Meg mered mutatni a tested és a lelked? – Az intimitáshoz el kell dobnunk álarcainkat
Manapság már ki merjük mondani, hogy az intimitás mennyire fontos a személy jólléte szempontjából, mégis tabusítjuk, amint részletesebben beszélnünk kellene a saját tapasztalatainkról. Sokan még mindig nem merik megfogalmazni, hogy képesek-e megélni az intimitásukat a családi kapcsolataikban, párkapcsolatban, házasságban, a szexuális együttlétben. Miként lehetne görcsök nélkül viszonyulni e témáhozhoz a boldogabb, kiegyensúlyozottabb élet reményében? Erről is beszélgetünk Szakál-Szabó Szandra intimitásmentorral.
– Az intimitásmentor kifejezés kapcsán a legtöbbünk azonnal párkapcsolati kérdésekre gondolhat. Hiába tudjuk, hogy az intimitás nagyon fontos minden ember számára, mégis szégyenlősség, tabusítás veszi körül, még arról se beszélgetünk szívesen, hogy egyáltalán ki mit ért intimitáson.
– Valóban, az intimitást nagyon sokszor a szexualitással tesszük egyenlővé. Ez nem jó megközelítés, hiszen intimitást megélhetünk a gyermekünkkel, saját magunkkal vagy baráti körben is. Nem a szexuális önmegéléseket soroltam most, hanem az élet azon területeit, ahol őszinték lehetnénk magunkkal, megengedhetnénk magunknak, hogy falak és álarcok nélkül éljük az életünket. Vajon tényleg meg merjük-e mutatni a szívünket, lelkünket egy kapcsolatban? Párkapcsolati mediátorként azt látom, ez nagyon keveseknek adatik meg. Éljük a hétköznapokat, taposómalomban vagyunk, egyre távolabb kerülünk a másiktól, de legalábbis nem közelítünk. Nem biztos, hogy azért, mert már nem szeretjük a másikat, hanem csupán azért, mert az idő elteltével változunk, percről percre új döntéseket hozunk, kiválasztjuk, hogy mi legyen holnap az ebéd, hova menjünk nyaralni, melyik óvodába, iskolába írassuk a gyerekünket. A lényeg azonban az, hogy képesek vagyunk-e megfelelési kényszerek, frusztrációk és elakadások nélkül kommunikálni a párunkkal, és hogy a párunk is követni tudja-e ezt a kapcsolati dinamikát.
Ha igen, akkor az a fajta érzelmi töltet, intimitás jelenhet meg, amibe odakuckózhat a gyerek, kutya, macska is, ahol érintés, simogatás, együttkacagás van. Ez a valódi intimitás.
– Ehhez talán az is fontos, hogy elfogadjam a saját testem, szeressek benne lenni, s így tudjak odabújni egy másik olyan emberhez, aki szintén szeret a saját maga testében lenni. Két önazonos ember, aki szereti a testét, a másik testével is szeret érintkezni. Ezt alig látom magam körül. Úgy pedig nagyon nehéz intim kapcsolatba kerülni egy másik emberrel, ha saját magammal sem tudom ezt az intimitást megélni.
– Bizony, megragadtad a lényegét! Van egy olyan programom, amelynek az a tanítása, hogy éld meg fesztelenül a meztelenségedet. Végignézzük és elmeséljük a saját testünk történetét, hiszen minden egyes karcoláshoz, minden csíkhoz, striához, a nyakunk ívéhez kapcsolódnak élmények, amelyek ott vannak sejtszinten bennünk. Tudomást sem veszünk róla, ahogyan nem adunk hálát azért, ha süt a nap, ha esik az eső, ha szomorúság ér, ha öröm ér, a testünk él, a szívünk dobog. Triviális dolognak tűnik, pedig fontos. Anyukám egy nagyon csinos és önmagára sokat adó nő volt, de folyamatos elégedetlenséget élt meg a saját testével kapcsolatban. Rájöttem, hogy én ezt a példát nem követhetem. Ha valami nem tetszik magamon, az nem azt jelenti, hogy így hagyom.
Át fogom formálni, de adok neki időt.
Megadom a testemnek azt a fajta szabadságot, amiben a combom, a fenekem, a súlyfeleslegem, az összes sejtem és én magam is jól érzem magam. Az emberek őrült módon filterezik a képeiket, de karikás szemmel, súlyfelesleggel nem sok nő vállal magáról fényképet.
– Azt is érzékelem, hogy gyakran a férfiak sem elégedettek saját magukkal, de ezt sosem fogják beismerni. Inkább eltolják maguktól a nőt, mert azt hiszik, ha ők nem szeretik a testüket, valószínűleg a nő sem szereti őket. Rossz jeleket adnak a nőnek, aki azt hiszi, hogy vele van a baj, pedig ő úgy, ahogy van, elfogadná a férfit.
– A férfiban és a nőben egyaránt ott csücsül a sokszor sérült gyermeki én. Azt is szeretgetni kell, de nemcsak a magunkét, hanem a párunk gyermeki énjét is. Félünk, nehogy oda kelljen állni valódi önmagunkként, hogy „bizony, most egy simogatásra van szükségem”. A nagy emancipációban bármit meg tudunk csinálni, akár fel tudjuk fúrni a falra a polcot, de ne tegyük, mert a férfi attól lesz férfi, hogy jöhet és megmenthet minket.
Amihez a férfi ereje kell, azt nekünk nőként meg kell becsülnünk, mert mind a két félnek elismerésre van szüksége. S akkor megtapasztaljuk az egymás felé indulást, a közeledést.
– Intimitásmentorként te tapasztalod-e, hogy sokaknak az a véleménye, a szexuális vonzódás elsősorban a testi megjelenéstől függ?
