A leleményes anya, aki feltalálta a „legcsaládbarátabb” munkahelyet

Valamelyik nap összefutottam egy ismerősömmel. Ritkán találkozunk, de ezeken az alkalmakon megosztjuk egymással az eltelt hónapok tapasztalatait, nyűgjeit és sikerélményeit, már-már iróniába hajló túlélési stratégiákat gyűjtve. Mindig feltöltenek, felüdítenek és jókedvre hangolnak ezek a beszélgetések, amelyekből humorral fűszerezett módszereket tanulhatok.

Mi mást is várhatnánk egy ötgyermekes édesanyától, aki a család mellett dolgozik, és épp továbbképzi magát, hogy egyszer végre egy családbarát munkára találjon?

Az elején leszögeztük, hogy abban az információtömegben, aminek a felhőjében – vagy inkább ködében – fuldoklunk, aligha lehet minden programot, elintéznivalót megjegyezni. Már az is csodaszámba megy, ha egy héttel korábbi emlékeket pontosan körvonalazunk. Nagycsaládosként néhány nap alatt is annyi minden történik, hogy egy regény kereteit feszegetné. Sokszor az az érzésem, mintha egy futópadon vívnék sziszüfoszi harcot: rengeteget loholok, lestrapálom magam, miközben gyakorlatilag egyhelyben maradok. Hát ez a legfárasztóbb az egészben.

Ismerősöm még diákokat táboroztat, miközben a saját öt gyermeke különböző helyeken keres anyapótlékot. E logisztikai másodállás fő attrakciója, hogy a nyári vakáció hosszas napjain kit hol lehet elhelyezni: milyen táborban, nagyszülőnél, akárhol. A másik nagy horderejű kihívás minden gyereket a korának megfelelő élményekkel és feladatokkal lekötni, közben beteljesítve a háztartási alkalmazotti pozíció minden előírását. Előnyt élvez a főzés, mosás, mosogatás, mert ezek nélkül tényleg elképzelhetetlen a család élete. A vasalás titka a megfelelő minőségű anyag és az alapos teregetés – leszámítva az ingeket.

Nehéz kérdés a vendégek fogadása is. Közeli családtag előtt nincs mit takargatni, a véleménye nem számít, ő úgyis túl közelről ismer minket. A többiek részéről viszont nagyfokú tapintatlanság az utolsó pillanatban bejelentkezni, pláne ad hoc megjelenni. Rendet tartani ugyanis a családtörténet némely szakaszában lehetetlen vállalkozás. A takarítással sincs ez másképp. Még végig sem érek a helyiségeken, mire újra kezdhetem az egészet. A gyanútlan látogató talán azt feltételezné, hogy hetek óta nem porszívóztunk, holott egy-két nap elegendő, hogy legóelemekkel, morzsákkal, szöszökkel fedje el a legutóbbi takarítás nyomát. Úgy tűnik, mintha pókhálók lógnának a falon? Ez is azt bizonyítja, hogy természetbarátok vagyunk, és a légynek se tudnánk ártani. Ha mégis csapdába kerül, mossuk kezeinket.

A sorstárs ismerősöm egy fantasztikus táborlehetőségről számolt be.

Hallotta, hogy egy közeli tanyán napközijelleggel, de akár bentlakással is fogadnak gyerekeket. Ezzel a módszerrel tehermentesítik a szülőket, ráadásul kis kedvenceink megismerkedhetnek a tanyasi élet fő napirendi pontjaival: az állatok etetésével, takarításával, a fejéssel és az egyéb mezőgazdasági munkákkal. Mindez nem kevés térítés ellenében. Ha belegondolunk, valóban hasznos az elkényeztetett, ágyban és párnák közt felnőtt, telefonnyomkodáson megizmosodott generáció szoktatása a koránkelésre, a kétkezi munkára. Az állatok közelségének terápiás hatása is vitathatatlan. Sokszor elgondoltam, milyen gyümölcsöző vállalkozás lehet az életunt, természetre és társaságra éhezett vagy mindennel elhalmozott fiatalság bevezetése a való világba, az átlaglét mindennapjaiba.

Kedves ismerősöm, aki nem mellesleg technika szakos is, fantasztikus ötlettel rukkolt elő, felbuzdulva a tanyatábor rafinált kreativitásán.

Úgy gondolta, egy háziasszonyképzőt rögtönöz a kissé felfordult házukban, ahol az érkező pácienseket beavatja a sütés-főzés, varrás és foltozás, ablakpucolás és porolás, talán még a tisztasági festés rejtelmeibe is. Elképzelte, ahogyan egy kényelmes fotelből, elégedetten irányítja a háziasszonyi teendőket, amiket majd a tanfolyam résztvevői végeznek. Néhány tízezerért igazán csábító ajánlat leendő feleségeknek, anyukáknak – nem? Így a kecske is jóllakik, és a káposzta is megmarad – feltéve, ha a poénnak szánt ötlet megvalósul.