Makogó tudósok és fehérköpenyes celebek – kinek hiszünk?

 A pszichológiában a meggyőzést alapvető emberi viselkedésként írják le. Milbik Zsuzsa szerint ez lehet pozitív irányú, mint egy baráti jó tanács vagy negatív, amikor a célszemély nincs tudatában annak, hogy befolyásolni szeretnék, ezt hívják manipulációnak. „Nonverbális üzeneteink kevésbé kontrollálhatóak, éppen ezért erősebb hatással vannak ránk. Az egyenes tartás, felemelt fej, a ritmusos, de nyugodt beszédtempó, a mélyebb hang azt mutatja nekünk, hogy az illető nem izgul, biztos magában, nagy valószínűséggel hihetünk neki. A magas hang, gyors vagy lassú beszédtempó, a sok gesztikuláció, a görnyedt testtartás gyengíti a mondottak súlyát, mert idegességként, bizonytalanságként vagy éppen túlzott izgatottságként értelmezzük, ami mögött hátsó szándékot sejtünk” – teszi hozzá a Be Balanced Pszichológiai Pont pszichológusa. 

Rendszeresen felmerül az érv, hogy a tudósok feladata az, hogy a saját területükön eredményesek legyenek, ezért nem lehet elvárni tőlük, hogy emellett médiaszemélyiségekké is váljanak.

Dr. Aczél Petra, a Budapesti Corvinus Egyetem Kommunikáció és Szociológia Intézetének igazgatója, a Retorika: a szóból épült gondolat című könyv szerzője szerint ez olyan mintha egy anyának azt mondanánk, hogy ne beszéljen a gyermekéhez, mert csak az a feladata, hogy táplálja. A tudósok új generációja napról napra bizonyítja, hogy a kommunikáció a munka része. Sok a sikeres „tudóspalánta”, aki már tizenévesen nemzetközi versenyeken vesz részt, ahol felszólal, idegen nyelven beszél, szellemi műhelyekben dolgozik, külföldi kutatóintézetekhez kap ösztöndíjat. Érzékelhető, hogy ez az új generáció már egyre ügyesebben megtalálja a helyét a nyilvánosságban, és ez nem csak személyiségtípus kérdése. A pszichológus szerint a kutatások azt igazolják, hogy a meggyőzés képessége tanulható és fejleszthető. 

Kép

Kép: Freepik

Dr. Kiss László csillagász, Széchenyi-díjas fizikus előadásai a nagyközönség számára is izgalmasak. Szerinte fontos, hogy egy tudós jól tudjon beszélni az eredményeiről, a hitelesség pedig a szakmai tartalom és a beszélőképesség megfelelő szintjéből tevődik össze. Az akadémikus tíz éve tart kurzust A tudományos közlés művészete címmel doktorandusz és mesterszakos hallgatóknak. „Kellenek bizonyos képességek ahhoz, hogy az ember könnyedén felálljon és bármikor bármiről beszéljen úgy, hogy az érthető is legyen, de ez nem azt jelenti, hogy gyakorlással ne lehetne javítani a nyilvános beszéden. Azt tapasztaltam, hogy a fiatal kutatónövendékeknek át kell törniük egy bizonyos gátat, amit a kishitűség diadalának nevezek, amikor valaki nem hiszi el, hogy a tudományos munkája érdekelheti a laikusokat” – magyarázza a kutató. 

Aczél Petra azt tapasztalta, hogy az akadémikus világ gyakran kiveti magából a jól kommunikáló tudóst, mondván, hogy aki artikulált, magával ragadó, akinek azon túl is van hatása, amit csinál, az gyanús, nem jó tudós.

