Nők, akik a hátukon viszik az országot azzal, hogy az életet szolgálják – Nőnap alkalmából őket is köszöntsük!
Szoptatás vagy tápszer? Család vagy karrier? Szülés vagy császármetszés? Képernyőzés vagy sarazás? Bölcsi vagy gyes? Örök alávetettség a patriarchátusban vagy a mindenre is megoldást jelentő feminizmus? Házassági szerződés vagy vakhit? Mennyi mindenen tudunk mi, nők egymásnak esni, és akkor a Család az család téma még fel sem jött – miközben a nő és nő közötti szolidaritás tartja mozgásban a világot.
Vigyázunk egymás gyerekeire a bölcsődékben és óvodákban, ölünkbe vesszük és átöleljük őket nagy udvari esések után; a szülinapjukon a csoporttal együtt zengjük Halász Judit örökzöldjét, fotózunk és küldjük a dokumentációt a szülőtársaknak a sugárzó kis orcákról. Megtanítjuk őket írni, olvasni, számolni, és – ha jó fazonok vagyunk – azt az alapélményüket se zúzzuk szét, hogy a világ izgalmas hely, amit érdemes megismerni, „megtanulni”. Ápoljuk őket a kórházban, ápoljuk egymást, egymás szüleit – ott vagyunk a betegeknek olyankor, amikor másra tényleg nem számíthatnak, mert a pisilés se megy egyedül. Kísérjük egymás szüléseit, pontosan értjük egymást, hogy miért nem szeretnénk még lefeküdni a szülőágyra, viszont miért esik jól, ha ott a derekunknál kicsit masszírozzák vajúdás közben, amikor éppen szét akar szakadni a testünk. Meglátogatjuk egymást szülés után pár nappal, hogy meggyőződjünk róla, a körülményekhez képest minden rendben, a baba gyarapodik és rendszeresen kapja a D- és a K-vitamint, a mama melle pedig nem gyulladt be, és biztosítjuk róla, hogy teljesen rendben van, ha délben még pizsamában fogad, és be sem ágyazott.
Olyan természetesek már mindezek nekünk, a 21. század lányainak!
Természetes, hogy vannak közöttünk nők, akik hivatásuknak választják azt, ami által a mi életünk könnyebb lesz: hogy amíg dolgozunk, a gyerekeink biztonságban fejlődjenek, ha megbetegszünk, akkor segítsenek meggyógyulni, új élet születésekor pedig valódi segítséget nyújtsanak szakmai tapasztalataikkal, elfogadásukkal, jelenlétükkel.
Az óvónők, dadusok, bölcsődei gondozók, tanítónők, tanárnők, ápolónők, asszisztensnők, szülésznők, védőnők – ezeknek a „nőies” segítő szakmáknak a képviselői – a hátukon viszik az országot azzal, hogy az életet szolgálják. Nem haragszanak a férfiakra, amiért „innen bezzeg nem akarják kiszorítani őket, csak a tudományos pályákról”, hanem visznek a hátunkon minket nap mint nap. Szabad döntésükből, olykor persze fáradtan, időnként talán még türelmetlenül is – pont úgy, ahogy mi is végezzük a dolgunkat.
Isten áldjon titeket mindig, és kapjátok vissza a sok figyelmességet, gondoskodást, szeretetet, amit nekünk adtok! Köszönjük szépen!
KAPCSOLÓDÓ TARTALOM
„Adassék nekik gyönyörűség...” – Nőnapi köszöntő magyar szerzők szép gondolataival
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
A Képmás magyar magazin és vállalkozás, nincs mögötte nagy, külföldi médiabirodalom. Csupa családos, értékes és jó ember, akiknek nem csak munkahelye, szívügye is a Képmás. Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>
