„Miért utálnak minket ennyire?” – a nőket lökdösték, a gyerekek a padok alá bújtak a templomban

„Egyszerűen nem értem. Mi olyat teszünk, ami miatt így utálnak minket?”  – idézi a The New York Times Abhishek Ninama indiai keresztény földművest, aki a riport közben csüggedten bámulta azt a templomot, amelyet a szélsőségesek nemrég szétvertek. Az újság arról az egy évvel ezelőtti esetről számol be részletesen, amikor egy feldühödött hindu csoport betört Indore városának Satprakashan Sanchar Kendra nevű keresztény központjába. A hívek éppen énekeltek, amikor a tömeg berúgta az ajtót. A szemtanúk szerint a férfiak beözönlöttek, felugráltak az emelvényre és a hindu felsőbbrendűséget hirdették. A nőket a földre lökték, a gyerekek a padok alá menekültek. Manish David, az egyik bántalmazott lelkész elmondta, hogy folyamatosan verték, és a hajukat tépték a híveknek.  

Egyre több a keresztények ellen elkövetett támadás 

A probléma nem újkeletű. A Christianity Today (CT) szerint az Open Doors Indiát a 10. helyre sorolja a 2021-es World Watch List-en, amely azt az ötven országot sorolja fel, ahol a legnehezebb kereszténynek lenni. A Pew Research tavalyi nagyszabású, egész országra kiterjedő kutatása szerint 10 indiai keresztényből 1 számolt be arról, hogy az elmúlt évben diszkrimináció érte a hite miatt.  Már a France 24 2018-as riportjában is lehet látni olyan képsorokat, hogy vallási okok miatt terrorizálják a keresztényeket.

Egy nővér a híradásban arról számol be, hogy férfiak betörtek hozzájuk a katolikusok által fenntartott kórházba és lökdösték, ütötték őket.

A kórház igazgatója, Anthony atya csalódottan közli, hogy a hatóságok nem foglalkoznak az üggyel, nem szolgáltatnak igazságot. A filmben feltűnik Shibu Tomson Thomas is, aki azért járja az országot, hogy a keresztények elleni gyűlöletcselekmények áldozatainak segítsen. Amikor az újságírókkal autózik, akkor is éppen kap egy kétségbeesett hívást. A férfi a vonalban arról panaszkodik, hogy rendőrök támadtak rájuk, miközben Istent dicsőítették.  

A társadalomban egyre terjed az a nézet, hogy a keresztények erőszakkal térítik a hindukat, és a végső céljuk a többségi vallás elnyomása. Sokak szerint ezt a hiedelmet politikai szinten is erősítik, mert így akarják a szélsőségesek legitimálni nézeteiket és az áttérés feltételeinek – emberjogi értelemben aggályos  – szigorítását.  

Az áttérés Indiában körülményes, és bizonyos esetekben büntetendő 

Indiában zajlik a világ legnagyobb volumenű demokrácia-kísérlete. A mintegy másfél milliárd lelket számláló nemzetben sok a törésvonal, különböző kultúrájú, identitású és vallású népek élnek együtt korántsem békességben. Két nagy világvallás, a hinduizmus és a buddhizmus, valamint két másik szintén nagy vallás, a dzsainizmus és a szikhizmus ered a történelmi India területéről, de az országban sok keresztény és muszlim is él.  

Bár szekularizált állam, a 2014-ben hatalomra került Narendra Modi és pártja, a Bháratíja Dzsanatá Párt hindu-nacionalista irányba fordítja a kormányrudat, amelynek köszönhetően az államok is egyre több olyan rendeletet fogadnak el, amelyek a kisebbségek ellen irányulnak, feszültséget gerjesztenek, és egymás ellen fordítják a társadalom tagjait.  Az áttérésellenes jogszabályokat nem központilag hozzák, jelenleg 12 államban van ilyen érvényben. Legutóbb Karnatkában fogadták el decemberben a 2021-es vallásszabadságról szóló törvényt. A jogszabály lényegében megtiltja az egyik vallásról a másikra való áttérést, ha az „félrevezetés, erőszak, csalás vagy házasság” útján valósulna meg.

