Juci néni nyomoz
Másodikos töpörtyű voltam, szinte az iskola mellett laktunk. Tanítás után csapatostul vonultunk haza; a táskát sarokba tettük, utána kezdődött a játék a ház körül. Sötétedéskor otthon kellett lennem, mert ha késlekedtem, anyukám a mobiltelefon ősét használta: kikiabált az ablakon.
Kép: Fortepan
Ez a nap másként alakult. Soklakásos házunk kapujában Juci néni, a házmester várt minket.
A mai ifjak nem is tudják, ki volt a házmester. Nem azonos a gondnokkal. Más!
Juci néni mintapéldánya volt a házmestereknek. Gondos őrzője erkölcseinknek, időbeosztásunknak, testi és lelki egészségünknek. Rossz nyelvek szerint Juci néni aljas rendőrspicli volt, de ezt a szókapcsolatot akkor nem tudtam értelmezni. Ha békésen csüngtem a porolón az ablaka előtt, és elzavart, teljesen természetesnek vettem. Nem érzékeltem, hogy az ablakából nyíló kilátást takarom el.
Tehát Juci néni a kapuban várt minket.
Mint jól nevelt gyerekek megtorpantuk a ház őre előtt.
– Ki volt az a nyomorult, aki összefirkálta a lépcsőházat?
Most tűnt fel, hogy Juci néni háta mögött a falra véste valaki hatalmas betűkkel azt az ötbetűs szót, ami csak a lányoknak van. A P még reszketeg volt, de az alkotó belejött a dologba, a C szépen íveltté vált, az I lendületesen zárta a betűsort.
Rögtön tudtam, hogy az elkövetés eszköze az a ceruzaforma vasdarab, amelyet Péterke a ház hátsó falán próbált ki. Az elkövető személyét illetően a gyanú árnya mégsem vetődhetett Péterkére, mert a csúnya szót az elkövető magasra, a postaládák fölé véste, a körzeti megbízottakról és a tejjegyek érvényesítéséről szóló plakátok közé. Péterke pedig aprócska.
Juci néni hallatlanul ideges volt, amit most, negyven év múltán teljesen átérzek. Uralma alatt házunk mintaszerűen tiszta volt, a renitensebb lakókra idejében kihívta a rendőröket, a ház előtti kertet rendszeresen gondozta.
A felirat Juci néni lelkét összekaszabolta: a gyönyörű sárga, gondosan pókhálótlanított falat valaki meggyalázta.
A napköziből hazaérő gyerekeket – engem is – földszinti csipkefüggönyén át leste, majd lecsapott ránk. Kiadta a parancsot, hogy vegyünk elő ceruzát, a kezünkbe nyomott egy franciakockás papírt, és leíratta velünk nagy nyomtatott betűkkel azt a bizonyos szót. Szerintem mind egyforma volt, de Juci néni írásszakértői tekintettel vizsgálta az írásmintákat.
– Majd megmondom az anyátoknak, melyiktek volt, hogy verje el a feneketeket!
Később a ház mögötti játék közben megállapítottuk, hogy Juci néninek fogalma sincs, ki volt a rongáló, csak tekintélyét akarta megóvni, amely kicsit megkopott a szemünkben: már nem féltünk tőle annyira, mint pár nappal azelőtt. Egész emberi lett.
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
A Képmás magyar magazin és vállalkozás, nincs mögötte nagy, külföldi médiabirodalom. Csupa családos, értékes és jó ember, akiknek nem csak munkahelye, szívügye is a Képmás. Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>
