„Miért ne nevethetnénk Isten házában?” – teszi fel a kérdést a keresztény standup nagyasszonya

A humor mint túlélési mechanizmus

Chonda Pierce Dél-Karolinában nőtt fel, konzervatív keresztény családban, és már egészen korán megismerkedett a hit erejével – de sajnos a gyászéval is. Két nővérét kamaszkorában elveszítette: egyikük autóbalesetben hunyt el, a másikuk leukémiában, mindössze 21 nappal a diagnózisa után. Ilyen fiatalon Chonda sem fizikailag, sem érzelmileg nem tudta feldolgozni testvérei halálát. 

A traumák feldolgozatlansága később törvényszerűen súlyos depresszióhoz vezetett nála. A testünk megsínyli helyettünk, amit mi nem dolgozunk fel, véli Chonda, akinek helyzetét lelkipásztor édesapja sem segítette, miután hol szeretetteljesen, hol agresszívan viselkedett vele, majd elhagyta a családot, megingatva lánya hitét és önértékelését.

„Isten sokszor felfedte magát nekem, megtanított arra, mi a különbség a Mennyei Atya és a földi atya között – meséli. – Ez a megértés megmentette az életemet.”

A viszontagságos gyermekkor sem tudta megtörni Chondát – ellenkezőleg: segített neki megtalálni a túlélés egyik leghatásosabb eszközét, a humort. „A humor a túlélési mechanizmusom lett. Ha nem tudnék mást megnevettetni, akkor sírnék... És higgyétek el, sírtam már eleget” – magyarázta egyszer. Pályája a nashville-i Opryland vidámparkban indult, ahol naponta többször is fellépett. Ez volt az első lépcsőfok a színpad felé, ahol egy egyedi műfaj, a keresztény standup ikonja lett. A mennybe vezető utat is nevetéssel kövezné ki, miután feltette a kérdést: „Miért ne nevethetnénk Isten házában is?”

A nagy nevettető könnyei

Chonda műsorai, mint a Laughing in the Dark (Nevetni a sötétben) vagy az Enough (Elég) című, nem csupán szórakoztatnak, egyben lelki utazások is. Hitből táplálkozó humorával olyan témákat feszeget, amelyeket sokan tabuként kezelnek a templomi padok között: vallási közösségek dolgai, női szerepek. „Minden vasárnap eljárok templomba, s egész héten próbálom szeretni Jézust. De ha hétfőn feltartasz a forgalomban, lehet, hogy szerdára újra meg kell keresztelkednem” – utal önironikusan a hétköznapi kihívásokra, jelezve, hogy a keresztény élet sem maga a steril tökéletesség, hanem állandó küzdelem, újrakezdés. Az amerikai déli államok asszonyairól pedig így vélekedik: „A déli nők nem izzadnak – mi csillogunk. Aztán beülünk az autónkba, sírunk egy kicsit, és amikor visszatérünk, mesésen nézünk ki.”

Utóbbi mondása nemcsak szülőföldje kultúráját ragadja meg frappánsan, hanem azt a fajta túlélést is, amelyben benne van a déli nők érzelmeinek hullámzása a sajátos társadalmi elvárások árnyékában.

Chonda Pierce humora ugyanakkor sosem támadó, sokkal inkább felszabadító. Megmutatja, hogyan lehet nevetni mindazon, ami fáj. Házassága, felnőtt családi élete sem volt zökkenőmentes: bár férje, David hű társ volt, depresszióval és alkoholizmussal küzdött, utóbbi függősége a nő előtt csak néhány évvel a halálát megelőzően vált nyilvánvalóvá. Valószínűleg szenvedélybetegségével összefüggésben kapott a férfi 2013-ban agyvérzést, amelyet nem élt túl. Két gyermekük született, de a lányuk minden kapcsolatot megszakított velük, miután nem találták meg a közös hangot, s kapcsolatuk megromlott. 

