Illik ima közben tornázni? És torna közben imádkozni?

A mozgás meditatív állapotba röpíthet

Az adventi elmélyülés és edzés ötletgazdája Dyekiss Virág néprajzkutató és dúla, kilencgyermekes édesanya. Amikor a Mozogjunk és imádkozzunk programról kérdezem, azzal kezdi, hogy életében a mozgás és a testkép mindig kritikus pont volt, iskolás kora óta hárította, hogy elkezdjen mozogni, pedig tudta és érezte is, hogy kellene. Különösen, amikor a babák után hormonális okból a kelleténél több kilót szedett magára. Főleg emiatt kezdett el tornázni, de az utóbbi fél évben túllendült ezen, már belső motivációból tornázik mindennap. 

Közben rájött, hogy van az intenzív mozgásnak egyfajta meditatív állapotba repítő pillanata: „Talán sokaknak ismerős érzés, amikor kiránduláskor egyszer csak megváltozik a fókusz, vagy akár szentségimádás közben, amikor már nem fészkelődsz, elmaradnak a szokásos gondolatok, és egy másik tudatállapotba kerülsz. Ehhez tudnám hasonlítani” – magyarázza Virág. Majd közbeveti, hogy szeretne egy kiránduláskor használható appot is, amelyik nézi, mennyit mentél, és kiírja, hogy Jézus és a tanítványai ennyi út megtétele után merre jártak, a Mester mit tanított éppen. 

„Voltak olyan gyakorlatok – folytatja az adventi torna ötletének történetét –, amelyek behívtak bennem szentírási mondatokat, és ilyenkor az igeszakasz betöltötte a testemet. Azok az imamódok, testhelyzetek jutottak eszembe, amelyeket Szent Ignác a Lelkigyakorlatos Könyvben felsorolt. 

Rájöttem, hogy a torna lehet az egész testünkkel végzett meditatív ima is. 

Az egyháztörténet kezdete óta jelen van a gondolat, hogy az egész testünkkel imádkozzunk, gondoljunk Szent Domonkos kilenc imatesthelyzetére. Nála semmi lelki nem történik a test jelenléte nélkül, és semmi testi a lélek távollétében. Ez a torna is erre épít. Az edzés bevezető imával kezdődik, utána bemelegítés, erősítés, levezetés, nyújtás. A nyújtás előtt van egy 2–3 perces elmélkedés, imaötlet, hogy mire fókuszáld a figyelmed. Amikor a gyakorlatok közben meditatív jellegű, instrumentális zene szól, a szentírási mondatot forgatja magában az ember, amikor meg dicsőítő zene, az magától is betölti a lelket. Szent Pál mondja, hogy a Szentlélek temploma vagyunk, és egész valónkat adjuk át. Ennek nagyon jó eszköze tud lenni ez az adventi torna: sűrítve meg tudjuk tapasztalni, amit igazából folyamatosan megélhetnénk. Miért ne lehetne bármilyen hétköznapi tevékenységet az Istenre figyelve végezni?”

Lebegő figyelem

A multitasking életünk része, talán az egyik legnagyobb kihívás a mai ember számára, hogy csupán egy dologra fókuszáljon. Ha nincs külső inger, az agyunk azonnal gondoskodik róla, hogy különböző gondolatok, problémák, elintéznivalók osztozzanak a figyelmünkön. Talán segít, ha feladatot adunk a testnek, de olyan feladatot, amely mégsem veszi el azt a fajta figyelmet, ami a meditatív állapothoz kell. Magam is megtapasztaltam, hogy sport közben filozofikusabb nézőpontból látom a világot, bevallom, sok ötletem is született már edzés közben. De az csak ritkán jutott eszembe, hogy ezt az időt imára is fordítsam. Érdekelt egy olyan ember véleménye, akinek a témához nemcsak teológiai és tudományos háttere van, hanem maga is megtapasztalta a mozgás adta különleges állapotot.

Versegi Beáta szerzetesnővér, teológus, keresztény antropológus, szupervizor és coach, és egy ideje megvalósította régi vágyát is: szabadidejében flamencot táncol. „Amikor feladat van, amikor csinálni kell a dolgokat, akkor problémamegoldó üzemmódban vagyunk, oda kell érni, el kell végezni, egyfajta számonkérhetőség is van a fejünk fölött, vagyis felelősséghelyzetben vagyunk. 

Ha a figyelem csak a mozgásra irányul, akkor azt tapasztalom, hogy az egy tágas jelenlét, úgy mondjuk, hogy lebegő figyelem. 

Ezt használjuk is különböző meditációs körökben vagy a szupervízióban is, ennek segítségével egy kicsit följebb emelkedsz, rálátsz a dolgokra, szemléled őket, csak engeded, hogy legyenek, veled együtt. A lebegő figyelem nem szétszórt, de nem is problémára fókuszáló, inkább beengedő figyelem. Minden mozgásnál fontos, ahogy a flamencónál: ha az agyadból indítod, akkor ugyanazt a funkciót kapcsolod be, mint a problémamegoldásnál, nem lesz igazán átélt a mozgás. Viszont, ha akár a testérzékelés, akár a ritmusérzékelés vagy a zeneérzékelés funkcióval nyitsz, akkor a tested és a lelked is együtt tud működni, akkor kezd el harmonizálódni ez a test, a szellem meg a zene.”

