Létezik karácsony ajándékvásárlás nélkül is! – Családok, akik tárgyi ajándékok nélkül ünnepelnek

A karácsonyi vásárlás-stopot illetően nem vagyok egyedül: olyan szülők, nagyszülők osztották meg velem gondolataikat, akik nem adnak ezen a napon szeretteiknek tárgyi ajándékot. Van, aki környezettudatosságból, más anyagi megfontolásból döntött így, megint mások a közös élményekkel váltották fel a kézzel foghatót.

„Anyaként más lett a fontos”

A Berényi családnál idén első alkalommal marad el az ajándékozás. Az ötletadó, Szilvia elsősorban a meglepetések beszerzésével járó stresszt szerette volna elkerülni, ugyanis eddig az összes karácsonya ezzel telt. „Nem azt jelentette az ünnep, mint amit kellene” – mondja. Kislányát tavaly hozta világra, ami közrejátszott döntésében. „Az anyaság sok mindent megváltoztat az ember értékrendjében” – folytatja. Azt tervezik hogy Borkának iskolás koráig azért adnak ajándékot, és férjével, Bencével is vesznek egymásnak apróságot, a nagycsaláddal viszont nem ajándékoznak. Felvetését a többiek is pozitívan fogadták.

Tapasztalata szerint senkinek nem a következő zokniszett okoz igazán örömöt, hanem hogy látják a gyerekeket együtt játszani, és hogy tudnak beszélgetni, lazítani együtt.

„Az együtt töltött percek mellett nincs szükség ajándékokra”

Rebeka és férje, Pál évek óta nem ajándékoznak egymásnak karácsonykor. Mivel mindkettőjük szeretetnyelve az együtt töltött minőségi idő és az érintés, így a megismerkedésük utáni első karácsonykor kitalálták, hogy bőséges adventi időszakot ajándékoznak egymásnak. „Volt kirándulás, hangverseny és forralt borral sétálgatás karácsonyi vásárban. Aztán ez így is maradt” – mesélik.
Pál családja kevésbé összetartó, náluk sosem volt szokás egymás megajándékozása, és még fát sem állítottak. Rebeka úgy nőtt fel, hogy családja apai ágán a pénz volt a szeretet kifejezésének eszköze. Amikor szülei elváltak, édesanyjával nehéz anyagi helyzetbe kerültek: éveken keresztül melegszendvics volt szenteste a vacsora, a lakás szobáiban pedig nem volt világítás, így gyertyafénynél olvasták fel egymásnak Márait. Mégis csodás időszakként emlékezik vissza rá. Amikor egyenesbe jöttek, már egy-egy apró ajándékot is meg tudtak engedni maguknak, amit azóta tartanak. Férjétől pedig mindent megkap. „Pál hetek óta karácsonyi dalokat dúdol és házat dekorál. Én pedig előkerestem a furulyámat és azon játszom neki, a Pásztorok, pásztorok a kedvence. Ilyen pillanatok mellett nincs szükség ajándékokra.”
A házaspár egyéves kisfiának sem tesz becsomagolt ajándékot a fa alá – amire szüksége van, azt megveszik akkor, amikor kell. „Az ünnepek lelkünk rendezői, így az életkorának megfelelően, közös élményekkel szeretném az évkör lüktetését átadni Konrádnak ” – vallja az édesanya. Esténként egy adventi mesekönyvből szoktak neki felolvasni, amikor pedig esett a hó, elmentek kirándulni a Kékesre. Szentestére hasonló programokat terveznek.

Régi dolgokkal is nagy örömet lehet okozni

Az ajándékvásárlás helyett a kézműveskedésé a főszerep karácsonykor Nyulas-Győrfy Erika és Nyulas István családjában. A kétgyerekes anyát a kreativitás és az újrahasznosítás vezérli: 2016 óta papírból font karácsonyfájuk van, és idén hatéves kisfiát is egy ilyennel lepi meg. Máskor narancslekvárt ajándékozott édesanyjának, a mostani ünnep előtt pedig egy bolhapiacon vásárolt régi tepsibe lehel új életet, amelyből karácsonyi falurészlet készül. Gondolkodásmódja barkácsboltot vezető férjének is tetszik, aki szintén gyakran újrahasznosít, csak nála az esztétikum helyett a praktikusság a vezérelv: készített már bútorlapokból játékkonyhát és almadarálót is.

Erikának korábban meg kellett gondolnia, mire költ, így ez is befolyásolta, amikor az ajándékvásárlás mellőzése mellett döntött.

