„Mi a kövekből lépcsőket építünk” – Pünkösdi zarándokok Székelyföldön

A huszárok már péntek este megérkeztek, csobotfalvi táborukban éjszakába nyúlóan énekeltek, és hajnaltájban a kegytemplom is kezdett megtelni az érkező zarándokokkal. A Csíksomlyó környéki utak széle is betelt parkoló autókkal, motorháztetőkön reggeliző családokkal, az árok partján népviseletbe átöltöző székely leányokkal. A csíksomlyói pünkösdi zarándoklat varázsához mindig is hozzátartozott ez a fajta oldott, össznépi, sőt összmagyar piknikezés, hiszen az évről évre százezreket vonzó búcsú egyben nagy találkozás a magyarság számára. Erdély megismerésének legszebb kapuja is lehet, hiszen aki még nem járt itt, az élete egyik legemlékezetesebb élményével gazdagodhat a pünkösdi búcsúban, valamint olyan vendégszerető helyiekkel ismerkedhet meg, hogy visszajáró látogató lesz Székelyföldön.

Kép

Kép: Páczai Tamás

A keresztalják 10 órakor indultak fel a nyeregbe a somlyói kegytemplom előtti térről, köztük az idei szentmise főcelebránsával, Pál József Csaba temesvári megyéspüspökkel, Áder Jánossal, Magyarország köztársasági elnökével és feleségével, Herczegh Anitával. A délben kezdődő szentmisét készülődő vihar zavarta meg, prédikáció közben a legtöbben már rutinosan vették fel esőkabátjukat. Közben Pál József Csaba prédikációjában arról beszélt, hogy a Szűzanya nagyon szereti ezt a népet, ezt sokszor megmutatta a történelem folyamán. „Nem lenne jó dolog, ha szeretetének jeleit nem vennők észre, és hálátlannak bizonyulnánk. Ahogy nem kételkedhetünk egy jó édesanya szeretetében, úgy nem kételkedhetünk Mária szeretetében sem. Határtalanul, személyesen minket szeret. Népünknek javát akarja. Ezért kéri ma is, úgy, mint régen a kánai menyegzőn: tegyétek, amit fiam mond.”

Kép

Kép: Páczai Tamás

Végül Úz-völgyéről szólt: „Fáj, ami ott történt. De nem engedhetjük, hogy elszabaduljanak az indulataink, és nem általánosíthatunk. Az ügy valamiképpen, Isten segítségével, meg fog oldódni. De nekünk meg kell őrizni emberi és keresztény méltóságunkat, úgy, ahogy Széchenyi mondotta: kővel dobálnak, mi a kövekből lépcsőket építünk.”

A nyeregben a mise véget ért, azonban sokan maradtak Csíksomlyón. Népszerű a délután 5-kor a szomszédos Csobotfalván tartott csángó mise is, amely évről évre turisták sokaságát is vonzza, a Mária Rádió élőben, a Duna tévé felvételről közvetíti. A Szent Péter és Pál-plébániatemplom padsorai zsúfolásig teltek főleg Bákó megyei falvakból érkező (Pusztináról, Klézséről, Somoskáról, hogy csak néhányat említsünk), népviseletbe öltözött csángó asszonyokkal és gyerekekkel, a szentleckéket és a könyörgéseket is ők olvasták fel.

Kép

Kép: Páczai Tamás

Közösségük egyik vezetője, Nyisztor Tinka néprajzkutató pusztinai otthonában mesélte, hogy egy bákói magánszemély indítványozására idén januártól Jászvásár püspöke (a Jászvásári Püspökség 1884 óta íródó történelmében először) engedélyezte, hogy minden hónap utolsó vasárnapján a moldvai csángók magyar nyelven hallgathassanak szentmisét a bákói főtér melletti katolikus templomban. „Harminc éve folyamatosan küzdünk, hogy anyanyelvünkön misézhessünk. Ez nagy eredmény, azonban nem azt jelenti, hogy mostantól magyar nyelven hallgathatjuk a szentmiséket. A bákói mise inkább egy teszt a püspökség részéről: ha sokan leszünk rendszeresen, akkor lehet esélyünk később, hogy saját falvainkban is magyarul misézhessünk – mert az igazi megoldás ez lenne. Pusztinától például 60 kilométerre van Bákó. Népünk szegény, a püspökség viszont nem biztosít forrásokat a misére utazáshoz, még a pap útiköltségét sem állják. Nagyon igyekszünk, de félő, ha nem tudunk elegen jelen lenni minden hónap utolsó vasárnapján Bákóban, az pedig a Jászvásári Püspökség számára sajnos precedensértékkel bír majd!”

Ez a cikk a Képmás magazin 2019. júliusi számában jelent meg. A Képmás magazinra előfizethet itt>>