Így neveld a növényedet! – A kezdő kertészek tipikus baklövései

1. Alma vagy körte?

Az otthonunk zöldítésének projektje hosszútávon felemelő és apró sikerélményekben gazdag – ám eleinte gyakran kudarcok sorozatát jelenti. Ennek egyik fő oka, hogy a legtöbb kertész (köztük én is) ajándékba kapott cserepesnövényeken kezdi a kísérletezést. Igen ám, de gyakran az ünnepi hangulat és ránk irányuló figyelem megható súlya alatt elfelejtjük megkérdezni, hogy tulajdonképpen mi is az a kis élőlény, amit a kezünkben tartunk. A későbbi hibák elkerülésnek érdekében azonban érdemes az eszünkbe vésnünk: faggassuk ki az ajándékozót a növény fajtájáról és alapvető igényeiről! Milyen gyakran kell locsolni, átültetni? Mennyi fényt igényel? Szereti-e a párás környezetet? Kell-e metszeni, tápoldatozni?

Ijesztően bonyolultnak hangzik? Hohó, ez még csak a kezdet!

Ha a kérdés mégis elfelejtődik, ne csüggedjen! Fényképezze le a növényt, és töltse fel a képet a Google képkeresőjébe: a hasonló találatok alapján be tudja azonosítani a zöld jövevényt, majd utánanézni, hogy mire van szüksége. De ugyanezen az elven működik a hasznos tanácsokat is nyújtó, ingyenesen elérhető Garden Answers Plant Identifier applikáció!

2. Túl nagy fába vágja a fejszéjét!

Kezdő kertészként gyakori hiba az is, hogy az otthonzöldítést azonnal a legkényesebb, legtöbb törődést igénylő növényekkel indítjuk. Persze érthető: ki ne örülne egy gyönyörűen burjánzó bonsainak vagy egy egész évben virágzó orchideának? Ezek a fajták azonban még a rutinosabb növényápolókon is gyakran kifognak, úgyhogy a lelkesedésünket letörő kudarcokat megelőzendő érdemes a kevésbé igényes fajtákkal kezdeni. Feledékeny kertészek nagy kedvencei például a kaktuszfélék, de hasonló sikerélményekkel ajándékoz meg a gyorsan növekvő, kevés fényt és locsolást igénylő szobai futóka, vagy a légtisztító tulajdonsága miatt is kedvelt csokrosinda.

3. Az ön otthona a növény otthona!

A növényválasztásnál szintén visszatérő probléma, hogy nem mérjük fel megfelelően az otthonunk nyújtotta lehetőségeket.

Földszinti vagy északi tájolású lakásban például ne akarjunk fokföldi ibolyát vagy datolyapálmát tartani, mert ezek a fénykedvelő fajták nem fognak kellőképpen fejlődni.

 Árnyékos, félárnyékos környezetben ellenben remekül érzik magukat a trópusi vidékről származó növények: a popkulturális reneszánszát élő könnyezőpálma, a dekoratív leveleivel és narancssárga virágával hódító kehelyvirág vagy a méregtelenítő hatású szobapáfrány.

Fontos azt is figyelembe venni, hogy zöld barátaink egyes fajtáit teleltetni kell: én például hiába várom a hibiszkuszomtól, hogy nyáron gyönyörű, rózsaszín virágokkal hálálja meg a törődést, mert télikert hiányában csak zsenge, zöld hajtásokat hoz. Ugyanez a helyzet a nyári szezonban kültéren, verőfényben is tartható leanderekkel.

4. Zöld, zöld, de nem ugyanaz!

Miután a lakásunkban egyre szaporodnak a cserepes szépségek, a következő dolog, amit elronthatunk, ha mindegyiket egyformán ápoljuk. Ez szintén a feledékeny kertészek rutinja lehet, akiknek adott esetben mindig szombat reggel jut eszükbe, hogy vízzel lássák el az otthoni ökoszisztémát.

Csakhogy nem ugyanannyi öntözést igényel egy bambuszpálma, mint a kaktuszokhoz hasonló, jótékony hatásairól is ismert aloe vera.

Utóbbi húsos levelei például túltelítődnek és szomorúan lekókadnak, ha pár hétnél gyakrabban locsoljuk.

