Mit jelent ma a magyaroknak 1989? – Kiállítás állít emléket a rendszerváltás korának

Harminc évvel ezelőtt következett be a rendszerváltás, az évforduló alkalmából Emlékképek ’89 néven nyílt kiállítás az Országos Széchényi Könyvtárban. A tárlat a nemzetközi #WeareEuropeforculture projekt magyarországi állomásaként jött létre Sárközy Réka és Füri Katalin kurátorok ötlete alapján. Különlegessége, hogy közösségi gyűjtés (crowdsourcing) révén valósult meg, amelyre korábban nem volt példa a könyvtár történetében: az intézmény internetes közösségi platformokon közzétett felhívására körülbelül ötvenen küldték be a korszakhoz kötődő tárgyaikat, fényképeiket. A kiállítás tehát nem a kurátorok elgondolásait, hanem az átlag magyar ember ’89-hez fűződő viszonyát tükrözi.

A beérkezett tárgyak három téma köré csoportosulnak: utazás és kikapcsolódás, az úttörőmozgalmak és az ellenzékiség.

Az útlevelek, rockkoncertjegyek vagy a fürdődresszes nőt ábrázoló lemezborító mind egy szabadabb élet kezdetének hírnökei, ahogyan szimbolikus jelentéssel bír egy Parlamentről készült „előtte-utána” képpár is. „Amikor reggel munkába indultam, még vörös csillag díszelgett az Országház kupoláján, délutánra viszont eltűnt onnan” – idézi fel Beyer László, a könyvtár Fényképtárának munkatársa, aki maga is több dolgot adott hozzá a gyűjteményhez, mint például a Népszabadság rendkívüli, Ceauşescu kivégzéséről tudósító lapszáma vagy egy német nyelvi társalgási füzet, amellyel megjárta az NSZK-t.

Kép: Füri Katalin és Nagy Blanka

A kiállított tárgyak zöme kellemes nosztalgiára hívja a látogatókat: a floppyk, kazetták, az írógép és az indigó papír megmosolyogtató látvány a digitális technológia korában, a Z-generáció tagjainak viszont már használati útmutatóra van szükségük, ha kipróbálnák azokat. „Bár a divatjamúlt tárgyak retró varázst kölcsönöznek a múltnak, igyekeztünk a rendszerváltásról árnyaltabb képet festeni” – mondja Füri Katalin kurátor, aki a filmszínházak, szórakozóhelyek, gyárak sorozatos megszűnésére emlékeztet. Az ezeknek otthont adó épületek közül sok ma üresen, kihasználatlanul áll, vagy ahogyan azt számos fővárosi mozi esetében láthatjuk, használtruha-üzlet, pékség, drogéria nyílt a helyükön.

Beyer László úgy véli, hogy sok minden, amit akkor áldásként éltek meg az emberek, azóta a visszájára fordult. „A technológia fejlődése a számítógép és később az okostelefon elterjedésével bezárkózáshoz vezetett, ami kihatott a családi életre.”

„Hiába lett több a szabadidőnk, ahelyett, hogy egymással törődnénk, a virtuális térben lebegünk.”

A kinyíló határokon szabadosság áramlott be: a Pulli magazin téli divatanyagát például csókolózó párok képeivel forrósították fel, a zsebnaptárakra lenge öltözetű nők fotóját nyomtatták, 1989 decemberében pedig megjelent a Playboy első magyar kiadása. „Sajnos a felszabadultság érzése nem vezetett el a teljes mértékben elvárt erkölcsi megújuláshoz.”

Kép: Füri Katalin és Nagy Blanka

A változások ugyanakkor nem egyik pillanatról a másikra történtek, a nyugatizáció folyamata fokozatosan ment végbe: a kék nyakkendős iskolások osztályképe vagy az úttörőolimpián szerzett érmek még a diktatúra nyomait hordozzák magukon. Nemhiába találta az egyik látogató a kiállítást nyomasztónak.

„Aki benne élt, azt ambivalens érzések fűzik a nyolcvanas évekhez” – vallja Füri Katalin.

Ezért is érdemes megismertetni a fiatalokat a rendszerváltás korával, akiknek egyetlen emléke sincs erről az időszakról. Habár csupán egy emberöltőnyi idő telt el azóta, számukra 1989 már történelem.