Madárország kapuja kitárult – új életre kelt a Jókai-kert
Nem időzíthették volna jobban a szervezők a Madarak és fák napja – Az Év Fajai Fesztivált, hiszen a Jókai-kertben megtartott eseményen nemcsak új látogatóközpontot adtak át, de mindezt Jókai Mór születésének 200. évfordulóján tették. A gyönyörűen felújított egykori Steindl-villában Madárország címmel nyílt kiállítás, amely informatív, értékes, látványos. A fesztiválon még számos érdekes információval gazdagodtak a gyerekek és szüleik, akik együtt nyomozhattak, játszhattak, egész napjuk a természet megismerésével és megszeretésével telt. Utóbbi rendkívül fontos, mert mint kiderült, úgy veszítünk el fajokat örökre, hogy sokan még a létezésükről sem tudtak.
Az egyik legfontosabb kérdés manapság, miként tudjuk megszerettetni a természetet a jövő felelősségteljes gondolkodású felnőttjeivel. A mikéntre egy másik kérdéssel tudok válaszolni: mi lehet vonzóbb, mint egy csodás természeti környezetben rendezett fesztivál, ami még ingyenes is?
A Madarak és fák napja – Az Év Fajai Fesztivál épp ilyen volt, ráadásul nemcsak gazdag programkínálatával, de egy új kiállítótér megnyitásával is kecsegtette a szülőket.
Ezen gondolkodtam, míg elém nem érkezett Horváth Gergő, a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóságának (DINPI) munkatársa, hogy pár perccel később már együtt sétáljunk az új látogatóközpont-kiállítótérhez, a felújított Steindl-villához. Útközben megtudtam, hogy a Jókai-kert természetvédelmi terület előtt kialakítottak parkolókat, kerékpártárolót és bejáratot is, amin épp az imént léptünk be a védett területre.
Graffiti az üvegfalon
A természetismereti és környezettudatossági esemény, a Madarak és Fák Napja nagy múltra visszatekintő rendezvény, lévén először 1902-ben szervezte Chernel István ornitológus. A természet különleges ünnepe hivatalossá Herman Ottó közreműködésével vált 1906-ban. Az idei eseményre készült el három év építkezés után a Jókai-kert új látogatóközpontja, amely uniós támogatással, a Versenyképes Magyarországért Operatív Program keretében valósult meg, tudtam meg Horváth Gergőtől. A beruházás során teljesen felújították a kertben található, 1840-es években emelt Steindl-villát.
Villa, villa mellett
A 19. század első felében Steindl Károly ékszerész – akinek fia, Steindl Imre tervezte az Országház épületét – két villát is építtetett a területen. Amelyben most kiállítótér nyílt, azt a század folyamán egy új tulajdonos emelet-ráépítéssel bővítette. A kertben található információs tábla szerint a villát a második világháború után az Államvédelmi Hatóság is használta, majd sokáig egy család élt benne. Az egykori Steindl-villa az utóbbi évtizedekben nagyon rossz állapotba került, a födém beomlott, a faszerkezetet könnyezőgomba-fertőzés támadta meg. Felújítva a századfordulós állapotot tükrözi. Az épület mellett található másik villát Steindl Károly fivére, Ferenc vette meg testvérétől. Ez utóbbi épületet később részben visszabontották, hogy helyén a Dreher-villát építsék fel. A család a villát az államra hagyta, az épületben sokáig gyerekszanatórium működött, ma magánkézben van.
A Steindl-villa mellé a nemzeti park igazgatósága új épületet is emelt, amelyben foglalkoztatóterem, pénztár, ajándékbolt, pihenő, irodák, mosdók, a gépészet és raktárak kaptak helyet. A két épületet egyedi üvegfolyosó köti össze, így juthatunk el a Madárországra keresztelt kiállításnak otthont adó, felújított épületbe. Miért különleges a folyosó?
A teljesen üvegfalú átjáróban hat madár ábráját helyezték el, „ők” a kiállítás később következő termeiben is megjelennek és kommentálják a látnivalókat. Ez a hat faj a kék vércse, az uhu, a jégmadár, a vörösnyakú lúd, a fehér gólya és a fehérhátú fakopáncs.
E fajokon keresztül mutatják be a látogatóknak a madarak különböző alkalmazkodóképességét, élőhelyi sajátosságait, telelési stratégiáikat, valamint különböző természetvédelmi helyzeteket. „Idegenvetőnk” az őszapó, amely folyamatosan „mesél” a látogatóknak.
Az átjáróban található padok sem mindennapiak: fedelük felnyitható, egy-egy tárolót rejtenek, amelyekben különböző madárjelmezek találhatók. A ruhákba a gyerekek kedvük szerint beöltözhetnek; a kiállításon mindig találnak majd a jelmezükhöz kapcsolódó feladatokat.