Kép: Pxhere

Az öntözéshez hasonlóan a növények fényigényére is érdemes odafigyelni: a mediterrán és a trópusi növényeket ne egy helyen tartsuk. Lehet ugyan, hogy a korallvirágunk a verőfényes ablakban mutat a legjobban, de a tűző naptól meg fognak égni a levelei.

5. Rossz bőrben vagy… Meglocsollak!

Ez a baklövés jellemzően a kezdeti lelkesedés túláradásából fakad. Eleinte sokan úgy gondoljuk, hogy a gondoskodásunkat úgy fejezhetjük ki leginkább cserepes lakótársaink felé, ha minden nyavalyájukra locsolással reagálunk. Aztán, amikor észbe kapunk, hogy lefelé hajlanak a leveleik, és tocsog a víztől a földjük, a legrosszabb, amit tehetünk, hogy a tűző napra tesszük szegényeket, hogy „kiszáradjanak”. Ilyenkor a növény garantáltan hőgutát kap, és záros időn belül kipusztul.

Zöld barátainknak sokféle „betegsége” lehet, és erre különböző megoldásokkal kell szolgálnunk.

Ha például sárgásan hullatja a levelét, az tápanyaghiányt is jelezhet, ez esetben a fajtájához illő tápoldatot kell neki adni, de a legtöbbüknek csak a nyári időszakban szabad! Ha barnás foltok jelennek meg rajta, az a levegő nem megfelelő páratartalmára utalhat. Ha égési nyomokat fedez fel a levelek peremén, akkor túl sok fény éri. Ha apró, kitüremkedő foltok tűnnek fel a növényen, akkor nagy eséllyel pajzstetvek támadták meg. Vigye a növényt távol a többitől, hogy megakadályozza a kártevők terjedését, majd kezdje meg a kezelést mechanikusan (leszedegetéssel) vagy különböző növényvédő szerekkel!

A lényeg, hogy mindig diagnosztizálja „pácienst”! Keressen rá a tünetekre a fajtája alapján, és utána kezdje meg a megfelelő kúrát, hogy hamarosan újra teljes pompájában gyönyörködtethessen!

6. Költöztetném, de hova, hogyan?

Az első hiba, amit az átültetésnél elkövethetünk, az az, hogy elsumákoljuk. Persze a kerttel nem rendelkező kis lakásokban nem éppen kellemes tevékenység virágföldet lapátolni, de néhány leterített újságpapírral remek kis kertészkedősarkot tudunk kialakítani gyakorlatilag bárhol. Úgyhogy ne legyünk restek: ha azt szeretnénk, hogy zöld barátaink megfelelően fejlődjenek, ültessük át őket egy- vagy kétévente, pláne akkor, ha kinőtték a cserepüket, azaz a gyökereik már teljesen átszőtték a földlabdát.

A költöztetésnél az első fontos szabály, hogy a virágzási időt kerüljük el: a legtöbb fajta esetében a tavasz kezdete az optimális időpont. Emellett fontos odafigyelni a megfelelő cserép- és virágföldválasztásra. Előbbi esetében az előző cserépnél csak 2-3 centiméterrel nagyobb átmérőjűt válasszunk az élőlény új otthonául, mert különben a növény a gyökerek növekedésére fogja használni az energiáit ahelyett, hogy a talaj fölött fejlődne.

Az ültetőközeg megválasztásánál is a növény eredete lehet a segítő mankó: a féltrópusi vagy mediterrán közegből származó fajták (pl. aloe vera) a jó vízelvezetésű, homokos talajt kedvelik, míg az eredetileg fákon kapaszkodó orchideafajtákat kizárólag kéreg alapú ültetőközegbe szabad elhelyezni. Persze sok fajtának bőven elég az általános, B típusú virágföld, de mindig érdemes utánanézni, hogy a mi növényünknek van-e speciális földigénye, és ha van, azt nem árt komolyan venni!

Az imént felsorolt tipikus baklövésekben valószínűleg sok kezdő kertész magára ismert.

Ez azonban természetes: senkiből sem lesz azonnal bonsai-szamuráj, mindenkinek bizonytalanok az első zöldülő lépései!

A lényeg, hogy egy-két kipusztított növény ne szegje szárnyunkat, próbálkozzunk újra, figyeljünk a jelzéseikre, és mindig nézzünk utána, mi a helyes teendő! Hajrá, és kellemes otthonzöldítést!