„Maximalistaként a kudarcból is jól tudok építkezni” – interjú Novák Eduárd paralimpikonnal, Románia első magyar sportminiszterével

Először is gratulálok a tokiói paralimpián elért eredményéhez! Ön meg van elégedve a teljesítményével, tekintve, hogy nemrég bejelentette a visszavonulását?

A tokiói paralimpia számomra nagyon fontos verseny volt, és az éremnek is kiemelt jelentősége van, ugyanis már kétszer megpróbáltam kijutni Japánba. Most harmadjára, három a magyar igazság alapon sikerült. Először az 1998-as naganói téli olimpián szerettem volna részt venni, erre még gyorskorcsolyázóként készültem, de a balesetem miatt nem jutottam ki. Másodjára a pandémia húzta keresztül a számításaimat, 2020-ban elhalasztották a tokiói olimpiát. A 2021-ben megrendezett olimpiával viszont egy álom valósult meg, és az, hogy ezüstéremmel tértem haza, mindezt megkoronázta.

Nem maradt önben hiányérzet amiatt, hogy nem sikerült elhoznia az aranyat?

Nagyon erős volt a mezőny. Az arany és az ezüst között elég nagy volt a különbség, látszott, hogy a fiatal szlovák versenyző egy teljesen más generáció tagja, viszont nagy öröm volt számomra látni, hogy utánam sokkal fiatalabbak következtek, noha még így is nagy volt az időkülönbség köztem és a harmadik versenyző között. Ennek fényében azt gondolom, hogy ez egy nagyon jó eredmény, egyáltalán nincs bennem hiányérzet.

Nem lehetett könnyű nyáron a felkészülés, az edzések mellett a miniszteri feladatait is el kellett látnia. Hogyan tudta a fókuszt mégis a sportra irányítani, illetve mennyi idő jutott így a családra?

Elsősorban nagy köszönet illeti a román kormányt és az akkori vezetést, hogy támogatták a felkészülésemet.

Tisztában voltak vele, hogy ha én mint miniszter kijutok az olimpiára, és netalán érmet is nyerek, az már önmagában világcsúcs, egy olyan dolog, amire eddig még nem volt példa.

Ez adott egy plusz löketet, így valamivel jobban tudtam fókuszálni az edzésekre. Nyilván a mostani nem olyan volt, mint amikor annak idején csak az olimpiára készültem. Nem volt könnyű, minden délután 5 órakor kimentem tekerni az országútra. Amennyire tudtam, hajnalonként felkeltem, és bent, görgőn edzettem. Olyan is volt, hogy a munkám miatt látogatásokat tettünk különböző városokban, és miután befejeztük a hivatalos programot, megint csak bicikliztem. Megtettem 150-200 kilométert is. Hétvégén pedig odahaza, Csíkszeredában tekertem. Sokat köszönhetek a családnak is, mert el tudták fogadni, hogy az otthon töltött két napot nekem az olimpiára való felkészülésre kell szánnom.

Ön a világ első sportminisztere, aki sportolóként részt vett és érmet is nyert a paralimpiai játékokon, de sok minden másban is első: ön Románia első magyar sportminisztere és első paralimpikonja is. Milyen érzés együtt élni ezekkel a címekkel, akar-e még valamiben első lenni?

Úgy gondolom, ennyi elsőség már önmagában csodálatos dolog. A tény, hogy sportminiszterként a világon először részt tudtam venni egy olimpián, egy hatalmas cél megvalósítása. Az, hogy még érmet is szereztem, minden elvárást felülmúl. Egy dolog van, amiben még első szeretnék lenni: én szeretnék lenni az első sportminiszter, aki végre rendet rak Romániában a sport terén, és olyan sportstratégiát alkot meg, amelyik az elmúlt 30 év után valóban a sportolók érdekeit szolgálja. Olyan törvényt szeretnék letenni, amelynek van gyakorlati haszna, és kivitelezhetővé teszi, hogy a sportolók eredményeket érjenek el.

Már gyerekkorában olimpiai érmekről álmodozott. Mit szólt ehhez a közvetlen környezete, a szülei bátorították?

