Megnyílt tér – XXXVI. Országos Táncháztalálkozó

Mik is lehetnek ezek? Például a Folk-kocsma…

Aztán túl azon, hogy a kirakodóvásárban lehet felfedezni a legszebb népviseleteket, tárgyakat, ékszereket, gyakorlatilag egy divat-, tánc- és hagyományápoló interaktív bemutató részese lehetsz. A programon a valódi népzene és néptánc művelőinek színe-java képviselteti magát magas szakmai szinten, de befogadhatóan azok számára is, akik nem kizárólag e műfajokban lelik örömüket. A nagyszínpadon egész nap zajlanak a táncbemutatók és a néptánctanítás, emellett a csarnok kisebb termeiben szemezgethettem az óránként változó programok között: népzene, jazzkoncertek, hangszerbemutatók, kerekasztal-beszélgetések és bemutatók például arról, hogyan fejleszti a tánc az érzelmi intelligenciát.

Kicsiket és nagyokat, tömegeket és párokat lehetett látni és megcsodálni egészen közelről, ahogy összefogja őket a tánc, ahogy összefogják egymást ezek az emberek a néptánc, népzene, népviselet gyökereinél.

Jó volt tapasztalni, hogy a fellépők közt akármerre mentem, csak mosolygó, életvidám embereket láttam, akik a távolabbi és közelebbi ismeretségeiket ápolták a hagyományos módon: beszélgettek, megérintették egymást, ismerkedtek.

Sehol nem láttam a két nap alatt unatkozó, bámészkodó fiatalt, aki inkább a mobilján éli világát – előttem zajlott az élet. Én jöttem zavarba, amikor elővettem a telefonomat, mert hát egyedül voltam ezzel a rendezvényen.

De miért írom, hogy zavarba ejtően természetesen nőnek éreztem magam két napig? Mert akármerre mentem a sportcsarnok hatalmas épületében, a küzdőtéren vagy hátul az öltözők, a stábszoba felé, a mosdók, a színpad vagy a kamaratermek irányába, nem löktek fel, nem vágtak be elém - ahogy például a metróaluljáróban szokás -, legfeljebb azért, hogy kinyithassák előttem az ajtót. Én meg zavart, y-generációs, városi hagyományokon szocializálódott lányként nem is tudtam hirtelen, hogy megköszönjem-e, vagy inkább hallgassak, és mosollyal megköszönve tovasuhanjak a megnyílt téren.