Információdömping – honnan tudjam, mi a lényeg?

Kezdő lépések

Az információhoz való hozzáférés azt a szinte észrevétlen tudást jelenti, amellyel leülünk a gép elé és megnyitunk néhány oldalt, elmegyünk a könyvtárba, könyvesboltba, vagy az újságoshoz és választunk. Ha új receptet keresünk, nagy valószínűséggel nem horgolásról szóló magazin mellett döntünk, ha vízilabdáról olvasnánk, nem rejtvényújságot választunk. A hozzáférés valahol itt kezdődik, bármennyire is triviálisnak tűnik.

Tudjuk, hol keressük a kérdéseinkre a választ. Vagy legalább annyit, merre induljunk. Az is lehet megoldás, hogy megkérdezünk valakit, akinek a tudásában megbízunk.

Lényeg, hogy keressük azt a hiányzó ismeretet, tudást, amit az adott forrásból remélünk megszerezni.

Két lépést máris megtettünk: elindultunk az ismeretek felé, és kiválasztottuk azokat a forrásokat, amelyeket elég megbízhatónak, alátámaszthatónak vagy csak a saját meglátásunkkal egyezőnek – és szívünknek kedvesnek – találunk. Az átláthatatlan információhalmazból immár egy lényegesen kisebb, ám még mindig hatalmas halom információ áll előttünk – képletesen vagy kézzelfoghatóan. Hogyan találjuk meg azt, amit érdemes felhasználnunk, vagy amelyre támaszkodhatunk az új információk megszerzését illetően?

Lényeglátás

Ha elolvasunk egy kétoldalas írást (mondjuk éppen ezt itt), nagy valószínűséggel néhány mondatban össze tudjuk foglalni, miről is szólt. Könnyen előfordulhat azonban, hogy egyeseket már az információk mennyisége elriaszt, hozzá sem mernek fogni, nem tudják, hol kezdjék el, és inkább feladják.

Kétségkívül nincs könnyű helyzetben az, aki a rettentő mennyiségű információ, adat és vélemény között szeretné megtalálni azt, amire szüksége van, ami valóban a segítségére van, és még a világképéhez is illeszthető. Mert ez is szerepet játszik.

Nagyon sok kismamával, kisgyerekes szülővel beszélgettem az elmúlt évek során, aki gyerekgondozási kérdésekkel szembesült, és egy dologban egyetértettünk: minden és mindennek ellenkezője is megtalálható a fellelhető információk között. És itt jön be az érzelmi intelligencia használata: melyik mellett döntünk? Amikor azt olvassuk, hogy a gyereknek igenis kell a fegyelem, és tanulja csak meg, hogyan működik a világ, a másik oldalon biztosan feltűnik a ne büntessük a gyereket, mert azzal csak külső kontrollossá tesszük és megtanítjuk neki, hogy nem a belső meggyőződés számít, hanem a büntetés elkerülése… (én ez utóbbit írtam már számtalanszor, és még többször tervezem). Már ebből a példából is látható, hogy pusztán az érvek mentén nem lehet ilyen kérdésekben döntést hozni. Ehhez kellenek az érzelmeink által hozzáadott információk, amelyek segítenek a döntés meghozatalában. Nem az általánosan elfogadott „jó” döntésre gondolok itt elsősorban, hanem arra, amelyik illik a személyiségünkhöz, és be tudjuk illeszteni abba a szemléletbe, ahogyan a világot látjuk.

A lényeg kiemelése tehát mindig szubjektív, hajlamosak vagyunk azokat választani, amelyek közelebb állnak hozzánk, és alátámasztják, amit tapasztaltunk, érzünk és amit mi magunk is gondolunk. A cél az, hogy képesek legyünk megtalálni a lényeget egy-egy hosszabb okfejtésben.

Aki rendelkezik ezzel a túlélőkészséggel:

• nem riad vissza az információk mennyiségétől,
• ki tudja választani a relevánsakat és fontosakat,
• különbséget tesz tény és vélemény között,
• mérlegeli mások érveit,
• képes kezelni az egymásnak ellentmondó, nem odaillő információkat.

Hogyan tudjuk gyerekeinkkel is elsajátíttatni a lényegkiemelést?

1. Hagyjuk, hogy maguk keressenek válaszokat a kérdéseikre! Ne mindig mi akarjunk lenni a tudás kiapadhatatlan forrása, irányítsuk más használható információk felé – legyen az az állatorvos vagy a sakkszakkör vezetője.

2. Keressünk valós megoldásokat valós problémákra – ismertessük meg olyan helyzetekkel, amikor valóban szükség van a megoldáshoz olyan ismeretekre, amelyekkel nem rendelkezünk.

3. Mutassunk minél több információforrást (internet, lexikon, szakértő stb.), és adjunk némi támpontot azok erősségeire és gyengeségeire vonatkozóan. Itt jön a képbe a „hiteles” információforrás kérdése.

4. Tegyünk fel kérdéseket, amelyeket többféleképp is meg lehet válaszolni, és nézzük meg, mi alapján születnek a válaszok.

5. Keressünk megoldásokat egy-egy helyzetre! Egy problémára legalább 5 különböző megoldást levezetve, hogy milyen kimenetele lehet, ha azt az utat választjuk. Mesébe „oltva” is érdemes ezt megpróbálni.