Sőt még ennél is vagányabb dolgot tehetnek: szabadon graffitizhetnek. Persze nem festékszóróval, hanem fehér filccel, amellyel a hatalmas ablakfelületekre írhatnak, rajzolhatnak. „Az volt a szándékunk, hogy ne hagyományos, papíralapú vendégkönyvvel találkozzanak a látogatók, hanem az üvegfalra írhassák a bennük megfogalmazódott üzeneteket, gondolatokat a kiállításról. Mindemellett a nagy üvegfelületek veszélyesek a madarak számára, viszont így, hogy össze vannak firkálva, már érzékelik a veszélyt, és nem repülnek neki” – közölte immár Kővári Anita, az igazgatóság turisztikai referense. Az átjáróból a villa földszintjére jutunk, ahol máris számos érdekes ismerettel gazdagodhatnak a kiállítást megtekintők.
Amint azt Anitától megtudtam, a kiállítás magja a nemzeti park öröksége, az egykori Magyar Madártani Intézet gyűjteményének egy része, 306 madárpreparátum. Fontos tudni, hangsúlyozta, hogy manapság már nem lőnek le madarakat azért, hogy preparátumot készítsenek belőlük, kizárólag a természetes módon elpusztult vagy áramütést, mérgezést szenvedett egyedek testét használják e célra, és azt is csak engedéllyel. A kiállításban jobbára 1940–1960-as években készült preparátumok láthatók.
A látogatók más állatokkal, például a vízi skorpióval is megismerkedhettek.
A látogatók más állatokkal, például a vízi skorpióval is megismerkedhettek.
Vörös kód
A földszinten a természetvédelem egy-egy pozitív és negatív szeletével szembesülhetünk.
A nagy kócsag megmentése a sikersztori, míg a vékonycsőrű póling története szomorú, a faj ugyanis kihalt az ember tevékenységének köszönhetően.
(A történeteket képregényekkel mesélik el a látogatóknak.) Kővári Anita kiemelte: fel kell hívni a jelenségre az emberek figyelmét, mert úgy tűnnek el fajok „csöndesen” egyre-másra, hogy sokan a létezésükről sem tudtak. A DINPI munkatársa aláhúzta azt is, a nemzeti parkok és a természetvédő civilszervezetek azért dolgoznak, hogy minél kevesebb hasonló eset forduljon elő.
Az emeleten a preparátumok hatalmas vitrinekben kaptak helyet. A madarakat élőhelyük szerint csoportosították, az első falon a nádas, vizes területeken élő fajok sorakoznak. A madarak nevei különböző színű táblákon szerepelnek: a zöld címkéseket egyelőre nem fenyegeti veszély, a sárga címkés állatok egyedállománya csökkenőben van, ezért nagyobb odafigyelést igényelnek, míg a piros címkések a fokozottan védett vagy már kipusztult fajok. Utóbbiból sajnos van nem kevés, különösen a vizes élőhelyek madarait fenyegeti veszély, hiszen életterük folyamatosan zsugorodik. A vizes élőhely degradációjának következtében eltűnnek a halak, majd az azokkal táplálkozó madarak is.
Minden élőhelyen találhatók potenciálisan veszélyeztetett fajok, derült ki a következő vitrinsornál, a mocsaras, nyílt gyepes élőhely madárvilágát demonstráló kiállítótérben. A címkék persze sok egyéb hasznos információt is közvetítenek, például, hogy egy madár mivel táplálkozik, hol fészkel, ha fészkel, telelő vagy vonuló faj.
Így értünk a központi vitrinhez, amelyben azokat a fontosabb fajokat állították ki, amelyek veszélyeztetettek.
Fehér polcon kaptak helyet azok a madarak, amelyeket fajvédelmi program keretében igyekeznek megmenteni, fekete polcokon sorakoznak azok, amelyek kihaltak Magyarországon.
Előbbiek közé tartozik a parlagi sas, a kerecsensólyom, a kék vércse, a túzok, a fehér és fekete gólya, míg a már kihaltak közt találhatjuk a rezneket, a kékcsőrű récét, a kövirigót, a tavi cankót vagy a rózsás gödényt. Pedig ez utóbbi igazán hatalmas, érdekes, impozáns madár. Puzzle-darabkákon azt is olvashatjuk, mi volt az oka a kihalásnak (esetleg a még létező madarakat milyen veszély fenyegeti), illetve, hogy mivel igyekeznek megmenteni a még nem kihalt fajokat.
Keselyű Magyarországon?
A madarak számára nincsenek határok, bárhol megjelenhetnek. Bár a bennük „működő program” alapján vándorolnak, ám ha élőhelyüket megbolygatják, vagy kevésnek bizonyul a táplálék, más életteret kereshetnek, de a fiatal egyedek akár el is tévedhetnek. Az egyik vitrinben látható a fakó keselyű, amely hozzánk legközelebb Szerbiában költ, néha azonban át-átvitorlázik Magyarországra. Pár éve két egyed ült két napig a nagytétényi hőerőmű kéményén, de Szeged környékén is találkoztak példányaikkal. Gulyás Kis Csaba geológus, paleontológus, madarász, fotós, a kiállítás tárlatvezetőjétől azt is megtudtam, valaha Magyarországon is éltek keselyűk.
