Már egy sérült veréb is csodát tett – Állatterápia a börtönökben
Az állat jelenléte a börtönben csökkenti az agressziót, növeli a felelősségérzetet, csapatjátékossá tesz. Míg külföldön már számos sikeres példája van az állatok közreműködésével működő rehabilitációnak, hazánkban egyelőre kevés ilyen program létezik. Feltárjuk a büntetés-végrehajtásban folyó állatterápia kedvező pszichológiai hatásait, és bemutatjuk a legsikeresebb projekteket is.
„A kutyának köszönhetően a munkahelyi környezet is sokkal otthonosabb, a légkör oldottabb, és az emberek is könnyebben kapcsolódnak egymáshoz” – írtuk korábbi interjúnkban, amelyben Korom Gábor kutyatrénert, a Kutyasuli alapítóját a kutyabarát munkahelyekről faggattuk. A kutyák jelenléte azonban nemcsak ilyen hétköznapi közegekben bír pozitív hatással, hanem bentlakásos otthonokban vagy akár börtönökben is.
„Megnyílott a kutyatár”
Az állatok már évszázadok óta jelen vannak a büntetés-végrehajtásban, de ez egészen 1981-ig csupán a szolgálati vagy haszonállatok tartását és gondozását takarta. Ekkor viszont Washington állam egyik női börtönében segítőkutyák kiképzésébe vonták be a fogvatartottakat, és így létrejött az első „Prison Animal Program”, vagyis röviden PAP.
A résztvevők nemcsak piacképes szaktudásra tettek szert, de a kurzus során nőtt az önbecsülésük, a felelősségérzetük és az együttműködési hajlandóságuk is.
Nem csoda, hogy egy amerikai tanulmány szerint 2006-ban már az USA szinte összes államában, összesen 159 intézményben működött hasonló program – főként férfi rabok bevonásával. A yacolti börtönben például macskák, Arizónában vadlovak és szamarak segítették a börtönlakókat, egy floridai börtönben pedig egész négylábú állatközösség él a rabokkal, az első időkben farmszerűen, ma már állatkertként.
A fent említett tanulmány szerint azonban a PAP-ek jelentős részében gazdára váró kutyákat láttak el és tanítottak, „…ami egyebek mellett azzal is magyarázható, hogy könnyen hozzáférhetőek, nem igénylik a nagyobb állatok fizikai terét, és jól képesek alkalmazkodni a börtönkörnyezethez, azaz a programban való részvételt tulajdonképpen úgy élik meg, mintha egy családi közegbe kerülnének” – olvashatjuk a Miskolci Jogi Szemle vonatkozó írásában.
Itt(hon) van a kutya elásva
Hasonló modellen alapult Magyarország egyik legkomolyabb állatterápiás börtönprogramja, a 2016-ban indult Életre Ítélve – Cella Program is. Ennek keretében a Debreceni Kutyaház Állatotthon 90 perces elméleti és gyakorlati foglalkozásokon tanította meg a fogvatartottakat a pozitív megerősítésen és jutalmazáson alapuló kutyakiképzésre. A résztvevők választhattak az Állatotthon által javasolt kutyák közül, majd a 7 hetes kurzus során végig együtt dolgozhattak az állattal. A tréningen a négylábúakat olyan alapvető engedelmességi feladatokra tanították, mint a behívás vagy a nyugodt séta, emellett közösen ismerkedtek az együttélés szabályaival. Hasonló kutyás foglalkozásokra már a szombathelyi, a szirmabesenyői és a tököli intézményekben is volt példa, míg Miskolcon vakvezetőkutya-előképzés kezdődött 2012-ben.
A Cella Programon túl néhány hazai börtönben a kisállattartást is engedélyezik.
A váci börtönben egy hosszúszőrű nyúl, emellett teknősök és halak élnek, míg a szegedi Csillagban az egyik tényleges életfogytiglanra ítélt férfi tengerimalacot tart.
A rácsok mögötti kisállattartásnak persze ugyanúgy megvannak a külföldi mintái is, mint a kutyakiképzős programoknak: az indianai börtön például 2011-ben 75 fogvatartott számára engedélyezte a macskatartást a jó magaviseletük miatt.
Ebadta előnyök
Az állatterápiás börtönprogramok egyik legfontosabb előzményének egy véletlen tekinthető, amely egy oakwoodi elmegyógyintézetben esett meg. A mentális betegek számára fenntartott büntetés-végrehajtási intézet egyik szociális munkása arra lett figyelmes, hogy néhány súlyos depresszióval küzdő lakó állapota szignifikánsan javult, amikor az udvaron találtak egy sérült verebet, és azt gondozni kezdték. Az állat hatására a korábban mindenfajta kommunikációtól elzárkózó betegek csapatként kezdtek dolgozni, emellett jóval együttműködőbben viselkedtek a személyzettel is. A megfigyelés nyomán az elmegyógyintézet 1975-ben egy kísérleti programot is indított, amely az állatok terápiás bevonását, illetve annak pozitív hatásait vizsgálta.
A PAP-ek kedvező pszichológiai hatásait azóta a külföldi és magyar szakirodalom is alátámasztotta: a tanulmányok legfontosabb szempontja, hogy a programok által „mindenki nyer”. Az állatok jelenlétének és a velük foglalkozásnak köszönhetően a résztvevőkben csillapodik a stressz, az agresszió, nő a felelősségtudat, az együttműködési hajlam, javul az indulatkezelés és az empátia készsége. A Kaliforniában működő Pawsitive Change programban például az egyik fogvatartott arról számolt be, hogy amikor az általa kiválasztott kutya a sokadik foglalkozás során sem mert előbújni a ketrecéből, gond nélkül képes volt együttérezni vele, hiszen a börtönben töltött első napjain ő sem szívesen hagyta el a celláját.
A pszichoszociális változásoknak köszönhetően az állatterápiás börtönök atmoszférája, a személyzet és a fogvatartottak közötti viszony is általánosságban javul, az erőszakos konfliktusok száma csökken.
Emellett az elítéltek a foglalkozások során egy olyan tudásanyagra tesznek szert, amely szabadulásuk után a könnyebb társadalmi visszatagozódást is segítheti.
A foglalkozások során a résztvevők kiléphetnek a bűnözői skatulyából, és egy új szerepben bizonyíthatják rátermettségüket, amellyel akár magasan képzett szolgálati kutyákat adhatnak vissza a közösségnek, mintegy jóvátételként is.
Nem csoda, hogy egy 2018-as floridai kutatás a PAP-kben résztvevő, majd a börtönből szabadult férfiak útját követve a bűnismétlés jelentős csökkenéséről számolt be. A programokba szigorú szabályrendszer szerint léphetnek csak be a fogvatartottak: az állatokra irányuló korábbi erőszakos cselekedetek egyértelműen kizáró oknak számítanak, de szükséges a jó magaviselet, a mentális stabilitás, illetve a kurzus iránti elkötelezettség is.
Az pedig már csak hab a tortán, hogy ezek az állatterápiás börtönprogramok a zsúfolásig telt állatmenhelyeknek és az onnan kikerülő kutyáknak, macskáknak egyaránt nagy előnyt jelentenek, hiszen a leendő gazdik szívesebben fogadnak örökbe egy együttműködésre kész állatot.
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
A Képmás magyar magazin és vállalkozás, nincs mögötte nagy, külföldi médiabirodalom. Csupa családos, értékes és jó ember, akiknek nem csak munkahelye, szívügye is a Képmás. Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>