Száz út után – Miller Zoltán nem sodródik, de néha hagyja, hogy a szél mutassa az utat

A beszélgetésre készülve a kilencvenes évek huszonhárom dalában találom meg a „süt a nap” sort, még az Egy alacsony férfi dilemmája a szerelem körül című R-GO-dalban is, és mindenhol a boldogság, gondtalanság szinonimája. Adná magát, hogy Zoltánnak is a nyár legyen az egyik kedvenc évszaka, olyan átéléssel énekelt a nevető égről, ám a beszélgetésünkből hamar kiderül, hogy ő azt szereti a legjobban, amikor megindul a tavasz, de még nem robban be a nyár.

A szabadúszás mint műfaj ugyan könnyednek hangzik, de Zoltánnak és feleségének, Vágó Bernadettnek az egész évük fellépési időszak, akkor mennek, amikor hívják őket. Szinte minden hétvégén dolgoznak, és a nyár kifejezetten mozgalmas időszak számukra.

„Ha komolyan, tartalmasan szeretnénk nyaralni, jóval előre egyeztetünk, és arra a két hétre mindketten felszabadítjuk magunkat, de azért erre ritkán nyílik módunk.  

Ha vége a nyárnak, akkor tudunk igazán felszabadultan pihenni.

Az őszi iskolai szünetet is előszeretettel használjuk ki arra, hogy együtt kapcsolódjunk ki” – mondja azon a bizonyos lágy, mégis erős hangján, és kedvem támad megkérni, hogy énekeljen, de nem potyázhatom.

Kép

Miller Zoltán és Vágó Bernadett – Forrás: Miller Zoltán

Zoltán számára a nyár nem az énidőről, a szigorú számvetésről vagy az aprólékos tervezgetésről szól, hanem szeret a családjával együtt lenni, akár úgy is, hogy leülnek együtt a kanapéra filmet nézni. „Én a korai gyermekáldás miatt – 22 voltam, amikor Dávid született – lényegében folyamatosan rajzfilmeket nézek” – mondja nevetve, és eszembe jut, hogy Aladdin hangja is ő volt. 

Vajon milyen lehet úgy rajzfilmet nézni Bellának, a házaspár kislányának, hogy édesapja hangját fedezheti fel, amikor Aladdin megszólal? 

Dávid fia már régóta külön életet él, de ő és Emma, Zoltán nagyobb lánya is szívesen csatlakozik a filmnézéshez, vagy a vízparti nyaraláshoz.

Arra a kérdésre, hogy ma is „sodródik-e a széllel”, vagy még mindig a „végtelenbe fut-e” az útja, komollyá válik a hangja: „Az elmúlt negyven évben ezek igen erőteljesen jellemzők voltak rám, de mostanában már nem így élem az életem. Egyre jobban én alakítom az utam, de azért néha engedem, hogy »a szél is mutathasson irányt«.” Zoltán ma már a „Száz út” és a „sodródás” helyett úgy érzi, hogy kiválasztotta azt az utat, ami számára hiteles, és oda vezeti, ahová valóban jutni szeretne.

Ha a nézőtérről úgy látszik, minden könnyedén és erőlködés nélkül zajlik a színpadon, az annak a jele, hogy rengeteg munka és a teljesség igénye van a produkció mögött. A tehetség nem elég, a könnyedség ára a fegyelmezett felkészülés. Zoltán egy ötvennézős falunapra is úgy készül, mint egy színházi szerepére.

„Eddig is sokszínű volt az életpályám, de megpróbáltam mindent addig csinálni, amíg igazán örömömet leltem benne. 

Hiszem, sőt tudom is, hogy akkor tudok örömet okozni másoknak, ha én is jól érzem magam abban, amit csinálok. 

Számomra fontos, hogy önazonos legyek” – mondja. 

„A szakmánkban fontos, hogy az ember tudja, ki ő, mit képvisel, mi az, ami számára fontos, és tudja, mit, miért csinál. Ha képes hatékonyan és tartással képviselni ezt, akkor annak meglesz a gyümölcse elismertségben, emberként és financiálisan is. Egyre egyértelműbben kell képviselnünk magunkat, mert könnyen elmosódnak a határok” – teszi hozzá.

Kép

Fotó: Bognár Bogi

Zoltán és Bernadett már negyedik éve csapatkapitányai a Duna TV-n a Magyarország, szeretlek! című műsornak, amihez könnyen tudnak kötődni. „A televíziónak és a médiának hatalmas ereje van” – fogalmaz Zoltán, aki a tévés csapatot a műsorvezető Pindroch Csabával az élen olyan közösségnek éli meg, amely olyan figyelemmel van egymás iránt, mint egy család.

Megkérdezem tőle, hogy szerinte milyenfajta szórakozásra vágyik a magyar közönség. „Én azt a fajta szórakoztatást szeretem – adja meg a választ –, ami nem mások kárára megy, és nem másokat degradál. Azt remélem, hogy ezt a közönség is így gondolja. 

Számomra hihetetlenül jóleső érzés a taps és a siker, de az tesz valójában boldoggá, ha azt érzem, hogy hatással voltam az emberekre. 

Hogy nevettek, sírtak, vagy csak jól érezték magukat, az már egyénre szabott.”  

Megpróbálok azzal érvelni, hogy a rengeteg műfajból, amit képvisel, hiányzik a vers vagy a megzenésített versek, mert hátha szöget ütök a fejébe, és a kortárs irodalom egy gyönyörű hangú képviselőhöz is eljut. Kiderül, nem áll olyan távol tőle a gondolat, egy szombathelyi előadásán például a Mama című dalt készült összekötni József Attila Kései sirató című versével, de az előadás közben leszakadt az ég, amit jelnek vélt. 

„Őrzöm a sok mesét, hidd el továbbadom még…?” – teszem fel neki a saját dala sorait kérdésként. Továbbadta vajon a meséket, vagy van még tartozás? „Ez még folyamatban van – feleli –, hiszen Emma gimibe megy, Bella pedig csak most fejezte be az elsőt. ’96 óta folyamatosan van egy kiskorú gyermekem, úgyhogy pár évig még biztosan »meseátadó« leszek...”

Ebben a hónapban külön figyelmet fordítunk arra, hogy minél több olyan cikket olvashassatok a Képmás.hu-n, amelyek passzolnak a „vakáció-flowhoz". Most jöjjön egy kis vízpart, napsütés, hideg málnaszörp, bográcsozás, gyerekkacaj a strandon, beszélgetések a tűz körül. Az Emberek zenekar ikonikus slágeréből kölcsönözve a gondolatot:
Júliusban a hónap témája: Süt a nap, nehogy szomorú légy!
Kapcsolódó cikkeinket itt éritek el.