Kép

A nővérek és A. P. J. Abdul Kalam, egykori köztársasági elnök - Kép: Wikipedia

A rendeletek és törvények jogilag hézagosak. Volt, hogy „félrevezetésnek” vették, amikor egy pap arról prédikált, hogy aki keresztény lesz, azé lesz a mennyek országa. A gyakorlatban tehát sokszor megvádolják azokat, akik istentiszteletet tartanak vagy önként megtérnek, azzal, hogy a jogszabály ellen vétenek, és a hatóságok nacionalista tagjai is használhatják ürügyként a keresztények megbüntetésére.

A vétség ugyanis a pénzbírság mellett hosszú börtönbüntetést is vonhat maga után. Az áttérés egyébként papíron legális, de nagyon körülményes, és nem mindig úgy végződik, ahogy azt a kérelmező szeretné.  

Szegregált együttélés 

Izgalmas kutatási eredményeket közölt a témával kapcsolatban a Pew Research nyáron. A közvéleménykutatók csaknem harmincezer indiai felnőttet kérdeztek meg országszerte tizenhét nyelven 2019 novembere és 2020 márciusa között.  A keresztények a 2011-es népszámlálás szerint India lakosságának mindössze 2,4 százalékát teszik ki. A Pew demográfiai becslései szerint azonban India 2020-ban már a legtöbb keresztényt számláló 25 ország közé tartozott (Lengyelország és Peru között helyezkedik el a sorban).  

A kutatásból kiderül, hogy a legtöbb indiai nagyon különbözőnek látja magát a más vallást gyakorló honfitársaitól. Az adatok szerint az indiai keresztényeknek csupán a harmada gondolja úgy, hogy fontos megakadályozni, hogy a keresztények más vallásúval házasodjanak, ami részükről kevesebb aggodalomra ad okot, mint a többi vallási csoportnál, beleértve a hindukat is, akiknek a kétharmada kiemelten fontosnak tartja a vegyes házasságok megakadályozását.  

A megkérdezett hinduk 45 százaléka nem tudná elfogadni, hogy más vallású legyen a szomszédja. Ezzel szemben csak tízből egy keresztény nem hajlandó hindut szomszédjaként elfogadni. A kutatásban ugyanakkor azt is sokan kifejezték, hogy hisznek az ország vallási sokszínűségében, a társadalom tehát ebben a kérdésben rendkívül megosztott.  

„Az indiaiak tehát egyszerre fejezik ki lelkesedésüket a vallási tolerancia iránt, és következetesen előnyben részesítik a vallási közösségek szegregált megtartását – együtt élni, de elkülönítve. Bár ez a két érzés paradoxonnak tűnik, sok indiai számára mégsem az” – áll a kutatásban. A szakértők arra a következtetésre jutottak, hogy a legtöbb indiai nem a vallások olvasztótégelyeként tekint országára, hanem szerintük az állam inkább afféle „foltszövethez” hasonlít, ahol világos választóvonalak vannak a csoportok között. Az Oxford Centre for Religion and Public Life vallási szervezet mindezt úgy kommentálta a Christianity Today-nek, hogy szerintük a legtöbb indiai becsapja magát, amikor azt mondja, hogy tiszteli a többi vallást, mert a gyakorlatban ez nem igaz. 

Keresztény hittel keveredő hindu vallási gondolatok 

A Pew azt is megállapította, hogy India népessége továbbra is erősen vallásos, a gyakorlatok azonban keverednek, a kisebbségi csoportok pedig sok olyan rítust alkalmaznak, amelyek szorosabban kapcsolódnak a hindu hagyományokhoz, mint a sajátjukhoz. Például sok muszlim, szikh és keresztény nő állítja, hogy bindit visel (a házas nők gyakran használt jelölése a homlokon a hinduknál). Emellett sokan elfogadnak olyan hiedelmeket, amelyek egyébként nem kapcsolódnak a hitükhöz: az indiai keresztények 54 százaléka hisz a karmában, és tízből három keresztény osztja a reinkarnációval kapcsolatos nézeteket, még akkor is, ha ez elsőre vallási ellentmondásnak tűnhet. Felix Anthony Machado, az Indiai Katolikus Püspöki Konferencia főtitkára a CT-nek hangsúlyozza, hogy vallási vezetőként, amikor katolikus keresztény hívekkel beszélget, azt tapasztalja, hogy a közössége tagjai keveset tudnak hitük gazdagságáról, de „ők azok, akik, és Isten nem bünteti meg őket ezért”. Az elöljáró jelenleg is azon munkálkodik, hogy a hívek minél többet megtudjanak a vallásukról és az ahhoz kötődő szokásokról.