségekből) érkező gyerekek számára az iskola valóban kapu legyen a tudás megszerzéséhez, majd pedig ahhoz, hogy értékes tagjai legyenek a társadalomnak.

Az elmúlt 30 év folyamatosan bontotta meg az oktatási rendszer alapvető kereteit. Azok, akik lelkesen tapsolnak azért, mert az alternatív oktatási módszertanok majd a nehezebben tanuló és magatartásgondokkal küzdő gyerekeknek is jövőképet adhatnak, addig pont ők azok, akik kőkeményen számon kérik a kormánytól, hogy miért teljesítenek gyengén a gyerekek, főleg a hátrányos helyzetűek és a cigányok.

Hát kérem, itt megint ki kell mondani egy fontos dolgot: ahol nincsenek elvárások (vagy nem engedjük, hogy elvárások legyenek), ott nem is lesznek jó teljesítmények.

Ugyanakkor ez utóbbit számon kérni, miután ágáltak az elvárásokat megteremteni képes feltételrendszer ellen (illetve mindent elkövettek, hogy lebontsák azt), az igenis kétszínű magatartás.

Az, hogy ma Magyarországon a cigánygyerekek gyengén teljesítenek, a legkevésbé a NAT és az oktatási keretrendszer hibája. Világos és egyértelmű feltételek mellett várja el nemcsak az állam, de a társadalom egésze is, hogy az iskolát arra használja a lehető legtöbb gyermek, amire azt néhány ezer éve létrehozták.

Az, hogy az ott megszerezhető tudás mennyire korszerű, mennyire versenyképes, az sajnos megint csak azon múlik, hogy ki mennyit tud felhasználni belőle.

És itt megint egy fontos dolgot szeretnék leszögezni: az oktatási rendszer lényege véleményem szerint leginkább az, hogy egyértelművé tegye, hogyan is áll egymással viszonyban számos tudomány örökérvényűnek látszó törvénye, hogyan is kellene a megszerezhető tudásra felépített társadalmat mind nemzeti, mind globális szinten értelmezni, és hogyan kellene majd ahhoz felnőtt fejjel csatlakozni. Erre való az iskola, erre való az oktatás egésze. Ebben a folyamatban pedig fontos, hogy a tényalapú tudás mellett természetesen megjelenjen az ember, az individuum maga is, amelynek lehet szépérzéke, kritikus gondolkodása, tehetsége, saját egyénisége, céljai, motivációi – azaz egyénisége.

Ugyanakkor az egyéniség semmit sem ér örökérvényűnek tekinthető tanok és több ezer éves normák tiszteletben tartása nélkül. Azok többsége, akik az új NAT szellemiségét támadják, leginkább az utóbbiaktól ódzkodnak, miközben pedig pont hogy ezeknek a megtartása lenne az elsődleges és legfontosabb gondolat.

A tanár és az iskola tisztelete nem múlhat azon, hogy jó fej-e a tanár, ért-e a gyerekek nyelvén, izgalmasan tart-e meg egy órát, vagy sem. A legunalmasabb, a legszigorúbb vagy éppen a leggyűlöltebb tanárnak is alapvetően jár a tisztelet, mert ő az a szereplő, aki a tudást átadhatja. Nyilván lehet azon sokat vitatkozni, hogy ezt hogyan tehetné jól vagy jobban, de elsőként annak kell megkérdőjelezhetetlennek lennie, hogy az iskola minden elemével együtt a legjobb dolog, ami kell egy nemzet, egy társadalom fejlődéséhez.

Az iskola, a tanulás lehetősége maga az az érdem, vívmány, amit becsülni, tisztelni kell. Gyerekek milliói nem tanulhatnak ma számos helyen a világban.

Vagy ha igen, döbbenetes áldozatokat hozva érte, vagy akár úgy is, hogy az életüket kockáztatják közben. Nekik biztos, hogy nem lenne gondjuk az új NAT szellemiségével, nekik jó lenne a nehéz, vaskos tankönyv is, a krétapor, a vizes szivacs, a memoriter, a dögunalmas vagy éppen undok és kedvetlen tanár. Elsőként ezt kellene megérteni, ennek kellene kiindulópontnak lennie ahhoz, hogy valahogyan kezeljük és megbecsüljük a tanulás lehetőségét.

A cigánygyerekek jelentik ma Magyarország jövőjét.

Ezért a tudásukat következetes, rendpárti és szilárd tudást kínáló alapokra kell felépíteni. Ezt a folyamatot lehet, hogy könnyebb lenne alternatív módszerekkel, liberálisabb oktatáspolitikával teljesíteni. De az a tudás nagyon kevés lesz a saját jövőjük érdekében. És ha az ő tudásuk nem lesz elég a jövőhöz, akkor az nem lesz elég a nemzet egészének a jövőjéhez sem.