Közös múltunk képei: Fortepan

Nagy bátorságra és végtelen optimizmusra vall 2019-ben egy online felületet „kinyomtatni”, majd ezt kiállításként a nagyközönség elé tárni. A nemsokára tízéves Fortepan – amely „szabad felhasználású, közösségi fotóarchívum”-ként határozza meg magát – idén tavasszal mégis arra vállalkozott, hogy a honlapjukon megtalálható százezernyi fénykép közül kiválogasson bő háromszázat, és ezeket a Magyar Nemzeti Galéria falai között, átgondolt koncepció mentén mutassa be az érdeklődőknek.

Ez a megközelítés minden trenddel szembe megy, egyrészt azért, mert hasonló privát fotókat bárki találhat ősei fényképei és diái között, másrészt azért, mert a számítógép kényelméből is elérhető képekből állít össze egy ekkora tárlatot.

A képek keletkezésének kronológiája helyett Virágvölgyi István kurátor az emberi élet négy korszakát (gyerekkor, fiatalkor, felnőttkor, időskor) választotta vezérfonal gyanánt, és amennyire banális ez az ötlet, annyira jól működik ebben az esetben. Mivel száz év fotóanyagából válogattak, a teljes huszadik századról képe(ke)t kapunk, mégpedig úgy, hogy egymás mellé kerültek a századfordulón fodros ruhában pózoló arisztokrata gyerekek a büszke és fiatal ötvenhatos hősökkel, valamint a nyolcvanas évek kórházi ágyán gubbasztó cigány kisfiúval. Őket csak a fiatalságuk köti össze, no meg az, hogy fotójuk bekerült a Fortepan gyűjteményébe, így most tömegek vehetik szemügyre a róluk készült, keresetlen felvételeket. A tárlat képei lazán kapcsolódnak egymáshoz, ezért ki-ki elmerülhet a neki tetsző részletekben.

Hogy mégse csak fotókat nézegessünk hosszú termeken keresztül, a szervezők olyan interaktív elemekkel tették élvezetessé a kiállítást, mint a shopba vezető átjáró falára rögzített hatalmas dia-tabló vagy a tizenkét kibontott, tárgyakkal is szemléltetett történet.

Persze, mindegyik fénykép mögött ott lapul egy-egy sztori, ám ezeket többnyire csak a saját fantáziánkban tudjuk rekonstruálni. Tényegesen megismerhetjük viszont Hegedűs István egykori öttusa-világbajnok izgalmas és tragikus életútját, és kiderül, hogyan került éppen az ő alakja az 1946-ben kiadott húszforintosra. Vagy ott vannak Lőw Márton képei, aki fiatal geológusként került orosz hadifogságba az első világháborúban, és aki végtelen eleganciával kapta el a hadifogolytáborban töltött hat év profán eseményeit – legyen az reggeli torna, focimeccs vagy patikai jelenet. A háborús krónikásnak nemcsak a felvételeit, de a kalandos úton hazajuttatott fotófelszerelését is kiállították, amelynek fogságban készített darabjai kimagasló kreativitásról tesznek tanúbizonyságot.

A Fortepan-kiállítás nemcsak generációkról, hanem generációkhoz is szól, ezért korosztályokat összekovácsoló, családi csapatépítő programnak is kiváló.

A képek ugyanis valószínűleg megindítják a szülők és nagyszülők történeteinek áradatát, és jó esély van rá, hogy a gyerekek ezúttal megérintődve meg is hallgassák azokat. Érdemes tehát néhány órát a tárlatra szánni, hiszen hatalmas anyagról van szó. A fényképeket nézegetve, azok részleteibe merülve és azokon kapaszkodókat, ismerős helyszíneket vagy egyenesen ismerősöket keresve észrevétlenül telik az idő. A Fortepan kiállítás arra hív, hogy vegyük szemügyre, vizsgáljuk meg a válogatott fotókat, és fedezzük fel azt a momentumot, ami számunkra megteremti a közvetlen kapcsolatot a saját múltunkkal. Ahogy a kiállítás címét is adó vers szerzője, Rakovszky Zsuzsa fogalmaz „Négy évtized” című költeményében:

Minden múlt a múltam – Magyar Nemzeti Galéria A épület, látogatható augusztus 25-ig.