Azoknak, akik hasonló helyzetben vannak, azt tanácsolja, járjanak a természetben, és vegyék észre annak kincseit, amit aztán fel tudnak használni: „Tobozokból szép karácsonyi díszeket, almából pedig finom fűszeres lekvárt készíthetünk” – javasolja.

Amióta a gyerekei felnőttek, Ágnes is saját gyártású ajándékokkal készül karácsonyra. Mivel nagy családja van, káosszal és szeméthegyekkel járt a meglepetések átadása az összejöveteleken, ezért megbeszélték, hogy a felnőttek ne vegyenek egymásnak ajándékot. Az ezek helyett adott alkotásai mindig sikert aratnak, neki pedig az okozta a legnagyobb örömöt, amikor unokahúga a tőle tanult technikával, egymaga készített el neki egy képet.

A túl sok játékból is megárt a sok

Krisztina gyermekeinek egy kisebb tárgyat, mellett pedig fő ajándékként valamilyen élménykupont ajándékoz, amelynek a lényege a minőségi együtt töltött idő. Ezen olyan dolgok szerepelnek, mint hogy az adott napon ők választhatnak ebédet, elmennek a szüleikkel korcsolyázni vagy közösen sütnek. A gyerekek ennek örülnek a legjobban, a játékcunami ellenben csak elveszi a kedvüket, véli édesanyjuk.
„A lányom decemberi, így először a születésnapjára, aztán Mikulásra, majd karácsonyra kapott meglepetést. Addigra már túl sok lett az ajándékokból, a csokiból és a buliból. Ha mindennap karácsony van, már nem tudunk neki örülni” – mondja. Szerinte egy gyereknek nem kell mindent megkapnia, amit kitalál, még ha a család meg is engedheti magának. Ennek a nevelésnek köszönhetően gyerekei nagyon belátóak és mértékletesek.
Krisztinát ugyanakkor befolyásolja a társadalmi nyomás, és nem akar teljesen a széllel szemben menni. „Rosszul éreznék magukat a gyerekek az iskolában, ha csak ők nem kaptak volna ajándékot” – osztja meg aggályait.

„Karácsonykor utazással kapcsolódunk ki”

Edit és Péter hagyományosan külföldi utazással lepi meg kisfiát. Fát ilyenkor is díszítenek, de tárgyi ajándék nem kerül alá. Előtte Petinek bőven hoz ajándékot a Mikulás, így karácsonykor nem erre, hanem a közös élményekre akarnak fókuszálni. Ellenkező esetben csak gyűlne a sok felesleges játék, amiket egy idő után gyermeke már nem értékelne. A rokonokat is megkérték, ne vegyenek a kisfiúnak semmit. A nagyszülők nem támogatják az általuk követett modellt, és nem örülnek, hogy karácsonykor elutaznak, nekik viszont megnyugvást jelent, hogy elmenekülhetnek a karácsonyi készülődés okozta stressz elől. „Kiver minket a víz az ünnepek előtti tömegtől, a zsúfolt boltoktól és a kapkodástól, hogy minden időben összeálljon” – magyarázza Edit.

„Annak adunk, akinek nagyobb szüksége van rá”

Csete-Czinege Beáta és férje nem vesznek egymásnak semmit, hanem az erre szánt összeget jótékony célra fordítják.

„Minden évben elénk toppan valaki, akinek jóval nagyobb szüksége van arra a pénzre, amiből mi a tizedik sálat vagy sapkát vásároltuk volna.”

Beáta a párjával igyekszik tudatosítani magában, hogy legyen hálás azért, amije van. Idén egy beteg kislány támogatására kialakult jótékonysági licitben vett részt, és egy szintén beteg hölgy által készített terméket vásárolt.

Ajándék, de csak egy főnek

Némileg kilóg a sorból Szilvia, aki családjával ad ajándékot a rokon gyerekeknek, a felnőttek viszont kihúznak egy nevet, és csak annak az egy rokonnak vásárolnak. Amikor építkezni kezdtek, túl nagy kiadást jelentett volna hat-hét ember meglepetésére 30-40 ezer forintot költeni. „A cetlire mindenki ráírja a nevét, és maximum tízezer forint értékben három dolgot, amit szeretne. Jellemzően valamilyen hasznos dolgot kérünk, amire év közben sajnáljuk a pénzt” – mesél a családi hagyományról, ami nagy meglepetést tartogat mindenkinek.