A mesterséges ember – áldás vagy veszély?
„A képzelet sokkal fontosabb, mint a tudás. A tudás véges. A képzelet felöleli az egész világot.” Susan Schneider „A mesterséges ember” című könyvének bemutatója Albert Einstein fenti gondolata jegyében indult. A könyv az elme jövőjével foglalkozik. Arról szól, hogy az önmagunkról, az elméről és az emberi természetről szerzett tudásunk milyen drasztikusan képes megváltoztatni a jövőt. De vajon miként formál át minket a mesterséges intelligencia (MI): gyógyít vagy a vesztünket okozza?
A könyv egyszerre olvasmányos, filozofikus és tudományos, ám a választ az olvasóra bízza. Az bizonyos, hogy az MI fejlődése megállíthatatlan folyamat, de miről is beszélünk? Az MI önálló tudományként 1955-től létezik, noha a gépi öntudat evolúcióját már a 19. században is kutatták.
A mesterséges intelligencia olyan program vagy gépi szimuláció, amely képes emberi gondolkodásra, tanulásra, emberi beavatkozás nélküli emberi reakciókra.
Sci-fi volna a valóságban? Nem valami gonosz szuperintelligenciára kell gondolnunk, mert – amint azt Oltyán Gábor data scientist, a kötet szaklektora a könyvbemutatón elmondta – az MI tekintetében jelenleg a gyenge vagy speciális intelligenciák korát éljük. Ez azt jelenti, hogy a gépek csak azt a feladatot képesek ellátni, amelyre betanították őket, igaz, azt sokkal jobban, mint az ember. De nem okosabbak nálunk. Az erős vagy általános MI-től – szakértői becslések szerint – időben mintegy fél évszázadnyira lehetünk.
A biológiai naturalisták azt vallják, hogy az ember túl komplex teremtmény ahhoz, hogy egy gépi tudat a szervezete bonyolult mechanizmusait csak úgy elsajátítsa, átvegye. A technooptimisták vagy transzhumanisták szerint ugyanakkor elkerülhetetlenül ez a jövő, gyakorlatilag az emberi evolúció része, hogy a technológiai fejlődés által az MI-vel együttműködve szintet lépjen a homo sapiens.
A könyvet jegyző filozófia- és idegtudományi professzor is ezen az állásponton van: ember és gép hasznos, békés együttélésében hisz.
Erről már Fáykiss Péter, a Magyar Nemzeti Bank Digitalizációs Igazgatóságának vezetője – az MI pénzügyi intézményeknél való alkalmazásának ismerője – beszélt.
De vajon – amennyiben akár a biológiai agyunkat is feltérképezhetik, lemásolhatják (szkennelhetik) a jövőben, ahogy ennek lehetőségét a könyv is felveti – meddig tart majd az ember, és honnantól kezdődik a gép? Ezt valószínűleg már ebben az évszázadban a jognak is definiálnia kell, mielőtt veszélyesen elmosódnának a határok. Hiszen már ma is az eredetinél mondhatni tökéletesebb implantátumok helyettesíthetik egyes szerveinket, testrészeinket (pl. fogimplantátum, művégtag), így a tudatunkba építhető hasonló megoldások egy nem túl távoli világban szabályozási kérdéseket is felvetnek majd. Elég a mostani vakcinakérdésre gondolni, ami már azzal is megosztja az embereket, hogy az oltóanyagot a kutatók kellőképp tesztelték-e, milyen mellékhatásai lehetnek és így tovább.
Jó kérdés – etikai vetületekkel –, hogy az esetleges gépi másolatunk is lehet-e majd éppoly tudatos „ember”, mint mi vagyunk.
Ha igen, ha tisztában lesz önnön létezésével, megsemmisíthető lesz-e erkölcsi aggályok nélkül? Attól is függ persze, mit tekintünk tudatnak, de ha az – vagy ő – képessé válik bármilyen problémával foglalkozni, akkor nyilván a saját sorsa is foglalkoztatja majd. Oltyán Gábor elmondta, hogy ha egy függöny mögül kapunk bizonyos kérdésekre válaszokat, már ma sem tudjuk megállapítani, hogy a túloldalról egy ember vagy egy gép beszél hozzánk, ezt tesztek igazolják. Oltyán szerint a jelenlegi legbonyolultabb MI 1,6 billió mesterséges neuront tartalmaz, míg az emberi agy csak 86 milliárdot. A gépi gondolkodás egyelőre mégsem közelíti meg az emberi agy képességeit.
A Pallas Athéné Könyvkiadó által szervezett online bemutatón hallgatói kérdések feltevésére is lehetőség volt. Mi lesz a művészek egyedi látásmódjával, ha az MI megteremti a saját művészetét? – hangzott az egyik. Nos, a szakértők szerint a gépek már ma is elő tudnak állítani bizonyos fajta képzőművészeti alkotásokat, ám ezek elég szürreálisak, nem úgy újszerűek és meghökkentők, mint az emberi művészet. S mi lesz a hittel? – kérdezte valaki. Ha a tudatos gépek örökké létezhetnek, tehát kvázi halhatatlanok lesznek, akkor kikerülhet a fogalomkörükből a túlvilág iránti érdeklődés, amely – a halál misztikuma révén – a vallás, az istenhit fontos mozgatórugója. És akkor itt már épp elég messzire is mentünk ahhoz, hogy ne folytassuk a gondolatkísérletet, térjünk vissza a jelenhez.
A könyvbemutató alatti szavazók kis többsége ma inkább lehetőséget lát az MI-ben, mint veszélyt. Kétszerannyian bíznak abban, hogy a gyógyításban jut főszerep a mesterséges intelligenciának, mint abban, hogy a hadiiparban.
A voksolók többsége munkatársként együtt tudna dolgozni egy robottal, főnökeként viszont nehezen tudná elképzelni, noha talán kevesebb volna a munkahelyi konfliktus. A természetes konfliktus. És a mesterséges? Ami viszont konkrétan előrevetíti a gépekkel való bizonyos fokú „összeolvadásunkat” (ám annak lehetséges kedvező hatásait is):
a mentális betegségeket kezelő agyi chipek már napjainkban is fejlesztés alatt állnak.
A mesterséges ember ezt a témát is tárgyalja. A túl sok agyalást megelőzendő azonban Szentgáli Edit rádiós szerkesztő Walter Hagen néhai amerikai profi golfozó jó tanácsával engedte útjukra az általa vezetett bemutató résztvevőit: „Ne rohanj, ne emészd magad, hiszen csak látogatóba jöttél (a földre), inkább állj meg és érezd a virágok illatát!”.
KAPCSOLÓDÓ TARTALOM
Olcsó űrutazás, emberi szervek nyomtatása – milyen technológiák határozzák meg a jövőnket?
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>
