„A kéregetés a nők és a gyerekek dolga” – gyereksorsok Isztambulban

Már a Boszporusz partjáról is jól látszik az Isztambul óvárosa fölé magasodó Galata-torony épülete. Az éjszakai fényben meg-megcsillannak a torony felett keringő sirály hadak, hangjuk már a lenti kisutcákban köszönti az arra járókat. A meredek utcák minden szeglete foglalt. Macskák terülnek el a kopott járdaszegélyeken, a kisboltok előtt sámlikon cigarettázó öregek foglalják el a szűkebb fordulókat. A tömött utcák forgatagában alig észrevehetők a mellettünk elsurranó apró alakok és az utcakövön zenélő társaik. 

Pár sarokkal feljebb egy szemetes előtt feketébe burkolózott kislány kuporog. Előtte egy kiterített fehér szalvéta hever, amelyre gondosan ráhelyezi a szemétben talált sültkrumpli-darabokat.

„Yardim edin lütfen! (Kérem segítsen!)” – zökkent ki egy, a karomba belemarkoló kislány a bámészkodásból. Látszólag öt év körüli lehet. Haja égnek áll, pólója piszkos, orrában kristály piercing ékeskedik.

Isztambulban teljesen mindennaposak az ilyen találkozások. Gyerekek százai járják az utcákat kéregetve. Van, hogy egyedül, van, hogy csapatokba verődve vagy asszonyok társaságában zenélnek a tömegközlekedési járműveken, árulnak rózsákat vagy ülnek bele turisták ölébe az sarki kávézókban.

„A kéregetés a nők és a gyerekek dolga”

„Gül! (Rózsa!)” – kiált fel egy hat év körüli, hijabba burkolózott kislány, miközben sarka időnként ki-kicsúszik fekete magassarkú cipőjéből. A kislányt szorosan követi egy asszony, karjában csecsemővel. Ő is újra meg újra megszólítja az asztaloknál ülőket, miközben kisbabájára mutogat. 

A sort egy rozoga szekeret toló férfi zárja. A tákolmányon szinte pukkadásig tömött popcornos zacskók fekszenek, miközben a kezében lévő ketrecszerű fémszerkezetben éppen a következő friss adagot készíti. Nem szól semmit, csak a popcorn illata és a kukorica rázogatásának hangja jelzi a jelenlétét. 

Adnan már évek óta árulja Isztambul utcáin a pattogatott kukoricát, azóta, hogy Szíriából a városba menekült. A férfinak hat gyermeke van, ebből négyen egészen kicsik, mégis mindannyian az utcán kéregetnek. 

„Én csak árulom a kukoricát, a kéregetés a nők és a gyerekek dolga. Nekem nem adna senki pénzt, de nekik segítenek – mondja őszülő borostáját vakargatva. – A gyerekek több pénzt kapnak egy este alatt, mint én egész nap, vagy akár egy hétvége alatt” – teszi hozzá.

Minden harmadik török gyerek szegénységben él

A Turkey Today cikke szerint a mintegy 22 és fél millió török gyerekből csaknem 7 millió szegénységben él. A kéregetők között sok a tíz éven aluli, többen még csak tipegő korúak. 

Bár a kolduló és az utcán dolgoztatott gyerekek nem egyik napról a másikra jelentek meg az országban, az infláció, a menekültválság, a foglalkoztatási problémák, valamint a gyermekvédelem hiányosságai miatt az elmúlt évtizedekben tovább súlyosbodott a helyzet.

Kép

Kép: Shutterstock

A helyi hatóságok a nemzetközi szervezetekkel együttműködve igyekeznek megoldást találni a problémára. A UNICEF például létrehozta az úgynevezett „My House” programot, amely támogatja a gyerekek visszaintegrálását az oktatásba, és pszichológiai támogatást is nyújt.  A kormány kidolgozta a Gyermekjogi Stratégiai és Cselekvési Tervet (Child Rights Strategy and Action Plan 2023–2028) is. Ez a dokumentum oktatási, egészségügyi és gyermekvédelmi célokat fogalmaz meg, ám a teljeskörű megvalósítás továbbra is számos akadályba ütközik. 

Vallási okok is vannak az adakozás hátterében

De vajon az együttérzésen túl mi sarkalhatja a muszlim embereket arra, hogy életben tartsák a tömeges kéregetést? A válasz a Korán alappilléreiben rejlik.

„A közösségről való gondoskodás az iszlám vallás egyik legfontosabb pillére, amely kimondja, hogy a vándort támogatni, a szegényeket etetni, az árvákat pedig segíteni kell – mondja Czagány Bulcsú, az Eötvös Loránd Tudományegyetem történelem és türkológia szakos hallgatója, aki épp Isztambulban tanul vendéghallgatóként. – Ha ezt a hívők elmulasztják, a pokolra kerülhetnek. Onnan lehet megtudni, hogy valaki muszlim-e, hogy dobálnak-e pénzt a gyerekeknek – teszi hozzá. – Nem véletlen, hogy ezt kihasználva a szülők arra is külön figyelmet fordítanak, hogy gyerekeik hajléktalannak, árvának tűnjenek a járókelők előtt.”

Habár a hét minden napján számíthatnak az adományokra, a kéregetők számára a péntek jelenti az igazán nagy bevételi forrást. Az iszlám tanításaiban – hasonlóan a keresztény országokban a vasárnaphoz – a Dzsuma, azaz a pénteki nap a heti közösségi ima napja, amely kiemelt fontosságú, a férfiaknak kötelező. 

Aki elmulasztja a pénteki imát, vagy elhanyagolja ezt a kötelességet, annak az iszlám felfogásai szerint Allah lepecsételi a szívét, azaz megvonja tőle az útmutatást. 

Sokan emiatt péntekenként egyáltalán nem dolgoznak, így az utcák és a mecsetek környéke megtelik hívőkkel, őket pedig szorosan követik a kolduló gyerekek. A vallási indíttatású adakozás így nap mint nap találkozik egy olyan társadalmi válsággal, amelynek megoldása már régen túlmutat az egyéni jóindulaton.

A pénteki ima végeztével lassan kiürül a mecset környéke, és kezdődik minden elölről, ugyanúgy. A férfiak szétszélednek, a gyerekek pedig újra megjelennek a lépcsőkön, a kapualjakban, a terek szélén. Mindegyikük ugyanannak a sorsnak a terhét hordozza.