Kennedy gyilkosa, a vesztesek vesztese – A Lee Harvey Oswald-sztori

Az anyja már kicsiként tönkretette

Mire Lee Harvey Oswald megszületett 1939-ben, már félárva volt. Édesapja két hónappal a fiú érkezése előtt meghalt szívrohamban, így az anyja innentől kezdve egyedül nevelte őt és bátyját, az öt évvel idősebb Robertet. A férje elvesztése óriási csapást jelentett a francia származású Marguerite számára. Az idősebbik Robert Oswald igazi hősfigurának számított a családban: harcolt az első világháborúban, és olyan hírességek távoli rokona volt, mint Theodore Roosevelt elnök vagy éppen Robert E. Lee, a polgárháború legendás tábornoka.
A kis Lee Harvey Oswald már kezdetektől fogva sanyarú körülmények között nevelkedett. Az anyja nem sokat törődött vele, tulajdonképpen egyfajta koloncként hordozta magával mindenfelé. Soha nem maradtak sokáig egy helyen, szinte évente költöztek új lakóhelyre. Marguerite-nek nem sok érzéke volt a gyerekneveléshez: első férjétől volt már egy hét évvel idősebb fia, aki szintén apa nélkül nőtt fel, mivel Marguerite még a születése előtt szakított az apjával. Az idősebbik fiú, John nehezen jött ki az anyjával, és amint befejezte az iskolaéveit, sietve elköltözött otthonról.

Lee Harvey-t leginkább rokonok, bébiszitterek és más alkalmi segítők nevelték. Az egyik dajka néhánynapi munka után felmondott, mert nem bírta elviselni a kétéves kisfiú kezelhetetlen viselkedését.

Mire általános iskolába került, a magatartása teljesen vállalhatatlan volt, ami nem is csoda, mert az első hat évet hat különböző iskolában töltötte, az anyja pedig nem volt hajlandó rendesen ellátni sem élelemmel, sem ruhával.

A magatartásproblémák miatt kiskamasz korára elérkezett az a pillanat, amikor nem engedték tovább bejárni az osztályba. Az iskola pszichológushoz fordult, aki megállapította, hogy Lee személyisége skizoid és passzív-agresszív vonásokat mutat. A vizsgálat kimutatta, hogy nem kap szeretetet, érzelmileg elszigetelődött, a családnak még a fogalma sem létezik az életében, az anyja pedig önző, narcisztikus személy, aki csak konfliktust hoz a fiú életébe. Kiderült, hogy Marguerite elviselhetetlenül rátelepszik a fia életére, kisajátítja magának, és szinte megfojtja a dominanciájával. Jól mutatja ezt az a tény is, hogy a fiú tizenegy-tizenkét éves koráig egy ágyban aludt az anyjával.

Kommunista romantika és hadbíróság

A problémák egyre komolyabbak lettek: Lee 13 évesen egy ízben megütötte Marguerite-et, a féltestvére feleségét pedig késsel fenyegette. A fokozódó nehézségeket az anya újabb költözéssel próbálta orvosolni: mire Lee 16 évesen végleg kibukott a középiskolából, huszonkét lakhely- és iskolaváltoztatáson volt túl. Ezek után megpróbált munkát vállalni, de egyetlen helyen sem tartották meg sokáig, mert képtelen volt tartósan értékelhető teljesítményt nyújtani. Sok szabad idejében az éppen aktuális szobájában heverészett, és ponyvaregényeket olvasott. Hamarosan felfedezte magánnak az Amerikában is hozzáférhető szocialista pamfletek világát is, és beleásta magát a kommunizmus romantikájába. Elhatározta, hogy ez az irányvonal lesz a jövője, és megpróbálta felvenni a kapcsolatot az Amerikai Szocialista Párt nevű szervezettel. Fiatalkorára tekintettel elutasították.

A sodródásának végül úgy vetett véget, hogy amint 1956 októberében betöltötte a tizenhetedik életévét, belépett a hadsereg kötelékébe. A későbbi vizsgálatok során a féltestvére az nyilatkozta, hogy az „anyjuk elnyomásának igája alól menekült”. A tengerészgyalogságnál szolgált, ahol minden lehetősége megvolt arra, hogy elérkezzen az életébe az olyannyira hiányzó összeszedettség és rend. A légiirányításhoz került radarkezelőként, és mint ilyen, megkapta az engedélyeket a titkos adatok kezelésére.
Kiképezték ugyanakkor lövészetből is; a mesterlövészi rangot ugyan csak egy rövid ideig sikerült megtartania, de így is figyelemre méltó jártasságot szerezhetett a célpontok eltalálásában.
Elkezdett megtanulni oroszul is, bár ebben határozottan gyengén teljesített.

A beilleszkedés azonban itt sem sikerült, a többi katona nem fogadta be az antiszociális fiatalembert.