Ők voltak az elsők, akik bátorítottak. Nem volt könnyű gyerekként elkezdeni a gyorskorcsolyázást. Reggel 5-kor keltem, 6-ra mentem edzeni, a szüleim hoztak-vittek, utána iskolába mentem, hazaértem, ebéd után pedig megint edzés volt.

Édesapám és édesanyám attól a pillanattól kezdve mellettem álltak, hogy elkezdtem a pályafutásomat, de utána is mindenben. Ha kellett, eszközöket vásároltak, hogy jobb legyek a sportban, ha kellett, akkor lelki támogatást nyújtottak.

Arra emlékszik, mit érzett akkor, amikor megkapta élete első érmét gyorskorcsolyázóként? 

Azt éreztem, hogy egy lépéssel közelebb kerültem ahhoz a gyerekkori álomhoz, hogy belőlem valamikor olimpiai bajnok lesz. És minden egyes éremnél, amit a nyakamba akasztottak, ezt éreztem. Ahogy egyre jobb lettem, és kezdtem a világ élvonalába tartozni a gyorskorcsolya terén, egyre kézzelfoghatóbbá vált ez az álom.

A ‘96-os balesete után mennyire volt nehéz megbékélni a gondolattal, hogy nem tud többet gyorskorcsolyázni? Megfordult a fejében, hogy egyáltalán nem tér vissza a sporthoz? 

Gyakorlatilag másodpercek alatt vált semmivé egy élet munkája. Hihetetlen volt, hogy ez pont velem történik meg. Épp egy felkészülésre mentünk Magyarországra, és már nagyon kevés választott el attól, hogy kijussak a naganói olimpiára. Iszonyúan nehéz volt, egy világ dőlt össze bennem. De mivel az egész életemet a sportra tettem fel, tudtam, hogy nem lehet más utam, csak a sport. Nagyon sok segítséget adott az, hogy rátaláltam a kerékpársportra, és könnyen fel tudtam benne zárkózni ezzel a hiányossággal is. A gyorskorcsolyával szerzett fizikumom is illett a kerékpározáshoz, így tovább tudtam lépni.

De sport nélkül nem tudtam volna túlélni ezt az egészet.

Mi az, ami nélkül semmiképp nem sikerült volna az újrakezdés?

Először is a család és a feleségem. A feleségem nagyon sok mindenben támogatott, sok feladatot átvett, például a gyerekek nevelését, a közös vállalkozásunk menedzselését. Másodszor a kitartásom nélkül. Én mindenkinek azt mondom, hogy mindig van tovább, soha nem szabad feladni, mert lehet egyről a kettőre lépni, ha igazán hiszünk benne.

Kép

Novák Károly Eduárd gyermekeivel

Hasonlít valamiben a kerékpársport és a gyorskorcsolya?

Az egyik legfontosabb közös nevező, hogy mindkettő egyéni sport. Ugyanakkor mind a kettőhöz komoly fizikai erőnlét szükséges, és persze erős küzdőszellem. Már a gyorskorcsolyában is egyénileg versenyeztem, és arra hajtottam, hogy én legyek a végén az, akinek a nyakába akasztják az érmet. Az egész gondolkodásomat, sportfelépítésem egyéni sportágban alakítottam ki, és azért volt jó a kerékpár, mert ott is egyénileg tudtam megnyilvánulni.

A karrierje során számos nehézségbe ütközött, maximalistaként hogy viselte a sikertelenségeket?

Igen, maximalista vagyok, ez egyértelmű, és ez jó dolog. Sokan azt gondolják, hogy egy maximalista nagyon nehezen éli meg a kudarcot, de én úgy gondolom, hogy egy maximalista a kudarcból is nagyon jól tud építkezni. Ilyenkor megnézi, hol hibázott, és min kellene még javítani.

Engem a sikertelenség mindig átgondolásra késztetett, és eggyel előbbre vitt.

Mi ad akkora lendületet és motivációt önnek, hogy ennyi év után is keresi a megmérettetéseket, a sportban és a munkában egyaránt?

Ilyennek születtem, küzdő, versenyszellemmel teli egyéniség vagyok. Egy ilyen típusú ember élete végéig keresi a megmérettetéseket. Nehezen tudom elképzelni azt, hogy nyugdíjasként is csak üljek a karosszékben, és nézzem a sorozatokat. Az én vérem ilyen, mindig csinálnom kell valamit, vagy dolgoznom kell valaminek a megvalósításán.

