„Ma már a legsötétebb utcákon sem kötnek belém”

– Mit mond önnek Rigócsőr király meséje?
– A Rigócsőr királyban egy gőgös hercegkisasszony megtanulja, hogyan kell alázatosnak lenni, hogyan érdemes bánni az emberekkel. De mégsem az a lényege, hogy móresre tanítjuk a hercegkisasszonyt.

Arra helyeztük a hangsúlyt, hogy miként változik az ember, amikor kikerül a komfortzónájából.

Mert amikor túllépünk a határainkon, másképp kezdünk viselkedni. Ebben az előadásban – amelynek ötletgazdája és írója Tarr Ferenc – mi, zenészek is kilépünk a komfortzónánkból, hiszen Lukácsházi Győző mesélő mellett szereplőkké válunk.

– Felismerheti magát a kicsúfolt Rigócsőrben az a gyerek, aki bullying, azaz gúnyolódás áldozata lett?
– A mesében a hercegkisasszony kritizálja az elé sorakoztatott kérőket, és tulajdonképpen csak vaktában mond mindenkinek valami bántót. Egy daliás hercegre ráfogja, hogy olyan az álla, mint a rigó csőre – ettől kezdve lesz a gúnyneve Rigócsőr király. Egy gyerek, akit bántanak, nézőként szembesülhet azzal, hogy mennyire alaptalanok az ilyen csúfolódások.

A kérők sorban eloldalognak, de Rigócsőr király nem így viselkedik; így a gyerekek azt is megtanulhatják, hogy milyen választ lehet adni a bántásra.

– Ellenálló mechanizmust kell kiépíteni?
– Engem is bántottak az iskolában. Az iskolai bántalmazás esetében azt gondolom, hogy ha ugyanaz a gyerek mindig engem pécéz ki, akkor valószínűleg a viselkedésemen, a jellememen kell változtatni, hogy más szerepbe kerüljek, ne legyek többé célpont. Az is előfordult velem, hogy megtámadtak az utcán, ráadásul két éven belül háromszor is. Ilyen esetben más a helyzet, hiszen az utcai támadó nem ismer. Amin mégis változtatni lehet megelőzésképpen, az a testbeszéd. Ma már a legsötétebb utcákon sem kötnek belém. Tehát akkor is nekem kell megváltoznom, ha nem velem van a baj.

– Milyen az a testbeszéd, ami megvédheti az embert?
– Szerintem a félelemnélküliség, a magabiztos kisugárzás a kulcs. Akire rá van írva, hogy gyenge, abba sokszor még egyet belerúgnak.

Az is érdekes, hogy kikből lesznek bántalmazók. Az iskolában nem a nagy, erős fiúk bántottak – ők cipelték utánam a táskámat! A gyengék bántottak, mert szükségük volt valakire, akinél ők az erősebbek.

Ez a felnőtt életben is így van: nem azok bántják a társukat, akikkel minden rendben van. És nem is ők tesznek nem megfelelő megjegyzéseket a nőkre, hanem azok, akik férfiasságot, erőt vagy a társadalomban betöltött pozíciót tekintve nincsenek a helyükön.

– Mit sugallnak a gyerekeknek a mai mesék, rajzfilmek?
– Ezek a mesék gyakran a felnőtt akciófilmeket ültetik át a gyerekek számára ismerős keretek közé. Ugyanazok a párbeszédek, ugyanaz a zenei világ, ugyanolyan hangeffektek kísérik, csak éppen nem egy férfi hős és egy antihős szerepel benne, hanem, mondjuk, a repülőgépek beszélgetnek. Ez komoly félreértés, mert azt gondolom, hogy a gyerekeknek szóló filmben más eszközöket kellene használni. Egy felnőtt férfinek, aki nem élheti ki a harcias ösztöneit, mert nyolc órát ül egy irodában, valóban szüksége lehet legalább az akciófilm nyújtotta adrenalinra. De egy kisgyereket amúgy is rengeteg élmény ér napközben. Őt meg kell nyugtatni, elvarázsolni és elvinni egy olyan világba, ahol szabadon engedheti a fantáziáját.