Kiss László is azt igazolja, hogy ez egy létező jelenség. „Szerintem nem így kellene felfogni, én abban hiszek, hogy minél több emberhez el kell juttatni a tudományos eredményeket, és ennek bizony a média az eszköze. Az elefántcsonttoronyba való visszavonulás, hogy »márpedig tessék elismerni, hogy én mekkora tudós vagyok« a 21. században már nem működik. A másik dolog, ami miatt ferde szemmel nézhetnek az emberre, hogy aki a nagyközönség előtt beszél, az óhatatlanul egyszerűsít, és ez sokszor a szőrösszívű tudósok számára a szubsztancia elvesztését jelenti. Nem értik meg, hogy igenis a laikusok az életből vett példák alapján képesek felfogni a tudományos eredményeket” – mondja a csillagász. 

Aczél Petra szerint azért is elengedhetetlen, hogy egy tudós jól kommunikáljon, mert ahhoz, hogy a köz fontosnak tartsa, amit csinál, beszélnie kell róla. „Ma a tudományból élők nem kis része az adófizetők pénzéből kutat, ezért is lenne fontos, hogy az információ a hétköznapi emberekhez is eljusson. Ma nagyra értékeljük a tudományt, az innovációt, vagyis azt, hogy tudjon valaki beszélni arról, hogy mi a jelentősége annak, amit kutat, és mire használható az eredmény, amiben reménykedik. Kötelesség beszélni róla, de egyben öröm is, mert ezzel a társadalom szemében is fontos szereplővé válik” – teszi hozzá a szakértő, aki úgy véli, hogy soha nem volt még akkora szükség jól beszélő tudósokra, mint most, amikor álhírekkel és áltudós celebekkel kell felvenniük a versenyt, akik a közösségi médiában gyorsan terjesztik a tévhiteket. „Itt vannak azok a szereplők, akik háttértudás nélkül teljes világmagyarázó erővel lépnek fel, és velük szemben a sokszor akadozó hangon beszélő, adatokkal operáló valódi tudós alig tűnik hatásosnak” – magyarázta Aczél Petra. 

Kép

Öveges József, kép: Fortepan (adományozó: Szalay Zoltán)

Milbik Zsuzsa szerint fontos, nem elhanyagolható tényező „társaink reakciója, aminek az ereje a közösségi média elterjedésével egyre csak nő. Ha azt látjuk, hogy mások valamit jónak tartanak, mi is hajlamosabbak vagyunk azt felülértékelni. Míg ha azt tapasztaljuk, hogy kevesen állnak be egy ügy, gondolat, termék mögé, akkor arra gondolunk, hogy ez nem lehet véletlen. A többségi ítéletet megbízhatónak tartjuk, hiszen a mi szűrőnk esetleges hibáit ezzel akarjuk ellensúlyozni. Ugyanakkor érdemes figyelembe vennünk, hogy a meggyőző fél is ismeri ezt a mechanizmust, és próbálja kihasználni.

Az utóbbi években a közösségi média próbálta törölni a nem valós profilokat, amelyeket celebek, cégek azért generáltak, hogy több követőt, lájkolót mutathassanak fel, kihasználva, hogy ez a valódi személyekre meggyőző erővel hat a hitelességüket illetően” – teszi hozzá a szakértő. 

Az információ társadalmi hatásaitól is függ, hogy mekkora felelőssége van a tudósoknak abban, hogy képesek legyenek jól kommunikálni az eredményeiket. Ha valaki nem hiszi el azt a fantasztikus felfedezést, hogy először találtak kísérleti bizonyítékot a Higgs-Bozon két müonra bomlásáról az európai részecskefizikai kutatóintézet (CERN) tudósai, akkor azzal nem árt senkinek. Ha azonban valaki azért nem teszi meg az óvintézkedéseket egy világjárvány idején, mert egy meggyőző fehérköpenyes szónok cáfolja a tudósok megállapításait, az már óriási problémát jelent. Korunk egyik legnagyobb kihívása, hogy a tudomány legyőzze a közösségi médiában futótűzként terjedő álhíreket, és ez csak úgy lehetséges, ha felvértezik magukat azokkal a retorikai eszközökkel, amelyekkel meg tudják értetni eredményeiket a hétköznapi emberekkel. 

Ez a cikk a Képmás magazin 2021. januári számában jelent meg. A lapra előfizethet itt>>