– Az tény, hogy a férfiak általában vizuális lények. Egy férfi számára sokszor elengedhetetlen hogy a párja csipkés bugyit vegyen fel neki 60 évesen is, mert vizuális ingerekből indul ki. Viszont egy 40 éves érett nőnek, aki tényleg jóban van magával, egyszerűen nem kell versenyeznie egy ropogós 25 évessel, mert a lába nyomát sem csókolhatná egy fiatal lány. Sokkal gazdagabb tapasztalatokban, sírásban és örömben, tudja, mit szeret és mit nem. Ahogy megyünk előre az időben, talán már nem annyira feszes a testünk, de olyan kapuk nyílnak, amelyek túlmutatnak az egyszerű külső szépségen: tudjuk, mi minden rejlik a testünkben, az élmények együttes megélésében, a szexualitásban. Tisztában vagyunk azzal, mennyi minden létezik még egy egyszerű aktuson túl. Már nem csak egy szimpla orgazmust élhetünk meg, hanem akár multiorgazmust. A szempillám rebbenése is el tud indítani egy ilyen folyamot. Ehhez viszont mélyebbre kell menni saját magunkba, illetve engedni kell az egymásban való elmerülést, befogadást, megengedést.
Olyan megélési lehetőségek nyílnak, amikről huszonévesen álmodni sem mertünk.
– A befogadást említetted. Ha két test találkozik, az egymásba hatolásnak, közösülésnek van fizikai, érzelmi és spirituális vetülete is. Sokan azonban elhatárolják magukat ez utóbbi kettőtől, és szimpla fizikai egyesülésre redukálják.
– Szerintem minél idősebb egy nő, annál inkább szüksége van a befogadás teljes megélésére. De a befogadás azt is felveti, mit tudsz befogadni a körülöttünk lévő világból. Tudod, hány nő jön hozzám, aki jól boldogul az életben, de amikor azt kérdezem tőle, „a férfit be tudod-e fogadni a testedbe, a hüvelyedbe?”, gyakran kiderül, hogy mélyen belül nem. Ennek számos oka lehet, akár transzgenerációs blokkok is, olyan traumák, amik nem is a mieink, hanem felmenőnk, anyánk, nagyanyánk DNS-szinten hordozott mintája, elakadása. Gyakran játszmákban vagyunk, önszabotázsban, és nem is tudunk róla. A klienseim, amikor megértik ezt, hajlamosak arra, hogy földúlva reagáljanak, és akkor gyorsan csináljuk meg még ezt, és csináljuk meg még azt… Én viszont azt szoktam mondani, hogy nem. Ma ennyit bírtál. Annak nincs értelme, hogy túltoljuk, mert az illető megreccsenhet a hétköznapokban, és akkor nem tudja alkalmazni mindazt, amiért tulajdonképpen dolgoztunk. Ma már ismert az a biológiai tény, hogy a nagymamánk hasában élő magzat-anyukánkban ott volt már az a petesejt, amelyből lettünk. Már a nagymamánkban ott voltunk, és az általa megélt dolgokat érzelmi lenyomatként magunkévá tettük. Amikor valaki visszaretten az önmagán végzett munkától, megkérdezem tőle, szeretnéd-e a lányodnak ugyanezt a „csomagot” továbbadni. Hiszen nemcsak felmenői szinteken dolgozunk, hanem a lemenőkkel is. Az sem közömbös, hogy a fiaink is kapcsolódnak a mi női megéléseinkhez.
Beépítik a lelkükbe a párkapcsolati mintáinkat, anélkül, hogy elmondanánk, egyszerűen leveszik, és ezért lesz a fiunk hasonló, mint a férjünk, a lányunk pedig hozzánk hasonló.
– Szandra, beszéljünk egy kicsit az anyaméhről és a petefészkekről. Alkalmam volt részt venni „anyaméh-tisztításon”. Megrendítő élmény volt. Ott volt a sok nő a sötét teremben, eltűnt tér és idő, és azt éreztük, bennünk valami komoly dolog felszabadult. Igazából mi történik ott?
– Az alhas tárolja a szaporodáshoz kötődő női generációs mintákat, az életünk során megélt minden szexuális aktus energiáját, a tudott vagy akár nem tudott gyermekvesztéseink emléknyomait, a baba kihordásának és a szülésnek az emlékét, következményeit. Amit mondtál a méhtisztító szertartás élményéről, én is átéltem, számomra is rémisztő volt ennek a hihetetlen energiának a felszabadulása, ami az egyik nőt arra készteti, hogy ordítson, a másikat arra, hogy sírjon. Amikor férfiakat is meghívunk egy ilyen eseményre (hiszen a női nemi szerveknek megvannak a férfi megfelelői), talán még jobban megilletődnek, de valójában számukra is nagy élmény, ők is sok tehertől szabadulnak meg.
Többnyire komoly párkapcsolati előrelépések történnek ilyenkor, sőt még kisbabák is „varázsolódnak”.
Szerencsére nekem sok férfi kliensem is van, akik többnyire párkapcsolati témákkal érkeznek. Azt látom, hogy ők sem tanulták meg a másik nemet, nem tanultak meg hódítani, udvarolni. Ha elkezdjük kitisztítani az emlékeket, megnézzük, mit tudunk megtenni azért, hogy a célhoz közelebb jussunk, egyáltalán mi a vágyott cél, a gyógyulás hamarabb bekövetkezhet, mint gondolnánk.
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
A Képmás magyar magazin és vállalkozás, nincs mögötte nagy, külföldi médiabirodalom. Csupa családos, értékes és jó ember, akiknek nem csak munkahelye, szívügye is a Képmás. Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>