„Már megfulladtam ebben a kapcsolatban!” - A közelség és a távolság lélektana

A kötődési minta ereje

A korai anya-gyermek kapcsolat minősége, mint kötődési minta, a csecsemőkor időszakában belénk ég, s ez végigkíséri életünket. Sokszor látunk óvodáskorú gyermekeket, akik idegen környezetben bátran eresztik el szüleik kezét, szólítják meg kortársaikat, kipróbálják az ismeretlen játékokat és szívesen csipegetnek az újonnan szerzett barát kölesgolyó-zacskójából. Ám ez a gyermek is néha visszapillant az anyjára, figyeli-e, mit szól ténykedéséhez. Időnként visszaszalad egy ölelésre vagy puszira, ahogy a pszichológiában hívjuk, „érzelmileg feltankol”.

Egy másik típusú gyerek csüng az anyján, nem akarja egyedül felfedezni a világot, a játszótéren nem szívesen osztja meg a játékát. Úgy tűnik, mintha „erősebben” kötődne, valójában azonban bizonytalanul. Bizonytalan lehet saját magában, hogy ő nem képes megállni a helyét, vagy akár abban, hogy egyedül marad, ha elengedi édesanyjának kezét.

Ma már egyértelmű kutatások bizonyítják, hogy ennek a korai kapcsolatnak a minősége meghatározó lesz a párkapcsolatunkban is. Azok a gyermekek, akiknek a korai kötődésük biztonságos, később egészségesebb módon tudnak kapcsolódni szerelmükhöz, nem esnek kétségbe, ha egyedül kell eltölteniük akár hosszabb időt, és tudnak erősen, mélyen kapcsolódni.

A bizonytalanul kötődő gyermekek a párkapcsolatukban is szélsőségesebben viselkednek: vagy túlzott ragaszkodás jellemző rájuk, s a párjuk arról számol be, hogy „megfojt a szeretetével”; vagy képtelenek lesznek mély, tartós érzelmi kapcsolatot kialakítani, egyik kapcsolatból kiábrándulnak, de rögtön fellobban egy mindent átható, új szerelem.

A közelség-távolság dimenzió

A kötődési mintázat mellett, mely a tagok egyéni jellegzetességeit viszik a kapcsolatba, a közelség-távolság fontos eleme a jól működő párkapcsolatnak. Ebben a dimenzióban csúszkál a pár aszerint, hogy a kapcsolatuk mely szakaszában vannak. A boldog, harmonikus párkapcsolat egyik lényeges eleme, hogy a pár hogyan képes egyensúlyban tartani az együtt és a külön töltött időt.

A túl sok közösen töltött idő függőséget okoz, a túl sok külön töltött idő elidegenedéshez, az intimitás gyengüléséhez vezet.

Változó közelségigény

Az első pár hétben a közelség túlhangsúlyozott, intenzíven kezdik felfedezni a másikat, és ezzel együtt önmagukat is. Ilyenkor kissé háttérbe szorul a család, a barátok, sőt akár a munka is. Az együttjárás során kezd stabilizálódni az együtt és a külön töltött idő aránya. Egyre inkább időt és teret kapnak a „csak lányos” és „csak fiús” programok; a pár egyik vagy másik tagja újra hódol korábbi hobbijának; ismét nagyobb hangsúlyt kapnak a munkahelyi feladatok vagy a tanulás.

Később, amikor a pár kezdi tervezgetni az esküvőjét, a jegyesség majd a friss házasság szakaszában újra erősebben kötődnek egymáshoz. Nagyon fontos a friss házasok életében ez a nagyjából egy évig tartó időszak. Kicsit elszigetelődik a pár ebben a periódusban, kevesebb szerepet kapnak a barátok és a család. A „MI tudat” formálódásának nagyon fontos mozzanatai ezek. Fontos, hogy ne csak érzelmileg, hanem fizikailag is tudjon elkülönülni a pár. Szerencsések azok, akiknek érzelmi, fizikai és anyagi függetlenedését segíti a családjuk is, és a szülők nem azon fáradoznak, hogy különböző taktikákkal magukhoz kössék a fiatalokat.

A friss házasévet követő időszakban ez a szélsőséges kötődés kezd oldódni, fokozatosan beszivárog a pár lelki és fizikai életterébe a család és a barátok. Már elképzelhető egy fiús balatoni vitorlázás, vagy egy tematikus vacsorasorozat, csak lányoknak. Tovább lazítja a pár kötődését az első baba érkezése, aki a sok öröm mellett, megint sok feladatot ad a párnak.

Új szerepek alakulnak ki, feleség mellett kell anyának, és férj mellett apának lenni.

Ahogyan növekednek a gyerekek, egyre nagyobb önállóságukkal a pár közelsége is egyre erősebbé válhat, és a házasságnak újabb, izgalmas fejezete kezdődhet el.