A kinevezése után elmondta, szeretné, ha Románia új sportstratégiája a 2021-es év végére elkészülne. Hogy áll most ez a projekt?

A törvény szerint ennek 2022 márciusáig kell elkészülnie, a tavalyi év végéig egy alapváltozatot állítottunk össze. A szakemberek kidolgozzák majd az alapváltozat törvényi formáját, amit majd le lehet tenni a parlament elé. Ha elfogadják, akkor ez a stratégia, azon túl, hogy iránymutató elveket fog tartalmazni, egyben egy új sporttörvény is lesz, vagyis a mostani sporttörvényt fogja megreformálni.

Egy korábbi interjúban említette, hogy a stratégia kialakításában Magyarország példáját követné. Mi az, amit ön szerint Magyarországon jobban csinálnak?

A magyar sportstratégia több szempontból is jó, átgondolt, megfelelő a szerkezeti felépítése, a pénzforrások leosztása és a taorendszer is kiváló.

Több közös pont is lesz a román sportstratégiában a magyaréval. A taorendszert egy az egyben el szeretnénk fogadtatni a román parlamenttel, vagy legalábbis a sporttörvénybe beilleszteni, mert akkor azonnal alkalmazható lenne. Nálunk egy szponzortörvény van, ami már eléggé elavult, gyengén is működik, viszont a taorendszerrel a vállalkozók irányítottan az általuk kiválasztott sportágat tudják támogatni. Attól viszont tartok, hogy egy-két éven belül már eredményt is fognak várni a stratégiától, de ehhez idő kell. A magyar stratégia is 20 év után érik be igazán.

Kép

Novák Károly Eduárd a 2021-es tokiói paralimpián

Melyek azok a hiányosságok a romániai sportrendszerben, amelyeket mindenképp meg szeretne reformálni?

A legfontosabb, hogy új strukturális rendszert kell felállítani, meg kell határozni, hogy kit finanszíroz a minisztérium, és kit az olimpiai bizottság. A másik az átláthatóság megteremtése, hogy pontosan követni lehessen, hány sportoló van egy szövetségnél vagy klubnál. A harmadik: ki kell terjeszteni a sportot az iskolákban. Nem tornaórát, hanem sportfoglalkoztatást kell tartani, úszni, korcsolyázni, szaladni kell vinni a gyerekeket. Ehhez persze infrastruktúrát is kell építeni, de ez a jövő, ami által növekedni, bővülni fog a tömegsport is. Romániában ma a tömegsportban résztvevők aránya 5 százalék, ezt szeretnénk felvinni 30 százalékra.

Ha egy teljes országot még nem is, a családját már sikerült megfertőznie sportszeretetével. A felesége és a gyermekei is aktívan sportolnak, igaz?

Így van. Szerintem egy sportolónak úgy kell gondolkodnia, hogy amennyiben lehet, adja át a gyermekeinek is ezt a tudást. Kényszeríteni nem lehet, de szerencsére nálunk a gyerekek örömmel csinálják, meglátjuk, mi lesz belőle. Az is jó, ha csak egy egészséges életmódot alakítanak ki ezzel, de persze az is nagyszerű, ha versenyeken eredményeket érnek el, és akár bajnokok lesznek, mint én. Egy biztos, semmiképp nem szeretnék rájuk nyomást gyakorolni.

Mit gondol, mit adott az Ön személyiségéhez az, hogy kisebbségi magyar létbe született?

Határon túli magyarnak lenni alapjában véve hátrány, mert magyarként sokkal nehezebb elhelyezkedni, és megtalálni a helyed Romániában. De fel lehet ezt fogni pozitívan is, vagy akár versenyszellemmel.

Tudatosítani kell, hogy én a startnál tíz méterrel hátrébbról indulok, tehát sokkal keményebben kell edzenem, viszont ebből előnyt is lehet kovácsolni.

Nem véletlen, hogy ebben az új kormányban a magyar miniszterek és szakemberek annyira pozitív hatást gyakoroltak a román kormánytagokra és a román közvéleményre. Hál’ istennek szükségük van ránk, és ez pont ennek a munkának köszönhető, amit remélem, egyre többen fognak pozitívan megítélni.