Mikor jön el az eljegyzés ideje?

Ahhoz, hogy egy fiatal, együttjáró pár felelősen el tudja dönteni, milyen lépésekben és miért azokkal tervezi a kapcsolat elmélyítését, érdemes végiggondolni az eljegyzés pszichológiai funkcióit. Ha önmagában csak a hagyományt követjük, bízva eleink bölcsességében, nagy valószínűséggel akkor sem járunk rosszul, de hasznos, ha tudatosan döntünk, és figyelembe vesszük a mai kor jellemzőit is.

Az eljegyzés a közösség számára a két fél komoly szándékának kinyilvánítása. Egy felelős, egyéneket megtartó közösség, amely annak idején jóval nagyobb mértékben volt megtalálható, mint ma, ki tudta fejezni tetszését vagy esetleges ellenvetését a leendő friggyel kapcsolatban.

A mára csak az amerikai filmekből ismert esküvői mondat („aki tud olyasmiről, ami miatt ez a házasság nem jöhet létre, az mondja el most, vagy hallgassa el mindörökké”) itthon az esküvőt megelőző három vasárnapi hirdetéssel valósult meg, amely szokás néhány helyen még ma is él. Ebből következett, hogy a legrövidebb eljegyzési időszak egy hónapos volt.

Nem illett túl sokáig sem húzni a dolgot, mert a közösség tagjaiban egy-egy hosszú jegyesség során felmerült a kétség, valóban komoly-e a felek szándéka. Korábban fontos volt, hogy mind az egyházi ünnepekhez, mind a hétköznapi élet elfoglaltságaihoz igazítsák az esküvőt, nem lehetett például húsvétkor vagy aratáskor esküvőt tartani, illetve fontos szempont volt, mikor van tele az éléskamra. Farsangkor például gyakran volt lakodalom, ehhez az eljegyzéseket késő ősztől tartották meg.

Ma már teljesen más az életmódunk, a hagyományokhoz való viszonyunk, más értékek mentén éljük az életünket, mindezek számos előnyével és nehézségével. Ma már szinte végtelen variációban hallani kölönböző lánykérésekről (vagy épp legénykérésekről) és esküvőkről a hirtelen felindultságból vezérelt, aznap estére időpontot foglaló ötlettől a kimondottan bizonytalan (vagy végtelen) időre szóló eljegyzésig, amit a „házasságkötés küszöbe“ helyett végleges állapotként gondolnak.

Mi ma az eljegyzés célja? Az eljegyzés jó esetben pszichés szempontból egy köztes elköteleződési állapot, amely a lazább együttjárást köti össze a remélhetőleg komolyan gondolt, végleges házassági léttel. A két fél gyűrűt hord, jelezve mind a külvilág felé, mind pedig önmaguknak, hogy hamarosan örökre összekötik az életüket.

Mégis mikor?

Az időzítés kulcsfontosságú. Nem az objektív időről van szó, hogy melyik hónapban vagy éppen hány év együttjárás után, hanem a pár tagjainak közös „saját idejéről“. Lehet ez túl korán, amikor bár a felek úgy érzik, igazán ismerik a másikat és önmagukat, ismerik az élethelyzetüket, lehetőségeiket, de ezek közül legalább az egyikkel kapcsolatban tévednek. Jó, ha tudnak visszajelzést kapni, vagy esetleg időben kapcsolni, mielőtt kikerül a kezükből az irányítás és elkezdenek kényszerpályán sodródni egy valószínűleg rossz, de biztosan nem őszinte és nyugodt döntésen alapuló házasság felé.

A másik gyakori időzítési gond éppen az, ha a pár túl későn jut el az elköteleződés ilyen fokára. Bár a mondás szerint „jobb később, mint soha”, sajnos az eljegyzésnél ez nem így van. Számos oka lehet annak, hogy egy szép, tartalmas együttjárás után a pár nem tud eljutni az eljegyzésig, amikor ez a lépcsőfok egészségesen következne a kapcsolatukban. Lehet külső ok (nincs lehetőség a közös életvitelre, más földrészen élnek stb.), vagy belső ok (korai problémák miatt képtelenség az elköteleződésre, rossz példáktól való félelem, alacsony önbizalom). Ilyen esetekben van némi „türelmi idő”, de közel sem végtelen. Ha ezt az időt meghaladják, már nem lehet visszatérni és csak a szakítás a valódi kiút.

A leggyakoribb időzítési probléma az eljegyzésnél a szinkron hiánya. Például akkora a szerelem, hogy nem veszik észre, hogy a másik már/még máshol tart a közös párkapcsolatukban. Az egyik azt mondja: „hú, ez nekem túl gyors”, a másik pedig: „mire várunk még?!”.

Nagyon fontos tisztában lennem azzal, hogy állok én magammal, a másikhoz való kapcsolódásommal, de mindeközben figyelemmel kell kísérni, hogy áll a párom önmagával, a hozzám való viszonyulásával? Jó, ha a férfi nagy százalékban biztos a válaszban, amikor megkéri a választottja kezét.

Gyakran előfordul, hogy a szülők, nagyszülők presszionálják a fiatalokat, átlépve a tanácsadás és iránymutatás határát. Fontos, hogy támaszkodjunk a szeretteink segítségére, de a mi életünk fontos dolgaiban mi döntsünk! Az pedig, hogy kivel kötöm össze az életem, elég fontosnak tűnik.

A családi nyomáshoz némileg hasonló a társadalmi nyomás: amikor nem tudok valódi indoklást adni a tetteimnek, csak megszokásból csinálom: mert mások is így csinálják. Csak akkor érdemes elköteleződni, még ideiglenesen is, ha valóban, őszintén, a saját döntésem alapján szeretném megtenni!

Mi történik a jegyesség alatt?

Amikor jó időben, jól megalapozottan megtörténik az eljegyzés, a felek ideiglenesen elköteleződtek, kezdenek hozzászokni a gondolathoz, hogy ez hamarosan egész életre fog szólni. A jegyesség időszaka már nem a másik megismeréséért van, nem az önismeret megszerzésének elsődleges ideje, de még csak nem is az esküvőszervezésről kell, hogy szóljon. Az első kettőnek a fő ideje az együttjárás időszaka, a rendezvényszervezés pedig – bármennyire kedvelt és lelkesítő feladat, elsősorban a nők számára – nem szabad, hogy elterelje figyelmünk fókuszát a lényegről.

Arra kell igazán készülni az eljegyzés alatt, nap mint nap, hogy közeleg az idő, amikor véglegesen, egész életemre szólóan elköteleződöm. A döntés komoly, érdemes felelősségteljesen meghozni.

Önök hány év (vagy hónap) után döntöttek úgy, hogy eljegyzik egymást? Írja meg hozzászólásban!