„Olyasmit akartam csinálni, amivel feldobhatom valakinek a napját!” – mesedobozokkal teszik szebbé az idősek ünnepét a kolozsvári diákok
Túl egysíkúnak érezte a jogi tanulmányait, ezért mellette mások életének jobbá tételén kezdett munkálkodni az erdélyi Iszlai Bea. Kollégiumi társaival decemberben megvalósították Mesedoboz nevű projektjüket, melynek keretében közösen megajándékozták egy idősotthon lakóit. Gebe Zoltánnak a kezdeményező a megvalósításról és a mások életében való aktív részvételről mesélt.
Iszlai Bea tavaly csatlakozott a Mathias Corvinus Collegium kolozsvári intézetéhez. A nyárádmagyarósi lány sűrű egyetemi programja mellett kezdettől fogva szívesen részt vett különböző szervezett programokban. Ennek többek közt az is volt az oka, hogy úgy érezte: a jogi tanulmányokon túl valami egészen másra is szüksége van a hétköznapokban. Tavaly a Kolozsvári Magyar Diákszövetség mentorprogramjában is részt vett, ahol megszerette a közösségért vállalható aktivitást.
Idén ezt nem tudta folytatni, de úgy döntött, elindít egy kezdeményezést, amellyel feldobhatja valaki(k) napját. Ebből az elgondolásból hozta létre kollégiumi társaival együtt a Mesedobozt.
„Az ötlet az egyik szegedi barátnőmtől jött, akiknek van egy hasonló diákprojektjük, csak más formátumban működik. Ez az Örökké Haza, amely arról szól, hogy kórházban hagyott csecsemőket ringatnak. Szerettek volna terjeszkedni, ezért meghívtak minket egy ilyen alkalomra, hátha mi Kolozsváron is tovább tudjuk vinni. Ez adminisztrációs okokból nem jött össze, de megtetszett a karitatív szellem” – mesélt a kezdeményezés hátteréről Iszlai Bea, hangsúlyozva, fontos szempont volt az is, hogy a sűrű egyetemi programjuk mellett is szívvel-lélekkel megvalósítható ötletet találjanak ki.
Miután megtudták, a romániai jogszabály szerint nem mehetnek be kórházakba kisbabákat ringatni, tejpor adományozása volt a következő terv. Ennek kapcsán is nehezítő tényezőnek bizonyult, hogy a gyerekotthonok nem fogadnak mindenféle adományt, így a szervezők úgy döntöttek, az idősotthonokban teremtenének ünnepi hangulatot.
Diákprojektjük egyelőre az MCC keretein belül működik, de a jövőben szeretnék továbbvinni és kiterjeszteni. Számukra különösen fontos, hogy ne csupán karitatív módon tevékenykedjenek, hanem fel is hívják a figyelmet arra, milyen vidám és érdekes lehet egy ilyen munka.
A Mesedobozhoz köthető első eseményüket december elején tartották kollégiumuk székhelyén, sikerült is jó néhány fiatalt megmozgatniuk a kezdeményezéssel.
„A közös munka arról szólt, hogy mézeskalácsot és apróbb ajándékokat készítettünk, s ezeket elvittük az idősek otthonába. Arra szeretnénk felhívni a figyelmet, hogy az igazán fontos az, hogy amit teszünk, az szívből jöjjön. Ha diákként nem is tudjuk megváltani a világot, tenni akarunk valamit, hogy feldobjuk mások ünnepét” – beszélt a projekt koncepciójáról és céljáról a fiatal lány.
Az önkéntescsapat bővítését egyelőre a kolozsvári diákság körében tudnák elképzelni, elsősorban azért, mert a fiatal korosztályra jellemző, hogy sokkal több szabadideje van, mint az idősebb generáció rendszeresen dolgozó tagjainak. Iszlai Bea szerint könnyű megszólítani a kolozsváriakat a téma kapcsán, mert sok ember szeret közösségben mozogni. Főleg a közösségi médiát használták az esemény népszerűsítésére, hamar el is érték azokat az embereket, akik szívesen részt vettek a mézeskalácssütésben.
„Nagyon örültek az idősek nekünk, lelkesek voltak az érkezésünk miatt. Volt egy néni, aki megkért minket, hadd szavaljon el egy verset. Fel is állt a kerekesszékéből, miközben mondta, szép verset választott. Sokan mosolyogtak, többen pedig sírtak örömükben, amikor fogadtak minket, megdicsértek, hogy milyen ügyesek vagyunk. A végén mi is kaptunk egy kisebb ajándékot” – számolt be az otthonban átélt élményről Gergely Sarolt, a projekt kommunikációért felelős tagja.
Az önkéntesek a második eseményt februárra időzítik: egy cserebere-akciót szeretnének szervezni, amely révén mindenki elhozhatná felesleges könyveit, színesceruzáit vagy egyéb nem használt tárgyait.
A tárgyak eladásából befolyó pénznek lenne egy becsületkasszája, az összegyűlt összeget pedig felajánlanák egy gyermekotthonnak.
Bár a harmadik programra még nincs kidolgozott ötlete a csapatnak, szeretnének egy olyan szakmai előadást is tartani, amelyen elhangozna, miért fontos az ember érzelmi intelligenciájának ápolásában a törődés érzése és a pozitív meglepetés, mert „mindenkinek jólesik, ha úgy érezheti, nincs elfeledve”.
„Az emberek nem gondolnak bele abba, mások mire vágynak igazán. Nem elég átfaxolni egy szponzori szerződést, és megmondani valakinek, tessék, menj és csináld. Részt kell venni a másik ember életében, mert nemcsak adományra, hanem figyelemre is vágyik mindenki” – fejtette ki a véleményét Iszlai Bea.
A társadalmi problémákat tekintve úgy gondolja, sosem lesz hosszú távú megoldás arra a túlterheltségre, ami napjainkban mindannyiunk életében megjelenhet. Szerinte a felgyűlt kötelességek miatt az embereknek saját magukkal sincs idejük foglalkozni, és elfeledkeznek a világban elfoglalt helyükről. Bár ezek a projektek sem tudják megváltoztatni a helyzetet, esélyt adnak a résztvevőknek arra, hogy rájöjjenek, mi az, ami igazán értékes számukra.
Éppen ezért a Mesedoboz projektbe Bea igyekezett olyan fiatalokat is bevonni, akik nem feltétlenül vesznek rész a sütésben és az adománygyűjtésben, de elmennek az idősotthonba, és megértik, miért is esik annyira jól az ajándék az ott élőknek.
„Karácsony előtt szokássá vált a nagytakarítás és az alapos felkészülés. De nem az a lényeg ilyenkor, hogy minden precízen az asztalon legyen, és készüljön egy Facebook-kép az ünnepi vacsoráról. Ha együtt csináljuk ezeket, jobban érezzük magunkat, ezen van a hangsúly. Azoknak, akik egyetemistaként nem mennek haza karácsonyra, nagyon hiányozhat ez az ünnepből” – tért ki a karácsonyi együttlét lényegére Bea, aki szerint fontos, hogy az emberek tudják: mindig van valaki, aki gondol rájuk, és ha fizikailag nem is, lélekben ott van velük.
„Soha ne felejtsék el, hogy fontosak valakinek” – üzeni a nyárádmagygarósi lány.
Berki Krisztián: „Az első fizetésemből karácsonyi ajándékot vásároltam a szüleimnek”
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>
