Így úszhatod meg akár egy nagy betegség anyagi következményeit is – „Érdemes a piciből is egy kicsit lecsípni”

Milyen gyakran találkozol azzal a kifogással, hogy „kicsi a fizetésem, én nem tudok félretenni, biztosítást fizetni”?

Gyakran hallom, és erre azt szoktam mondani, hogy minél kisebb valakinek a fizetése, annál nagyobb szüksége van biztosításra. „Szinte fillérekből” – akár napi fél kávé árából – olyan szolgáltatást tudunk vásárolni magunknak, amely segítségével anyagi biztonságban leszünk olyankor is, ha váratlanul megbetegszünk, eltörik a karunk vagy a lábunk. A biztonság ebben az esetben azt jelenti, hogy megfelelő ellátásban részesülhetünk, és azt is, hogy a táppénz és a kieső jövedelem egyaránt rendelkezésünkre áll az adott időszakban. Hallottam olyanról, aki azért ment be koronavírus-fertőzéssel dolgozni a munkahelyére, mert a táppénzből nem tudta volna fizetni a kiadásait. És persze olyanról is, aki betegen küldi be a gyermekét óvodába, iskolába, mert nem tudja megoldani a betegszabadságot. Ezért kell előregondolkodni, és abból a piciből is egy kicsit lecsípni – mert ez tényleg pár ezer forintos költséget jelent havi szinten. Ha azonban nem gondoskodunk magunkról, kiszolgáltatott helyzetbe kerülhetünk.

A pénz elképesztő szorongást vált ki sok emberből, és ezt a szorongást generációról generációra átörökítve adjuk át a gyerekeinknek. Hogyan lehet ezt egy kicsit enyhíteni, finomítani?

Az első és legfontosabb lépés, hogy tisztában legyünk azzal, mennyi a kiadásunk, és mennyi a bevételünk.

Régi, de nagyon bevált módszer a nagymama kockás füzete, de persze ma már inkább appokat és Excel-táblákat használunk. Minden kiadást írjunk föl, majd nézzük végig a tételeket, hogy megállapíthassuk, melyek azok a költségek, amik ahhoz kellenek, hogy az életünket alapszinten finanszírozni tudjuk. Mekkora az az összeg, amelybe már bizonyos jóléti szolgáltatások is beleférnek, mint az étterem, a mozi, a színház, az utazás akár. Ennél a pontnál láthatjuk azt is, hogy mik a felesleges kiadásaink, amelyek nélkül könnyedén meg tudnánk élni.

Fontos azzal is tisztában lennünk, hogy mekkora az a bevétel, amelyre minden hónapban biztonsággal számíthatunk. Ugyanis a kettő viszonya határozza meg, hogy mennyire gazdálkodunk jól a rendelkezésre álló erőforrásainkkal. Vallom, és mindig mindenkinek elmondom, hogy legalább három, de igazából hathavi tartalékkal kell rendelkeznünk. Ha bármi történik velünk – megbetegszünk, elveszítjük a munkánkat, beüt valami a családban – hat hónapot kapunk arra, hogy mindezt megoldjuk, megszervezzük, elrendezzük.

Ha van a számlánkon hat hónapnyi tartalék, az olyan lelki nyugalmat ad, ami kiegyensúlyozhatja a család életét.

Ahhoz azonban, hogy hathavi tartalékunk legyen, már most el kell kezdeni a tartalékképzést, hogy egy-két éven belül ez az összeg rendelkezésre álljon.

Az egészségbiztosítással kapcsolatban mik az alapvetéseid?

Először is végig kell gondolnunk, mekkora nehézséget okozna a családnak, ha valamelyik kereső jövedelme kiesne egy baleset vagy betegség következtében. Mire gondolok? A gyógyszerek, műtéti beavatkozások, gyógykezelések költségeire. De a fizetésünk és a táppénz összege közötti különbség is jelentős lehet a betegség, illetve a rehabilitáció időszaka alatt. Mi történik akkor, mennyibe kerül az egészségügyi ellátás, ha mondjuk a hosszú várólisták miatt egy magánszolgáltatót veszünk igénybe? Vagy esetleg a társadalombiztosítás nem fedezi egy gyógyszer árát. Az egészség- és balesetbiztosítások hasznossága pont abban rejlik, hogy ezekben az esetekben jelentős összegű anyagi támogatást nyújtanak, amelyből finanszírozni tudjuk a beavatkozásokat. Nemzetközi adatok mutatják, hogy a családi bevételek 5-10 százalékát kellene erre a célra fordítanunk.

