A kitartás ereje – Kiss Péter Pál paralimpiai bajnok kajakos sosem adta fel

Gyermekkori fordulópont

Nyolcévesen Péter élete gyökeresen megváltozott egy vírusfertőzés következtében. „41–42 fokos lázam volt, és egy autoimmun betegség, a GMA-szindróma miatt kerültem kerekesszékbe. Deréktól lebénultam, érzéskiesésem van, ezzel a hiányossággal élek.” Péter mégis képes volt más szemszögből tekinteni a helyzetére: „Lehetett volna rosszabb is. A légzésemet is érinthette volna, de hálás vagyok, hogy nem így lett.”

Péter már gyermekként is sportos volt: futóversenyeken indult és focizott. Bár a betegsége új élethelyzetbe kényszerítette, a remény sosem hagyta el.

„A gyermekkori énem, az a pozitív, reménykedő kisfiú, mindig velem maradt.”

Egy 350 fős zsákfaluban nőtt fel Pécs és Szigetvár között. „Egyszerű családból származom. A szüleim pékek voltak, és keményen dolgoztak, hogy mindent megadhassanak nekünk.” Édesapja hosszú éjszakai műszakok után is a kedvenc kakaós csigájával várta haza. Az egyszerű vidéki élet mélyen formálta Péter értékrendjét. „A jég hátán is megéltünk. Ez a kitartás és egymás iránti szeretet végigkísért, és erőt adott a nehéz időkben.”

A sport, mint új kezdet

Péter először az úszással ismerkedett meg, amely kezdetben rehabilitációs célt szolgált. „Emlékszem, eléggé nagy vízfélelmem is volt – mesélte, utalva egy gyermekkori traumatikus élményre, amikor majdnem vízbe fulladt. – A bátyám mentett ki, aki azóta is hős a szememben.” Bár eleinte nem hitt benne, hogy képes lesz úszni, a mozgásfejlesztők és Szűcs István edző támogatása segített a félelmei leküzdésében. „Ő indított el ezen az úton, neki köszönhetem a sport szeretetét.”

Az úszás után a kajakozás vált Péter életének új fejezetévé. Budapesten, a Mozgásjavító Általános Iskola kollégiumában, ahol tanult, az úszóedzések után részt vett a kajak szakkörön is. 

„Hétfőnként négytől ötig úsztam, utána vacsoráztam, tanultam, majd héttől nyolcig kajakoztam.” A víz ekkor már nem az ellensége, hanem az élete színtere lett.

A rehabilitáció nemcsak fizikai, hanem érzelmi kihívásokkal is járt. „Kilencéves koromban kerültem kollégiumba, és onnantól kezdve nem a családom mellett nőttem fel” – mondta. A hétvégi hazautak a betegszállítóval sokszor 11–12 órás köröket jelentettek. „A szüleim nehezen dolgozták fel, hogy nem látnak felnőni.”

A kollégiumi évek alatt nevelőtanárok és mentorok segítették. „Lőrincz Péter, az egyik nevelőnk nagyon sokat tanított az életre” – emlékezett vissza. Ezek az emberek formálták a személyiségét és adtak erőt neki ahhoz, hogy a sportban és az életben is helytálljon.

Kép

Fotó forrása: Magyar Paralimpiai Bizottság

A kitartás gyümölcsei

„Emlékszem arra a kisfiúra, aki reménykedett, hogy egyszer felállhat a kerekesszékből. Az a hit és kitartás azóta is hajt.” Péter 2019-ben kezdte el élsportolói pályafutását. „Az első Európa-bajnokságom és világbajnokságom óriási mérföldkő volt számomra.”

A kajakban a KL1 kategóriában versenyez, amely a legsérültebb mozgáskorlátozott sportolók kategóriája. „A KL1-ben a lábainkat egyáltalán nem tudjuk mozgatni, a törzs- és hasizmok is jóval gyengébbek. Ezért nálunk minden karból és törzsből indul.” 

Péter kitartása végül paralimpiai aranyat hozott számára, és a 2024-es párizsi paralimpián is megvédte a címét.

„Nagyon nehéz volt mindent egyszerre csinálni. Zavart, hogy az iskolában nem ment úgy a tanulás... De maximalista vagyok: amit csinálok, azt szeretem nagyon átlátni és jól végezni.” Ugyanakkor belátta, hogy nem lehet egyszerre minden téren remekelni: „Áldozatokat kellett hoznom. Rájöttem, hogy mindenhol nem lehetek tökéletes.”

Péter története a kitartásról és az önmagunkba vetett hitről szól. „Próbálom a sikereket a helyükön kezelni, hogy ne vigyenek el. Tudom, hogy az élet nem fekete-fehér, és próbálok a közepes állapotban maradni, ahol minden a helyén van.”

A sportoló élete példa arra, hogy a legnagyobb akadályok közepette is van lehetőség a kitörésre és a sikerre, ha megfelelő hozzáállással nézünk szembe a nehézségekkel.

A teljes beszélgetés a lejátszóra kattintva hallható.

 A Mégis podcast a Média a Családért Alapítvány és a Képmás magazin közös podcastja. Az adások támogatója a Szerencsejáték Zrt. Köszönjük a Magyar Paralimpiai Bizottság szakmai támogatását a 3. évad elkészítéséhez.