Kit válasszunk gyerekvigyázónak?

Minden család életében eljön az a pillanat, amikor rábízzák gyermeküket valakire. Akár azért, mert rákényszerülnek, akár azért, mert szükségük van egy kis kikapcsolódásra, gyermekmentes órákra. Természetesen az emberek ebben is különböznek egymástól: van, aki már szülés után igen korán igénybe vesz efféle segítséget, de vannak olyan szülők is, akiknél később jön el az a pillanat, mikor szükségét érzik, hogy elszakadjanak gyermeküktől pár órára, esetleg egy éjszakára is. Ebben leginkább a tágabb családnak kell elfogadónak és megértőnek lennie.

Érdemes már szülés előtt a (leendő) nagyszülőkkel beszélgetni arról, hogy a fiatal pár mit ért a „segítség” szó alatt, így elkerülhetők az esetleges jövőbeli konfliktusok. Például: lehet, hogy a nagyszülők úgy gondolják, hogy azzal segítenek, ha elviszik sétálni az unokájukat, „addig is szusszan egyet a megfáradt anya”. Ezzel szemben az édesanyának teljesen mást jelenthet a segítség: besegítés a házimunkába, egy jó beszélgetés, együtt töltött idő…

Kit válasszunk tehát gyerekvigyázónak? Akiben meg tudunk bízni és ez a bizalom viszonzott. Egy édesanyának, aki a szeretett, féltett gyermekét „elengedi”, rendkívül fontos az, hogy tudja: jó kezekben van csemetéje. Nem baj, ha elesett és sírdogált utána, vagy nem ette meg az ebédet, összevesztek valamin a vigyázójával, hisztizett vagy véletlen bepisilt a lassan-lassan szobatiszta kis lurkó, lényeg, hogy tudjon róla a szülő és ne csak azt hallja vissza: minden a lehető legnagyobb rendben volt.

Amikre érdemes odafigyelni…

1. Bárkit is választunk gyermekünk felügyelete céljából, mindenképp határozzuk meg  és osszuk meg vele kulcsfontosságú nevelési elveinket. (pl.: ha mi nem engedjük tévézni, számítógéppel játszani gyermekünket és elvárjuk tőle, hogy vigyázzon a játékaira … stb., akkor ezen elvek mentén vigyázzon rá más is!)

2. Beszélgessünk a leendő bébiszitterrel: milyen tapasztalatai voltak eddig gyerekfelügyelet terén; ő milyennek tartja magát; hogy kezelne egy-egy szituációt; mi motiválta őt, hogy gyerekfelügyeletet vállaljon stb.

3. Célszerű (különösen kisebb gyermekeknél) a napi rutint és a megszokott rituálékat leírni egy papírra, vagy átbeszélni. Így könnyebb mindenkinek: a gyermek kevésbé zökken ki a megszokott napi ritmusból, a gyerekvigyázónak is biztonságos ad, ha egyfajta „használati utasítást” kap a kicsihez, és a szülők is nyugodtabbak, hogy nagy körvonalakban ugyan, de hasonló módon zajlik minden, mint mikor velük van a gyermek.

4. A szülőknek el kell fogadni, hogy soha senki nem fogja úgy csinálni a dolgokat a porontyukkal, ahogy azt ők teszik. De ez nem baj, csak szülőként nehéz az elején tudomásul venni (legkésőbb óvodakezdésnél), hogy innentől kezdve lesz olyan időszak, mikor nem tudjuk mit csinál a gyermekünk… de bízni kell abban, hogy szeretve van, és nekünk sem szabad lelkifurdalást érezni amiatt, ha néhanapján adunk magunknak pár óra kikapcsolódást. Így újult erővel feltöltekezett, türelmesebb anyát és apát kap vissza a gyermek.