A másokért született ember csodája – Anna, aki negyven éve gondozza fogyatékkal élő fiait

A Ferencvárosi tévé Sansz c. műsorában szerepelt az a riport, amit az alkotók özv. Gyenizs Józsefné otthonában készítettek – köszönet nekik ezért. Amikor elárasztják a közösségi médiát a fehérített fogsorral vigyorgó reklámarcok, vagy attól hangos a sajtó, hogy most épp melyik celeb pár válik, igazán felemelő egy olyan tartalommal találkozni, aminek értéke van, ami igazán fontos, és nem elvesz, hanem hozzánk tesz.

Nyáregyházán él egy édesanya, kis túlzással évtizedek óta a négyfal között. Két fogyatékossággal élő gyermekét gondozza immár teljesen egyedül, néhány éve ugyanis megözvegyült.

A kisebbik fiú, Krisztán 32 éves (anno csak néhány hetet jósoltak neki az orvosok), a nagyobbik Gábor 40 éves, pont, mint én. Mindketten értelmi fogyatékos emberek, kerekesszékben töltik mindennapjaikat. Anna, az édesanyjuk gondoskodik róluk 24 órában. Az elmúlt négy évtizedben bármikor dönthetett volna úgy, hogy feladja, és beviszi őket egy intézetbe, de inkább a saját élete feláldozása árán az ápolásuk, gondozásuk mellett döntött. Azt mondják persze, hogy egy szülő mindenre képes a gyermekeiért, de szerintem ekkora lelkierő csak keveseknek adatik meg. A közös játék, kirándulás, egy jóízű beszélgetés, a viccelődést és a civakodás számunkra annyira evidens dolgok – ezekből ők semmit sem tudtak megtapasztalni. A pelenkázás, etetés és az epilepsziás rohamok csillapításának körforgásában az egyetlen, ami örömöt jelent Annának, az a gyermekei mosolya. 40 éve.  Hogy élte ezt túl a házasságuk? Hogy lehet elviselni egy életen át a bezártságot, a baráti kapcsolatok, a feltöltődést jelentő utazások, az inspiráló munka hiányát? Mekkora erkölcsi nagyság kell ahhoz, hogy egy ember képes legyen a teljes önfeladásra azért, hogy másokért élhessen! Annyira megható volt látni Krisztiánt, a kisebbik fiút, ahogy az interjú közben folyamatosan az őt és a bátyját éltető hang forrását, a számára a mindenséget jelentő édesanyját kereste a kezével. Azt a szememben hőssé magasztosult nőt, aki 60 felett is napjában többször emeli ki a kerekesszékből felnőtt fiait, hogy tisztába tegye őket, mos, főz, takarít, pépesít, etet, fürdet, öltöztet, tornáztat, gondoskodik a nap 24 órájában az utolsó leheletéig.

Anna fáradt, de nem panaszkodik, csak arra kéri Istent, hogy adjon erőt, egészséget neki, hogy még hosszú évekig tehesse ugyanígy a dolgát.

Miután megnéztem a riportot, letörölgettem a könnyeimet, vettem egy nagy levegőt, és már rohannom is kellett a kisfiamért az iskolába. De Anna és a fiúk története azóta is napjában többször eszembe jut. Komolyan képes vagyok reggel azon dühöngeni, hogy a gyerek nem öltözik elég gyorsan, és nyamnyog a reggelijével? Sok minden átértékelődött bennem. Az esti hancúrozásnál, amikor felkaptam a 26 kilós gyereket és belesajdult a derekam, bevillant a kerekesszékes fiúk képe, akik felnőtt létükre hasonló súlyúak, és elképzeltem, ahogy Anna napjában többször is emelgeti őket. A Gyenizs család története akkor is velem van, amikor este tízkor épp kezdem magam nagyon megsajnálni, hogy másnapra még ebédet kell főznöm.

Annára gondolok, az ő sorsára, amely lehetne az enyém is, és először elszégyellem magam, aztán új erőre kapok.

Sokat gondolok arra, hogy vajon ez a nő az életével még hány száz vagy ezer hozzám hasonló ember lelkét táplálja. Ez a másokért született emberek csodája! De jó lenne, ha tudná, hogy ismeretlenül is mennyire hálás vagyok neki! Keresem a módját, hogy a tiszteletemet valahogyan ki tudjam fejezni, mert ha valaki, akkor ő igazán megérdemli, hogy ne csak sajnálkozzunk a sorsán, hanem segítsünk is neki. Pénzadománnyal, tartós élelmiszerrel vagy építőanyaggal, mert most úgy néz ki, hogy sok jóakaratú embernek köszönhetően megújulhat az otthonuk. Omladozik az épület, lyukas a kád, ami nem csoda, hisz az elmúlt évtizedekben a szülők minden erejükkel a gyerekeikre koncentráltak, éltek egyik napról a másikra, nem maradt se pénzük, se energiájuk, amit a házra fordíthattak volna. A család megható története láttán idegen emberek az ország különféle szegleteiből fogtak össze azért, hogy segítsenek felépíteni egy új, akadálymentesített otthont Anna és a fiúk számára. Előttük is le a kalappal!

A kezdeményezéshez itt lehet csatlakozni:
özv. Gyenizs Józsefné számlaszáma: 65100101-15347402
Nyáregyházi Pátria Takarékszövetkezet
IBAN: HU08-65100101-15347402-00000000
Aki építési anyaggal vagy szaktudással segítené az új ház felépítését, vagy tartós élelmiszert, tisztítószert adományozna, Facebook-üzenetben tudja megkeresni a kezdeményezőket, Kindrusz Vikit, Zsichla Pétert, Sosi Marczis Zoltánt.

A családnál készült riport itt látható.