Én öt évvel ezelőtt néztem szembe a mellrák rémével. Az első beszélgetésnél mondta az onkológus, hogy erre a típusú mellrákra van egy célzott biológiai terápia, aminél 820 ezer forintba kerül egy ampulla – és ebből kb. ötre lesz szükség. Viszont nem finanszírozza a társadalombiztosítás. Először majd leestem a székről ilyen számokat hallva, de a második gondolatom az volt, hogy van kritikus betegségekre szóló kiegészítő egészségbiztosításom, és a kifizetett biztosítási összeg ezt fedezni fogja, így nem kell hozzányúlni a tartalékokhoz. Hiszen akkor még azt sem lehetett tudni, hogy képes leszek-e egyáltalán dolgozni, s ha igen, mikortól és milyen intenzitással. Arról nem beszélve, hogy ebbe a betegségbe akár bele is lehetett volna halni... Ha egy ilyen helyzetben hozzá kell nyúlni a tartalékokhoz, az további stresszt jelent, ami csökkenti a gyógyulási esélyeket.

Számomra tehát a betegségbiztosításom lehetővé tette, hogy mindent megadjak a testemnek és a lelkemnek ahhoz, hogy meggyógyuljak.

Régebben az ilyen típusú biztosítások gondolatát mindenki eltolta magától, hogy „ó, ha nem történik velem semmi, akkor kidobott pénz az ablakon”. Szerencsére ma már egyre többen gondolkodnak másként: az élet váratlan eseményeire inkább készüljünk fel előre, és 10–15 év múlva mi leszünk a legboldogabbak, ha a biztosításra kifizetett összeg ablakon kidobott pénz lesz…

Beszéljünk a szenior korosztályról, hiszen az ő esetükben gyakori az az elképzelés, hogy már nem köthetnek biztosítást, nem vehetnek fel hitelt.

A korábbi évtizedekben 65 éves kor után már nem lehetett valós biztosítást kötni Magyarországon. A biztosítótársaságoknak azonban alkalmazkodniuk kell ahhoz, hogy már tovább élnek az emberek. Ma már 80 éves korig szerződhetnek, a kritikus betegségbiztosítások pedig nagyon sok társaságnál 70 éves korig köthetők. Én mindig úgy szoktam mondani, hogy a biztosítás nem más, mint a „szeretetkockázat megoldása”. Ez azt jelenti, hogy amikor mondjuk egy haláleseti biztosítást kötünk, akkor igazából nem magunkról gondoskodunk, hanem azoknak az embereknek az anyagi biztonságáról, akiket szeretünk. Akkor is, amikor mi már nem leszünk...

Van egy másik korosztály is, akikről beszélnünk kell: Magyarországon hihetetlen módon el vannak adósodva a fiatal családok, komoly hitelek mellett vesznek új lakásokat, házakat.

Egyetlen kérésem van a családfenntartókhoz: legalább akkora kockázati biztosítással rendelkezzenek, amekkora a hitelük.

Ha baj történik, akkor ez a biztosítás lehetővé teszi, hogy a család kifizesse a hitelt, és marad egy saját, hitelmentes ingatlanjuk. A fiataloknál egy 10–20 millió forint értékű biztosítás havi szinten három-négyezer forintba kerül. Ez egy fagyizás vagy egy mozizás ára, ugyanakkor hihetetlen nagy jelentősége lehet, ha baj történik.

Azt olvastam, hogy a szegénységtudat egyik alapja, hogy a pénzt akarja megtakarítani az illető, az idő számára másodlagos. A gazdagságtudatnak pedig az az alapja, hogy az idő fontosabb, mint a pénz.

Egyetértek. Ha ezt most kivetítjük a pénzügyeinkre, akkor a megtakarítás növelésének egyik módja, hogy spórolunk, a másik módja viszont, hogy a tudásunkat fejlesztjük, lépkedünk előre a ranglétrán, többet keresünk. A havi jövedelmünk tíz százalékát kellene félretenni hosszú távon. Ha előrelépünk, növekszik a jövedelmünk, a megtakarításra fordított részt is növelni kell, éppen azért, hogy a megnövekedett életszínvonalunknak megfelelő megtakarításokkal rendelkezzünk. Hiszen ahogy Woody Allen is mondja: „a gazdagság jobb a szegénységnél, már csak anyagi megfontolásból is…”