A nő ma fiával, Zacharyval él, kilábalva élete legnagyobb magányából, amellyel férje halálát követően szembesült. Persze ezt is próbálta poénokkal oldani: „Mikor a férjem meghalt, azt mondtam Istennek: »Uram, tudom, hogy nem adsz többet, mint amit elbírok... de komolyan? Özvegységet? Nem lehetett volna csak egy kisebbfajta migrént?«” Végül Chonda ágynak esett, s hosszú ideig nem kapott pontos diagnózist, mire egy orvos közölte vele: klinikai depressziója van. „Én, depressziós? De én humorista vagyok… Vissza kell mennem dolgozni! Vicceket kell írnom. Hogy írjak viccet, ha depressziós vagyok?” – reagált. Ezt követő 18 hónapos harca során írta meg a Laughing in the Dark című könyvét is, amely kendőzetlen őszinteséggel mutatja be, milyen a sötétségből visszatalálni a fénybe és – a színpadra.

Kép

Fotó forrása: Profimedia – Red Dot

Sose légy éhes, dühös, magányos vagy fáradt!

Mivel zavarta, hogy keresztény közösségekben gyakran tabuként kezelik a mentális egészség témáját, ez ellen is felszólalt, immár a saját tapasztalatai alapján. 

„Rá kellett jönnöm, hogy annak, ami az érzéseim és a szenvedéseim kapcsán történik, nagyon kevés köze van az Istenbe vetett hitemhez.” 

Úgy véli, a gyógyszerek és a segítségért fordulás nem a hit elvesztését jelentik, azok is Isten ajándékai. „Isten annyira szerette őket (Ádámot és Évát), hogy nem hagyta őket üres kézzel… Eszközt adott nekik. Ugyanígy ad nekünk is. (…) A depresszió kezelhető. Olyasvalami, ami felett teljesen győzni lehet.”

Chondát a hite, az őszintesége és a fájdalmából születő humora nemcsak túlélővé, hanem mások gyógyítójává is tette. „Nem bízom senkiben, aki nem jár bicegve” – mondta, miután tanácsadó és terápiás központot alapított depressziós, szorongó, szenvedélybeteg embereknek. Számos további könyvet is írt gyászról, hitről, nőiségről, amelyekben nemcsak elmélkedik a gyógyulásról, hanem eszközöket is ad hozzá. Egyik legfontosabb tanácsa mások felé: „Sose hagyd, hogy túl éhes, dühös, magányos vagy fáradt legyél.” Rutinok szerint él, rendet tartva maga körül, mert hiszi, hogy a fizikai rend segít a mentális egyensúly megtartásában. Fájdalmat csak ideig-óráig enged érezni magának.

Egy nő, aki kemény utat járt be

A róla szóló dokumentumfilmben úgy fogalmaz: „A gyász nem a hit hiánya, hanem a szeretet ára.” 

Sikere titka sokak szerint épp az a fajta hitelesség, ami a viccei mögött húzódó mély élettapasztalatból fakad, illetve abból, hogy jó arányérzékkel egyensúlyoz a poénok és a komoly mondanivaló között.

„Érdekes, ha utánanézünk, sok komikus jár be sötét utakat, talán ezért szeretjük megnevettetni az embereket – mondta a Christian Postnak adott interjújában.  – Az én komédiám is valószínűleg sokáig elhárító jellegű volt, hogy megpróbáljam elfedni általa a fájdalmat. (…) Azt akarom, hogy lássák az emberek, van egy nő, aki kemény utat járt be, de sosem hagyta el Istent” – hangzik ars poeticája.

Chonda Pierce-t már Emmy-díjra is jelölték, ám úgy véli, ahhoz túl sokat beszél Jézusról, hogy valaha is a Netflixen, az HBO-n vagy más populáris streaming-szolgáltató műsorában szerepeljen, de ez cseppet sem zavarja. „Mindig van új történet, amit el kell mesélni – mondja inspirációjáról. – Jézus is használta a humort a tanításaiban.” A keresztény humor déli nagyasszonya hiszi, hogy ha megtanuljuk feltétel nélkül szeretni a Jóistent, akkor sem haragszunk meg, ha nem úgy válaszol az imáinkra, ahogy azt mi gondoljuk. Inkább ezen is derülünk. „Nevetni a könnyeken át? Igen. Néha ez a legőszintébb nevetés.”