Az utolsó nagy vitrinben az erdei élőhelyre jellemző fajok láthatók, sajnos itt is sok vörös címkével szembesültünk. Ugyanakkor például olyan érdekességeket tudhattam meg, hogy – kóbor fajként ugyan, de – többször is észleltek már Magyarországon fakó keselyűt.
Jókai, a gazda
Az Év Fajai Fesztiválnak mi sem adhatott volna vonzóbb helyszínt, mint a megújult és ismét megnyílt Jókai-kert. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület által szervezett esemény ugyanabban a varázslatos környezetben zajlott, ahol Jókai Mór annak idején izgalmas regényeit írta. A 200 éve született Jókai közel ötven évig töltötte itt szabadidejét, és a telken kis gazdaságot is kialakított. Még ma is láthatók és nagy értéket jelentenek az író ültette faóriások, Jókai egykori kőpadja, vagy a róla mintázott Anakreon-szobor.
Jókai és a szőlő
Jókai életében meghatározó volt a természet- és kertszeretet. Kertészet iránti szenvedélyének hódolva vásárolta meg első sikereinek jövedelméből 1853-ban a Svábhegyen lévő telket – egy korábbi kőbányát – a rajta álló házzal együtt. A területet borító sűrű bozót helyébe szőlőt és gyümölcsfákat telepített. A gyakori erős szél ellen hársat, juharféléket, szilt, barkócát, vadgesztenyét, diót ültetett, a ház körül kisebb díszparkot alakított ki, de még szőlővel is foglalkozott. A svábhegyi kertben zajló szüretek a magyar művészeti élet nagy eseményeinek számítottak. 1900-ban ünnepelte az ország Jókai 75. születésnapját, Mathiász József saját nemesítésű csemegeszőlőjét Jókai-szőlőnek nevezte el. A beruházás során Jókai Mór egykori gyümölcsöskertje is megújult.
A fesztivál keretében a gyermekek és szüleik számos ismeretterjesztő szervezet, mint például a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, a Hermann Ottó Intézet Nonprofit Kft., a Magyar Rovartani Társulat jóvoltából gazdagodhattak értékes és érdekes ismeretekkel. Megismerhették az év halának, a kurta baingnak a történetét, rácsodálkozhattak az év rovarára, a sávos szitakötőre, vagy megtudhatták, melyik lepkét választották az év lepkéjének (a pókhálóslepkét).
Sok más különleges rovart is megfigyelhettek, például a vízi skorpiót, amelynek nincs köze mérges névrokonához: valójában poloskák, csak első két lábuk ollóvá módosult, és egyébként szúnyoglárvákkal táplálkoznak. Felhívták a gyerekek figyelmét az invazív fajokra is, mint amilyen a vörös mocsárrák, amelyet akvaristák hoztak be Magyarországra, és sajnos elszaporodott, kiszorítva az őshonos fajokat. Az akváriumoknál ugyanilyen szemmel tekinthettek a betolakodó naphalra vagy törpeharcsára.
Mindezek mellett különböző kalandokban vehettek részt, tesztelhették ügyességüket távcsöves madárgyűrű-leolvasással, simogathattak óriás csótányt, próbára tehették tudásukat számos izgalmas, játékos, természettel kapcsolatos fejtörővel.
Az egyik legnépszerűbb programnak az élő madárgyűrűzés számított, amelynek során a gyerekek szájtátva figyelték a szakemberek szakavatott mozdulatait. Az MME sátránál megtudhatták: a madarakat azért gyűrűzik, hogy mozgásukat kövessék, vonulási útvonalaikat felderítsék.
A klímaváltozás vagy az élőhelyek átalakulása befolyásolja a vonulási irányokat, vagy akár annak időzítését is, ezért a gyűrűzés segítségével nagyon fontos információkat tudhatnak meg a szakemberek.
A gyűrűzéssel a helyi költőállományokról is ismeretet szerezhetnek az ornitológusok, például, hogy vonuláskor merre indulnak a fiatal egyedek, meddig élnek a madarak.
Az apróbb testű madarakat visszafogással azonosítják be a gyűrűjük alapján, a nagyobb egyedek, mint például a gólyák esetében akár távcsővel is leolvashatók az adatok, mert azok a színes gyűrűk sokkal nagyobb méretűek. A MME munkatársa azt tanácsolta a gyerekeknek: ha sok madarat szeretnének látni, a nap előtt kell felkelniük, hogy mire a nap bontogatni kezdi sugarait, már a terepen legyenek.
KAPCSOLÓDÓ TARTALOM
Régen azt sem tudták, hová tűntek télen a madarak – lebilincselő riport a Fertő-Hanság Nemzeti Parkból (+GALÉRIA)
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>
