Majdnem felnőttek 1. – Eszter, aki festő, tudós és boldog ember szeretne lenni

A kiállításhoz készült meghívón Eszter édesapjának ajánló sorait olvasom: „Miért koromsötét az űr, amikor telis-tele van fénylő csillagokkal? Ha a világegyetem végtelen, akkor éjszaka is mindenfelé világosnak kellene lenni! Ez az Olbers-paradoxon, amire a tudomány nem tudja a választ. A művészeknek meg nem dolguk, hogy válaszokat keressenek. Elég, ha fényt tartanak a sötétségben.” (Varga Szilveszter)

Nem vagyok műértő, művészettörténész. Egy vagyok a millió emberből, aki megáll egy kép előtt, és ott helyben érzéseire hallgatva gyönyörködik vagy halad tovább. Eszter festményei kíváncsivá tesznek. Elképzelem a képek születését, a tervezést, vázlatokat, a festékeket, azok illatát, szinte látom magam előtt Eszter mozdulatait.

– Hogyan jött létre ez a különleges témájú kiállítás? Tudom, hogy kisgyermekkorod óta szívesen és szépen rajzolsz, festesz, szobrászkodsz.

Finom mozdulatokkal igazítja meg haját, ahogy gondolatait rendezi.

Mindig mosolyog, ahogy beszél, derűje ragadós, jókedvem növekszik.

– Az ötlet, hogy több embernek megmutassam azt, amivel foglalkozom, pár hónapja született meg. Egy idő után már annyi képem készült, hogy többen kérdezték, tervezek-e kiállítást. Addig csak legyintettem rá egyet, de amikor már több barátnak is készítettem képeket, elgondolkodtam: lehet, hogy valakit tényleg érdekel, amit csinálok? Így elhatároztam, hogy megmutatom az alkotásaimat.

– Nem lehetett egyszerű a kiállításod megszervezése.

Most kicsit felnőttesebbé válik, de vidám macskaszeme csillog.

– Így van, ezt most tanulom. Nem jöhetett volna létre barátaim és családom segítsége nélkül. Ők az én támogatóim és első kritikusaim. Amikor vázlatokat készítek, majd megfestem a képet, nekik mutatom meg először.

Festmény: Varga Eszter

– Modell után dolgozol?

– Kezdetben fotókat használtam, másoltam. Vonzanak a különleges arcok, arckifejezések, tekintetek. A portrék és kéztanulmányok érdekelnek leginkább. Szépen lassan alakult ki az önálló alkotás, egy bennem felderengő kép vászonra festése. Sok tanulmányrajz előzi meg a végleges művet, türelmesnek és alaposnak kell lennem. Ha kezemben lesz a biológusdiplomám, festészeti és grafikusi ismereteimet is szeretném tanulmányokkal megerősíteni.

– Hogyan találtad meg ezt a kellemes hangulatú helyet?

– Ez sem véletlen! Anyukám szeret itt vegán ételeket vásárolni – nagyon finomak –, mondhatnám, törzsvendég. Ő álmodta meg, hogy itt a falakon legyenek a festményeim, és a tulajdonosok azonnal beleegyeztek. A barátaim szépítették meg a megnyitó napját, Mira és Dominik adták az igényes zenei hátteret. Fantasztikusan oldott hangulat volt. Mindenki eljött, aki fontos nekem, mesélhettem a képeimről, érzéseimről. Szép este volt.

– Ugye jól tudom, hogy nem ez volt az első kiállításod?

Eszter felélénkül.

– Nem bizony! Az első Biatorbágyon volt, egy csodás helyszínen. Életem nagy élménye! Riport készült velem, és több festményem is elkelt. Ezután következett egykori iskolám, a Fasori Evangélikus Gimnázium.

– Hogy fogadták egykori diákjukat?

– Mindenki gratulált, és a rólam készült riport megjelent az iskolai újságban, amelybe valaha én is írtam cikkeket. Különös érzés volt, amikor egy olyan lány gratulált nekem, aki hatodikos volt, amikor én végzős, és emlékezett rám. Egykori tanáraim, iskolatársaim visszajelzései fontosak nekem. Meleg szeretet vett körül.

– Hol lehet megnézni eddig elkészült alkotásaidat?

– Az ismert közösségi oldalakon bárki megtalál, aki keres, mindenkinek nagyon örülök. Létrehoztunk egy virtuális galériát is, ahol a most kiállított képeimet is láthatják az érdeklődők.

– Mi az, ami a festészeten kívül foglalkoztat?

– Nagyon érdekel a ruhatervezés, varrás, díszítés. Terveim közt szerepel, hogy legközelebb én tervezem meg és készítem el zenész barátaim fllépőruháját.

Festmény: Varga Eszter

– Hogyan oldod meg, hogy ennyi érdekes tevékenység közt ne vesszél el?

– Fontos a helyes sorrend felállítása és a jó időbeosztás. Csak ennyi a titok.

– Milyen közeli terveid vannak?

– Januárra tervezek egy új kiállítást, ez még meglepetés. Szeretném minden eddig elkészült munkámat bemutatni.  Remélem, több közülük gazdára is talál. Közben dolgozom, hiszen festékre, vászonra van szükségem, és nem titok, hogy az igényes megjelenést nyújtó keretezés sem olcsó. Természetesen szorgalmasan tanulok, hogy az álmaim valóra válthassam. Fontos, hogy kedves barátaimmal is minél több időt töltsek. Hálás vagyok mindenkinek, aki széppé és tartalmassá teszi az életemet.

Eszter elköszön, fontos megbeszélésre megy. Azon kapom magam, hogy fülig érő szájjal szinte ugrándozom a trolimegállóig. Feltöltődtem.