„Inkább egy szexbaba, mint a feleségem!” – Milyenek lesznek a jövő párkapcsolatai?

Japánban már egy ideje léteznek olyan férfiközösségek – úgynevezett „fűevők” –, akik önszántukból „nem fogyasztanak emberi húst”, azaz visszautasítják a párkapcsolatot és az ismerkedést az offline világban. Az internetnek és az okostelefonoknak „köszönhetően” a világ más országaiban is megjelenik az ember, akinek nincs szüksége egy másik élő személyre ahhoz, hogy kielégítse szerelmi vagy szexuális vágyait – egyre nő azok száma, akiket olyannyira beszippant a virtuális valóság (VR-szemüveggel átélt élmények, az otthoni pornó, a közösségi oldalakon való ismerkedés), hogy képtelenek értékelni és élvezni a valóságos párkapcsolat adta örömöket. Aztán eljön a pont, amikor rájönnek, hogy az online élmények, a szimulált randevúk sem elégítik ki őket. És ekkor rohannak kétségbeesetten szakemberhez.

„Házas, párkapcsolatban élő és egyedülálló férfiak egyaránt felkeresnek akkor, amikor észreveszik, hogy képtelenek a személyes szexre, és még párkapcsolatokban is a pornóhoz folyamodnak. Van olyan páciensem is, aki kimondottan jóképű, értelmes férfi, harmincéves és még szűz, de nem tudja, hogyan kell randevúzni, s van olyan is, aki pornófilm-függésétől akar szabadulni. Volt, aki a sokadik érettségi találkozója után döbbent rá, hogy vele valami baj van, hiszen se gyereke, se barátnője – csak a munkája, az otthoni pornó és a chat létezik számára. Valahol érthető ez, hiszen a virtuális világban nincs veszély, ott nem kell bizonyítani vagy tartani a kudarcoktól” – mondja Bede Zsuzsa klinikai szakpszichológus, szexológus, aki szerint az internet és az okostelefonok elterjedésével a randizás is kezd egyre nehézkesebbé válni, sokszor csak egyetlen találkozásra kerül sor. „A Z generációsok számára az udvarlás mechanizmusaiban megkerülhetetlen az online tér: legtöbbször, ha megtetszik nekik valaki, a közeledést egy chat-üzenet formájában lépik meg. Kicsit futószalagon, gépiesített formában zajlik az ismerkedés, és ez gyakran elidegeníti az embereket egymástól.”

Hús-vér társ helyett szexbaba és okoskütyük

Manapság a férfiak a partikon a számítógépek, tabletek és videojátékok köré gyűlnek ahelyett, hogy beszélgetnének a nőkkel. Már-már szeretői viszonyt ápolnak a digitális kütyükkel, pont úgy, mint ahogy tette azt a főszereplő a Jexi – Túl okos telefon című filmben, vagy Theodore (Joaquin Phoenix) A nő című filmekben.

Kínában már piacra dobtak randiszimulátort – az applikációnak rövid idő alatt több millió játékosa lett, többségük a húszas évei elején járó nő, akik milliárdokat költöttek virtuális fiúkra.

Mesterséges intelligencia-kutatók szerint a nem túl távoli jövőben gyártható lesz olyan szerkezet is, amellyel az agyhullámokat ingerelve soha nem látott élvezetet élhetünk át. Pár nélkül, férfi nélkül, nő nélkül, ismerkedési macera, udvarolgatás, lakáskeresés és anyóskonfliktusok nélkül, csak úgy, a számítógép előtt ülve.

Kép

Kép: Freepik

Milyen egyszerűnek tűnik, nem? Nem kell majd udvarolni, vitatkozni, nem kell ígérni és betartani vagy felelősséget vállalni. Nem lesznek félelmek és csalódások, nem szükséges a mesterséges intelligencia teljes családjával jóban lenni, a használónak nem kell magát elköteleznie, ráadásul a nem várt terhesség és a nemi úton terjedő fertőzés is kizárva. Hasonló a helyzet a szexbabákkal, amelyeket itthon már 500 000 és 1, 5 millió forint között lehet megvásárolni, s amelyek – főleg a nők számára – a gyengéd, támaszt nyújtó társat pótolják, akihez gyakran oda lehet bújni. A vevő, ha kívánja, maga választhatja ki a baba haj-, szem- és bőrszínét, megalkothatja az álomnőjét, álomférfijét. Akár legyinthetnénk is, mondván, hogy otthon mindenki azt játszik, amit akar, és ez egy ártalmatlan móka.

Az élethű, elasztikus, csuklós fémvázzal rendelkező babák azonban külföldön bizarr dolgokat váltottak ki nőkből és férfiakból egyaránt: volt, aki valódi élettársaként kezdte kezelni a műanyag bábut, és volt, aki elhagyta érte a családját.

Hogyan szabaduljunk meg a virtuális függőségtől? Hogyan legyünk részei újra a való világnak? 

Bede Zsuzsa szakértő szerint a modern „pótszerek” használata mögött mélyebb lelki sérülések is lehetnek. „A terápia kezdetén feltárjuk a páciensek múltját, családi mintáit, a csalódásokat, foglalkozunk az önbizalommal. A foglalkozások alatt azt a gondolatot szeretném elültetni a fejekben, hogy igenis mindenki képes a személyes kapcsolatok kialakítására. Azt szoktam javasolni, hogy kezdésnek csak nézzen szét a páciens ott, ahol éppen jár-kel, legyen az munkahely, edzőterem, bevásárló központ. Lássa meg, vegye észre maga körül a nőket / a férfiakat, szoktassa hozzá a szemét a valósághoz, s fürkéssze a tekinteteket! Ezt követően kialakulhat a szemkontaktus, egy mosoly, amiből már szépen lehet építkezni. Sokan panaszkodnak arra is, hogy nehéz megtalálni azokat a helyeket, csatornákat, ahol ismerkedhetnének. Bátorítani szoktam a pácienseim arra, hogy csatlakozzanak az érdeklődési körükhöz passzoló Facebook-csoportokhoz, menjenek kirándulni, vegyenek részt rendezvényeken, ismerjenek meg új embereket.

Ma már egyáltalán nem szégyen, ha internet segítségével ismerkedünk, de egy-két hét után merjünk élőben is találkozni. (Aki több héten keresztül csakis online akar beszélgetni, attól nem árt menekülni, mert ott valami nem stimmel!)

Természetesen a párkeresés idő- és energiaigényes dolog, egy kapcsolat működtetése pedig még inkább, és sok alkalmazkodást, kompromisszumot követel a felektől. A harmincas éveinkre mindannyiunknak van már egy viszonylag stabil rutinja arra nézve, hogy hogyan élünk, és ha ismerkedünk, vagy ha párkapcsolatba kezdünk valakivel, ehhez a rutinhoz bizony muszáj lesz hozzányúlni. Hosszú hónapok és évek munkája ez, de érdemes belevágni. Én optimista vagyok – szerintem mindig szüksége lesz az embernek arra, hogy hús-vér társakkal érintkezzen, kommunikáljon.”