– A zenére is igaz tehát, hogy más eszközöket kell használni, ha gyerekeknek szól?
– A különbség a zene és a filmek között az, hogy a zene absztrakt művészet.

Kép

Dobszay-Meskó Ilona – Kép: ilonamesko.com

Szilárd meggyőződésem, hogy a zene esetében ugyanazzal kell táplálni a gyereket, mint a felnőttet. Ételből is ugyanazt adom a kicsinek, csak amíg nincs annyi foga, pépesítem a marhahúst és a halat. Egy hatéves nem tud meghallgatni negyvenöt perc kortárs zenét vonósnégyes formájában, mert nincs kapaszkodója. Ezért a cselekmény az a „pépesítés”, ami emészthetővé teszi számára a zenei táplálékot.

– Mennyi ideig tudnak figyelni a gyerekek a kortárs zenére?
– A Bonbon Matiné minden előadása 45–50 perces, mert az a tapasztalatunk, hogy nagyszerűen végigülik, figyelemmel követik a gyerekek. Bár a darabban nincs szünet, mindig belekomponálok egy csöndes szakaszt is, hogy pihenhessenek és felfogják a hallottakat. Arra is figyelünk, hogy legyen olyan rész, amikor nem kell szépen ülni, be lehet kiabálni valamit. Győző bácsi meg szokta kérdezni, hogy hol is tartunk épp a történetben. Szerintem az iskolai tanóra sem tűnik hosszúnak, ha a tanár figyel a gyerekek fizikai igényeire, és belekoreografálja az órába, hogy egy ponton fel lehessen állni, vagy játékból tíz másodpercig csöndben lehessen feküdni a padon. Biztos vagyok benne, hogy jót tesz a figyelemnek, ha egy kicsit nem kell figyelni semmire.

– Fontos, hogy a gyerekelőadást a szülő is élvezze?
– Vannak előadások, amelyekre nem viszem el a gyerekeimet, mert én magam nem bírom ki. Sajnálatos módon a gyerek elvan a gagyi előadásokkal, de a gyerekek valójában mindennel elvannak. Azok a tárgyak is felkeltik a kíváncsiságukat, amiket rendszeresen látnak a szülők kezében. A mobiltelefont azért akarják megszerezni, mert mi adjuk a mintát: folyamatosan ott van a kezünkben. A programok esetében sincs ez másképp: a gyereknek az fog tetszeni, amit a szülő is élvez. A mi felelősségünk, hogy megválasszuk a számukra megfelelő szellemi táplálékot.

– Tehát a gyerekelőadások sokszor alulbecsülik a gyerekeket?
– Szerintem igen. Nem kell lebutítani semmit: annyit fognak fel, amennyit fel tudnak dolgozni. Amit nem értenek, azt elengedik. És a gyerekek nem tudják azt sem, hogy a kortárs zenét utálni kell. Egészen addig nagyon élvezik, amíg a szülő vagy a tanár nem utal arra, hogy ez valami furcsa, nehezen befogadható zene.

– Mi a szerepe ma a mesének egy felnőtt életében?
– Amikor a kisfiam a bonyolult, csatázós szerepjátékok után egy a hétköznapokról szóló mesét szeretne meghallgatni, tudom, hogy éppen pihen a fantáziája. Amikor egy nő kiválaszt egy csöpögősen romantikus filmet estére, pedig már látta tizenegyszer, vagy amikor valaki ponyvát olvas, az hasonló ehhez: át akarjuk élni, hogy egy egyszerű történet jól vagy rosszul, de a végére ér, megoldódik.

Az éveken át húzódó projektek, építkezések, hiteltörlesztések közepette a befejezett történetek megkönnyebbülést jelentenek. És a felnőttek is vágynak a befejezettség érzésére.