Mit csinál a tanárnő nyáron?

Persze annyira azért nem hosszan, hiszen júniusban még érettségik, értekezletek, szekrénypakolás, leltározás, függönyleszedés. Augusztusban meg már pótvizsgák, újabb értekezletek, éves menetrendek, tanterempakolás, függönyfeltevés. De ezt mindenki tudja.

Amit viszont nem tud mindenki, az az, hogy a tanárnőnek is vannak nyári vágyai és álmai. Olyasmire vágyik, hogy karcsún és napolajozottan kifeküdhessen a strandra.

Arra is vágyik, hogy ha a négy gyereke után már nem annyira karcsú, akkor is napozhasson egy jót, de ha lehet, ne járjon arra egy diákja sem. Sőt, további álmai, hogy egyáltalán ne járjon arra semmilyen iskoláscsoport, akikre esetleg ellenállhatatlan vágyból rá kellene szólnia. A nyár az maradjon nyár.

Arra is vágyik, hogy hosszan és zavartalanul olvashasson, mondjuk, egy jó regényt – anélkül, hogy szódolgozat – vagy olvasónapló-alapanyagnak tekintené. Hanem csak úgy, az olvasás kedvéért.

Arra is vágyik, hogy a nap végén ne jusson eszébe mindenről egy jópofa diákcsíny, egy ötletes módszertani megoldás vagy egy újabb üresen beadott témazáró. Arra vágyik, hogy a nyárról a nyár jusson eszébe, és semmi más.

Persze, augusztus közepe felé már arra is vágyik, hogy minél hamarabb körvonalazódjon az az érdekes, a maga nemében egyedülálló, mégis a diákokhoz is közelálló élményfoszlány, ami alapján már el tud majd kezdődni a tanév az első angolórája.

Huszadika körül már világosan testet ölt a nyári élménybeszámolója – aminek kellően érdekesnek és rövidnek kell lennie ahhoz, hogy a gyerekek elhiggyék: nem hiába jöttünk ide.

De addig még van idő, még nyár van. És a tanárnő arra is vágyik, hogy ne csak neki jusson egy kis pihenés, hanem a diákjainak is. Hogy aki nem megy Tunéziába vagy Kanadába, az is úgy jöjjön be az iskolakapun azon az első napon, hogy no, már kicsit sok a nyárból!

Ezzel a hozzáállással már jutni lehet majd valameddig. Legalábbis az őszi szünetig. Aztán majd meglátjuk!