A kifejezetten vékonydongájú, 173 centiméter magas, 60 kilós Lee-t sokat csúfolták. Walt Disney híres figurája, Oswald, a szerencsés nyúl után Oszi nyuszinak nevezték, máskor pedig kommunista nézetei és az orosz nyelv iránti rajongása miatt Oswaldkovicsnak gúnyolták. Először akkor került hadbíróság elé, amikor egy engedély nélkül tartott pisztollyal véletlenül könyökön lőtte magát. Nem sokkal utána még egyszer elítélték, mert összeverekedett egy őrmesterrel, akit felelősnek tartott a büntetéséért. Harmadszor azért került bajba, mert egy Fülöp-szigeteki őrszolgálat során minden indok és előzmény nélkül az őserdőbe lőtt a szolgálati fegyverével.

Kép

Lee Harvey Oswald és anyja – archív fotók

A fordulatos szovjet kaland

Nem egészen három év szolgálat után – azzal az ürüggyel, hogy az édesanyjának segítségre van szüksége – tartalékos állományba helyeztette magát, és elhatározta, hogy dezertálni fog álmai földjére, a Szovjetunióba. Amint Moszkvába ért, felkereste a hatóságokat, és bejelentette, hogy szovjet állampolgár akar lenni. Amikor gyanakodva kérdezgették az okát, annyit mondott, hogy kommunista érzelmű, és át akar állni. A kérelmét egy hét múlva elutasították, és közölték vele, hogy mivel lejárt a vízuma, azonnal el kell hagynia az ország területét. Oswald ezt minden eddiginél nagyobb csalódásként és kudarcként élte meg. A saját anyja, a családja, a katonaság és az egész amerikai rendszer után még csodálatának legfőbb tárgya, a mesebeli Szovjetunió is megtagadta őt.

Visszament a szállodai szobájába, és a fürdőkádban felvágta a csuklóján az ereket.

Két dologra persze ügyelt: a sérülései nem voltak életveszélyesek, a hivatalból ráállított Inturiszt-ügynök pedig hamar felfedezte az eseményt, és kihívta a mentőket.

Oswaldot egy moszkvai kórház pszichiátriai osztályára szállították, ellátták a sebeit, és egy hétig bent tartották megfigyelésre. Amikor kiengedték, a szovjet hatóságok jelezték neki, hogy várjon még egy hetet az állampolgársággal kapcsolatos döntés végső elbírálására. A fiatalember ekkor váratlan és sokak számára érthetetlen dolgot tett: ellátogatott az amerikai nagykövetségre, ahol bejelentette, hogy mégis vissza akarja kapni az amerikai állampolgárságát. Titokzatoskodva elárulta, hogy a hadseregben szerzett bizalmas információkat fog átadni a szovjeteknek. Ez nem volt veszélytelen kijelentés, mivel tudomása volt számos amerikai radarállomás helyszínéről, képességeiről, különböző fegyverrendszerek hatótávolságáról és rengeteg olyan technikai adatról, amelyek értékes információt jelentettek volna az oroszoknak.

Amikor a nagykövetség döbbent munkatársa arra kérte, jöjjön vissza egy hét múlva, Oswald távozott, de az útlevelét otthagyta az irodában. Ezekkel a húzásokkal valószínűleg gondosan levédte magát a jövőre nézve: a szovjetek így már nyilván nem használhatták fel kémnek, ráadásul a visszaútja is biztonságosabb volt, mivel az útlevele a KGB helyett az USA felségterületén maradt.

Végül megkapta az áhított szovjet állampolgárságot, majd Belorussziába küldték, ahol egy minszki gyárban dolgozott esztergályosként. Szolgálati lakást és kiemelt fizetést kapott, így a helyi viszonyokhoz képest kényelmes életet élhetett. Valamennyire megemberelte magát, és két teljes évet kibírt botrány nélkül.

Megismerkedett egy Marina Pruszakova nevű 19 éves fehérorosz lánnyal, akit feleségül is vett.

Ez volt az az időszak, amikor a valóság utolérte őt. Az amerikai kényelemnek itt nyoma sem volt, a hatóságok állandó megfigyelés alatt tartották, neki pedig elege lett a szovjet viszonyokból. Amint naplójába feljegyezte: „Kezdem átértékelni, hogy továbbra is itt szeretnék-e maradni. A munka unalmas, a megkeresett pénzemet pedig nem tudom hol elkölteni. Nincs éjszakai bár, nincs bowlingpálya, nincs lehetőség a kikapcsolódásra, kivéve a szakszervezeti bálokat. Elegem van.”

Dallasban végeztetett be a dráma

A két évvel korábban nyitva hagyott lehetőséget kihasználva feleségestül visszautazott Moszkvába, és a nagykövetségen visszaigényelte az amerikai útlevelét. A házassági papírokkal Marina is megkapta az állampolgárságot, majd mindketten visszautaztak az USA-ba, és Dallasban telepedtek le.

