Lackfi János: Gyanús – #Jóéjtpuszi
„Gyanús a túl vidám keresztény,
biztos bizniszegyházban utazik,
megkopasztja a hiszékenyeket,
sikert meg örök életet ígér nekik”
Lackfi János újabb verse a #jóéjtpuszi jelölésű költemények sorában.
Gyanús a túl vidám keresztény,
biztos valami zsíros koncon rágódott,
udvari lakomán rúgott be, mit mulatozik,
mint a hitetlenek, lenne inkább illően szomorú!
Gyanús a túl szomorú keresztény,
úgy látszik, ez sose hallott az örömhírről,
a feltámadásról, mit van úgy elakadva,
családi gondok, pénzmizéria, állásproblémák,
azt hiszi tán, ez mással nem esik meg,
ugyan már, fel a fejjel, nagymosoooly!
Gyanús a túl vidám keresztény,
biztos bizniszegyházban utazik,
megkopasztja a hiszékenyeket,
sikert meg örök életet ígér nekik,
de csak ő lesz sikeres a vérük árán,
kihízza a méregdrága öltönyeit,
búslakodna, böjtölne inkább!
Gyanús a túl szomorú keresztény,
mi a fityfenének legelteti folyton
tekintetét a mások bűnein,
miért a világ romlásán sopánkodik,
lenne inkább elnéző és végtelenül
irgalmas, mint az az édes jó Istene!
Gyanús a túl vidám keresztény,
hát ebbe nem szorult semmi együttérzés,
csak mantrázza a mérgező pozitivizmusát,
miközben embermilliók élnek
létminimum alatt meg halálveszélyben,
úgy letörlöm a bájvigyort a mocskos
képéről, hogy arról koldul.
Gyanús a túl szomorú keresztény,
nem tud kijönni a sebzettségéből,
másnak is van traumája, nemcsak neki,
mit vág fel vele, biztos az egyházban
rontották meg, így megy ez, tudjuk,
lehet, belül valami titkos szenvedély
mardossa, vállalná inkább fel,
hagyná a csudába a vallást,
élne felszabadultan, izgisen, fiatalosan,
ahogy ma már mindenki ebben
a jóakaratú, színes-szagos világban!
Leggyanúsabb a hol vidám,
hol szomorú keresztény,
nem lehet felfogni ésszel,
mit is akar valójában,
elrontani a remek partihangulatot
vagy felcukrozni a durva valóságot.
Hol egy kisbaba jászolánál tapsikol,
hol egy kivégzőeszköz alatt sóhajtozik,
hol károg, mint a varjú,
térjünk meg bűneinkből,
hol gügyög, hogy a mennyei atyuszka
mennyire szereti a cuki bűnösöket.
Negyven napig böjtöl ádázul,
aztán bezabál húsvéti sonkával,
és visszahízza, amit leadott.
Hol furulyázik nekünk, hogy táncoljunk,
hol siratódalt énekel, hogy zokogjunk.
Nyavalya igazodik el rajta,
kinek van ehhez türelme?
Lackfi János további, #Jóéjtpuszi jelölésű versei itt érhetőek el.
Ez a vers eredetileg a Képmás magazinban jelent meg. A lapra előfizethet itt>>
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
A Képmás magyar magazin és vállalkozás, nincs mögötte nagy, külföldi médiabirodalom. Csupa családos, értékes és jó ember, akiknek nem csak munkahelye, szívügye is a Képmás. Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>