Mitől más a „másállapot”?

A női lét e kitüntetett időszakát legsemlegesebben talán épp a „másállapot” kifejezés írja le. Tényleg más ez az időszak, minden szépségével és nehézségével együtt, szerintem ebben mindenki egyetért, aki már átélte.

Testileg, lelkileg addig át nem élt folyamatok indulnak el bennünk, de még szeretteinkben is. Más érzékenységeket tapasztalhatunk meg: az ételundortól az indokolatlan sírógörcsig és a legyőzhetetlennek tűnő álmosságig. De más örömeink is lesznek: a baba mozgásának érzése, a magzati szívhang ritmusa vagy egy 56-os rugdalózó kivasalása olyan húrokat pendíthet meg bennünk, amiken még más nem játszott korábban.

A „másállapot” kifejezés összefoglalja ezt az időszakot, ami sokszorosan is más, mint a többi. Egyszerre áldott állapot, várandósság és terhesség is – egyenként mind plasztikus nyelvi kifejezései a babavárás egy-egy aspektusának, ezért nem bántanék senkit a szóhasználatért. A másállapot minden aspektust egyesít, mint három az egyben fejezi ki ezt a különleges kilenc hónapot.

Mert a másállapot természetesen áldott állapot is – hogy is lehetne másképp?

Gondoljunk csak azokra, akik hosszú éveken át küszködnek azért, hogy kisbabájuk születhessen, mekkora öröm és áldás a várandósteszten felsejlő két csík ilyenkor! A növekvő kis emberke áldás akkor is, ha spontán „összejön” vagy ha petricsészében „keverik ki”, de az új élet csoda akkor is, ha nem várt időben, nem optimális élethelyzetben érkezik.

És persze a másállapot várandósság is: egyfajta különös viszony az idő dimenziójához.

Ahogy régen a sorkatonák vágták a centit, az állapotos nő is úgy pergeti az időt a baba születéséig. Egyfajta hosszú adventtel készül a reménybeli találkozásra kisbabájával. Kilenc hónap nem kis idő, olykor végtelennek tűnik, a türelmetlenség – s közben a „csak legyen minden rendben!” aggodalma is – érthető velejárója ennek a több-kevesebb negyven hétnek.

Fizikailag sokkal megterhelőbb is lehet ez az állapot, mint a „normális”, ezért sokszor valóban terhesség is.

Kinek mikortól, s hogy épp mennyire, az nagyon különböző. Előfordul, hogy már az első hetektől terhes a létezés, mert örökké úgy érzi magát a kismama, mintha tajtékos tenger dobálná hullámról hullámra. Másoknál csak jóval később, a harmadik trimeszter végére alakul ki szaggató derékfájás a növekvő súly cipelésétől, vagy jönnek hasi görcsök. Sokféle itt-ott felbukkanó testi kellemetlenség jelzi, hogy ez a kegyelmi állapot nem kényelmi állapot, nem rózsaszínre festett idill: igenis meg kell szenvedni azért a csöppségért! Sokszor mindez nem egyszerű, de alázattal és a babára vágyakozó lélekkel könnyebb a teher.

Áldott állapot, várandósság és terhesség; örömteli hála, türelem és alázat – ezek hármas egysége rajzolja meg test és lélek valódi másállapotát és annak három arcát.

Magam is négyszer vagdostam azt a centit, és túl a termékeny időszakon mindenkit, aki még előtte áll, arra bíztatok: ki ne maradjon ebből a csodából!