Csakhogy Lee Harvey Oswald életében továbbra sem változott semmi. Egyetlen munkahelyét sem tudta megtartani, elszegődött hegesztőnek, de három hónap múlva elbocsátották, mert erőszakos viselkedése és a puszta jelenléte is irritált mindenkit. Nyomdásztanonc ugyanilyen okokból mindössze egy hétig lehetett, gépkarbantartóként pedig csak két hónapot bírt ki. Az ideje jelentős részét azzal töltötte, hogy megpróbált a Fidel Castro-párti kubai kommunistákhoz csapódni: röplapokat osztogatott, sőt, még egy nyilvános rádióvitában is részt vett. Havannába is el akart jutni a kubai szovjet követségre, emiatt Mexikóba utazott, de ezzel is kudarcot vallott.

Semmi sem sikerült neki, mindenki elutasította. Mintha meg lett volna átkozva. Hiába született röviddel egymás után két gyereke, ez sem tudta tompítani az élet iránt érzett csalódását és gyűlöletét.

1963-ban aztán megtörtént mindaz, amiről a történelemkönyvek olyan sokat beszélnek. Oswald 29 dollár 95 centért – mintegy 200 ezer forintért – vásárolt magának egy használt, Carcano-típusú, 6,5 mm kaliberű távcsöves puskát, majd munkát vállalt az azóta híressé vált dallasi tankönyvraktár épületében. Ennek az egyik ablakából adta le november 22-én a történelem talán leghíresebb lövéseit.

A rendőrség és az FBI emberei – bár előzetesen nem gyanakodtak rá – hamar összerakták a képet, és már percekkel a merénylet után üldözni kezdték Oswaldot. Egy rendőrjárőr fel is tartóztatta az utcán, Oswald azonban gondolkodás nélkül, négy lövéssel megölte. Ezután egy moziba menekült, ahol a kiérkező rendőrök az egyik hátsó sorban megtalálták. Oswald ekkor is fegyvert rántott, és meg is húzta a ravaszt, de a pisztoly nem sült el, mert a dulakodás közben az egyik rendőr keze beakadt a fegyver ütőszege alá. A merénylőt letartóztatták, majd két napig tartott a kihallgatása. Mindent tagadott, és ragaszkodott hozzá, hogy az USA Kommunista Pártja biztosítson számára ügyvédet.

A tárgyalásra végül nem került sor, mert egy éjszakai szórakozóhely Jack Ruby nevű tulajdonosa fényképezőgépek és kamerák kereszttüzében, közvetlen közelről hasba lőtte a dallasi rendőrkapitányság alagsorában. Ugyanabba a kórházba vitték, ahol két nappal korábban Kennedy is meghalt. Oswaldot másfél óra múlva nyilvánították halottnak.

A személyiségéről kimerítő pszichiátriai elemzés készült, amelyben részletezik az anyja mérgező személyiségét, fullasztó szexuális befolyását, az elhanyagolt gyermekkort, a magányos, elutasított fiatalkort, és az ezek nyomán kialakuló grandiózus narcisztikus személyiségjegyeket. A szerző talán kissé el is ragadtatja magát, amikor azt állítja, hogy Lee Harvey Oswald Kennedy elnökben mint a nemzet vezetőjében valójában a saját hűtlen apját látta, aki meghalt azelőtt, hogy valódi gyámolítója lehetett volna a saját fiának, és így prédául dobta őt az anyja elnyomásának.

Marguerite Oswald mindenesetre a fia halála után sem tagadta meg önmagát.

Valóságos kis szentélyt épített Lee Harvey tiszteletére a lakásában, és készséggel adott interjúkat a sajtónak – persze tisztes fizetségért cserébe.

Élete hátralévő 18 évében a fia használati tárgyait is kiárusította, és szívesen osztogatott öt dollárért autogramokat a közeli bevásárlóközpontban.

Persze mások is jól jártak: híradósok, újságírók tudósítottak a szenzációs eseményekről, egy Robert H. Jackson nevű fotós pedig Pulitzer-díjat kapott, amiért szemfülesen elkapta azt a másodpercet, amikor Oswald összegörnyed Ruby lövése pillanatában.

Lee Harvey Oswaldnak még a temetése sem zajlott zökkenőmentesen. Temetőt és papot is csak kínkeservesen sikerült találni, a koporsót pedig – mivel az anyján és az özvegyén kívül egyetlen rokon sem jelent meg – a jelenlévő újságírók cipelték a sírhoz.

Felhaszált források:

• A Study of Lee Harvey Oswald: Psychological Capability of Murderhttps://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC1806829/pdf/bullnyacadmed00259-0015.pdf
• Lee's Lies https://web.archive.org/web/20070926124046/http://www.jfkassassination.net/leeslies.htm
• Lee Harvey Oswald in Russia https://web.archive.org/web/20070918003650/http://www.russianbooks.org/oswald/moscow4.htm
• Lee Harvey Oswald https://en.wikipedia.org/wiki/Lee_Harvey_Oswald
• Marguerite Oswald https://en.wikipedia.org/wiki/Marguerite_Oswald