A test és a lélek együtt fejlődik

De kanyarodjunk vissza az adventi kettő az egyben programhoz, amelynek mozgásanyagát Mihályné Kintzli Erika állította össze, aki még az orvosi egyetemre járva elvégezte a Prímatorna oktatói képzését. „Ez a torna koreografált gyakorlatokból áll, de nem tánc. Havonta úgy négy gyakorlatot cserélünk benne, hogy változatos legyen, de a többit már ismerjük. A negyedik gyermekünk fél év körül lehetett, amikor a Szent Erzsébet Óvodából az egyik óvónéni szólt, hogy tartsak edzést a dolgozóknak a tornateremben, akkor jutott eszembe, hogy miért hozzak én ide mást, mint kortárs keresztény zenét.” 

A covid alatt Erika online tornákat tartott, dicsőítő zenére, Virág is ezekre tornázott. Amikor ötletét elmondta az anyukatársnak, Erika annyira belelkesedett, hogy a jövő évre tervezett program már idén adventre elkészült. Ahogy Virág mondja, mindkettőjüknek van már egy „fitneszlady nagylánya”, akik a keményebb edzést mutatják be, az anyukák pedig a kezdő vagy újrakezdő szintű gyakorlatokat. 

„Aki szeretné negyedóra alatt kiköpni a tüdejét, az figyelje a lányainkat, a közepes szint Erika, én meg vagyok a kezdő” – mondja. 

Ha pedig valakinek kevés a napi fél óra, megcsinálhatja mellé a negyedórást is. Erikát arról is kérdezem, hogyan lehet az online órákon biztosítani, hogy a lelkes tornázók a gyakorlatokat szabályosan, a sérüléseket elkerülve végezzék, miközben a lelki tartalomra is figyelni kell. Válaszában nemcsak a tornaoktató, az orvos is megszólal. 

„Sokat gondolkodtunk ezen. Külön videóban fogom elmagyarázni, mire kell odafigyelni, végigmutatok mindent, és javaslom, hogy bárki csak utána álljon neki a mozgásnak. Fontos, hogy a megfelelő pulzustartományban dolgozzunk, eközben nagyon sok jó élettani folyamat indul el a testben, kitágulnak az erek, javul az anyagcsere, a test oxigénellátása. A mozgás hat a hormonrendszerre, sokkal jobban fog például hatni az inzulin a sejtekre, hogy fel tudják venni a cukrot. Ha legalább heti három alkalommal edzünk, akkor hosszú távon a vérnyomás is csökkenni fog, az erek rugalmassága megmarad. Emellett saját magunkkal foglalkozunk és a Jóistennel, kizárunk minden mást a külvilágból.”

Kép

Dyekiss Virág és Mihályné Kintzli Erika − Forrás: Dyekiss Virág

Keresztényként tartozunk a test pozitív megközelítésével

Mondhatnánk, hogy az ötlet nem új: a keleti filozófiákhoz, vallásokhoz tartozó mozgásformák egységben látják, egyszerre edzik a testet és a lelket. Gyakorlásnak nevezik azt, amit a nyugati ember edzésnek, kihívásnak, flowélménynek. Bár szeretjük azt hinni, hogy a transzcendenssel való találkozás mindig átütő erejű, ritka pillanat, a gyakorlás, azt hiszem, általában mégis belépője a meditációnak, az elmélyülésnek és az imának is – sokatmondó a lelkigyakorlat kifejezés. 

Versegi Beáta úgy látja, hogy „a kelet többet tud a testben lévő, a teremtettségünkbe rejtett, kibontakoztatásra és gondozásra váró lehetőségekről, mint a mi nyugati, keresztény kultúránk. Holott a kereszténység az egyetlen, amelyben a személyes Isten testben jön el hozzánk, azt gondolom, hogy tartozunk magunknak, a hitünknek azzal, hogy a testet komolyan vesszük. Abban mindig jók voltunk, hogy ápoljuk a betegeket, de az egészséggel nem tudunk mit kezdeni. Mióta belépett a tudatunkba a jóllét a szó pozitív értelmében, felmerült, hogy akkor mi van a szenvedéssel, és kell-e tennünk, mit tehetünk a jóllétért, felelősek vagyunk-e azért, hogy jó állapotban legyünk. Szerintem igen, mert ha én jól vagyok, akkor például nem terhelek annyit másra. De, mint pozitív érték, ez mégis lassan érkezik meg hozzánk. 

Amíg a keleti gondolkozás preventív módon áll a betegséghez, addig a nyugat a gyógyítás oldaláról közelíti meg. Mindannyian tapasztaltuk már, hogy ha valaki nem „rendesen beteg”, vagyis nincs elég nagy baja, nem is értik az orvosok, hogy mi a problémája. 

Mi, keresztények tartozunk még a test pozitív megközelítésével, annak kimondásával, hogy a testünkkel való törődés nem önzőség vagy énközpontúság, hanem felelősségvállalás a közösség érdekében is. Szoktam mondani az előadásaimon, hogy nagyszerű, hogy mi a szenvedésről is tudunk tanulni a Mestertől, de hány napot és hány órát láttuk Jézust szenvedni, és hány órát láttuk működni mint felelős, a saját életét jól megélő ember, ezt mégsem domborítjuk ki eléggé.”

Adventi meglepetés

A két anyuka szerette volna megjutalmazni azokat, akik napról napra követik őket az adventi gyakorlásban, ez egy adventi naptárban öltött formát. Virág ezt egy 26 szereplős görögkatolikus, karácsonyi ikonhoz készítette el, elmélkedéseket írt mindennap másik szereplőre, az ikon valamelyik figurájára helyezve a hangsúlyt. Mindegyikük egy-egy út Jézushoz és saját magunk megértéséhez is. Papp Miklós atya A karácsonyi ikon etikája című könyvét gondolta tovább a görögkatolikus pap engedélyével. Az adventi gyakorlatokra a [email protected] e-mail-címen lehet jelentkezni.