Időtálló sikk – a pesti nő egykor és ma

Az ötvenes évek nyugatról érkező szabadságeszménye, a rock ’n’ roll zene, a bakelitek, az újfajta táncok és az ezzel érkező divatforradalom az évtized végére a szocialista táborba is begyűrűztek. A mai fiatalok számára már szinte elképzelhetetlen, milyen szűkös lehetőségek álltak rendelkezésre, ha valaki lépést szeretett volna tartani a kor divatjával. Az unalmas portékát áruló Május 1. és Vörös október Ruhagyárak mellett a tehetősebbeknek Rotschild Klára állami szalonja és a „maszekok” kínáltak árut. A pesti nő ezért kreatív érzékkel kialakította saját, egyedi stílusát.  „Az egészben az a legszebb, hogy a fényképezőgép lencséje előtt, legyen fotográfus és modellje amatőr vagy profi, mintha tényleg az lenne a világ legtermészetesebb dolga, hogy Budapest a divat fővárosa…” – írja Legát Tibor, a kötet szerkesztője a bevezetőszövegben. 

Mitől volt sikkes a pesti nő a szocializmus évei alatt?

Fekete Klári egykori manöken így mesél arról, milyenek voltak a sajátos hazai stílusjegyek: „Elsősorban a kis ruhák, a derekat hangsúlyozó bővülő szoknyák meg a szűk miniszoknya fémjelzik a korszakot. De ott voltak a kétrészesek is. Magyarország nagyon híres volt ezekről a kis dzsörzé kosztümjeiről meg kompléiről, amelyek egyenes szabásvonalú ruhák voltak, és egy kabátka társult hozzájuk. Mindegyiknél fontos volt a variálhatóság.

A kor adottságainak megfelelően a legegyszerűbb kis modelleket is föl tudták dobni a varrónők találékonyan, ügyesen egy más típusú gallérral, egy övvel, egy rátett zsebbel vagy mandzsettával.

Nagy szükség volt a kreativitásra az ’50-es és ’60-as években, az biztos.”

Ezekben az évtizedekben még egészen mást jelentett a szupermodell-kultusz, mint manapság. Magyarországon mindössze tucatnyi lány dolgozott, akik országos ismertségre is szert tettek, címlapokon, heti- és havilapokban egyaránt szerepeltek, és valóságos példaképekké váltak. Fekete Klári – aki rendszeresen szerepelt az „Ez a Divat” című kultikus magazin hasábjain – pozitívan emlékszik vissza ezekre az évekre: „Én azt hiszem, amennyire be voltunk szabályozva és el voltunk zárva a szabad világtól, annyira talpraesetté váltak a magyar nők. Mertek merészen hozzányúlni a ruhákhoz. Ugyanakkor nem voltak kilengések: egységesebb volt az öltözködéskultúra és a „jólöltözöttség” megítélése. Ha ezekre a fotókra valaki ránéz vagy megnézi a régi filmeket, a pesti utcaképeket, akkor is ez jön le, szerintem még a fiataloknak is.”

Nincs új a nap alatt

 – tartja a mondás, a Fortepan kiadványa pedig éppen ezért is aktuális, mert manapság reneszánszát éli a ’60-’70-’80-as évek divatja. Tomcsányi Dóri divattervező ezekből az évtizedekből merít inspirációt. Dóri saját trendszemléletén keresztül meséli, miért vonzza őt a nosztalgikus világ:

„A márkám DNS-éhez hozzátartozik a posztszocialista Kelet-Európa, ami nem csak divat, hanem tárgykultúra, képzőművészet is.”

Kép: Fortepan / Nagy Gyula - Kattintson a galériáért! 

„Ezt az inspirációt modern hangnemben és modern technológiával dolgozom fel. Nagyszüleim korának van számomra egy letűnt bája, érzelmileg vonzódom ahhoz a korszakhoz. A másik dolog, hogy azért mi Magyarországon még részben ebben élünk, megragadt ebből az időszakból nagyon sok minden. És ez körbe vesz minket, annak ellenére, hogy egy modern európai társadalom vagyunk.” Dóri korábbi kollekciói hol az olajos lángosillatú és traubiszódát szürcsölgető balatoni nyarakat, hol a salakos teniszpályák hangulatát, hol a Malév sztyuárdeszek stílusát hozzák vissza, az idei őszi/téli válogatás pedig szintén visszarepít minket gyermekkorunkba, egyenesen a budapesti hármas metró vonalára, a retró mozaikok, márványpanelek, műbőrülések és műanyagszékek világába.

Időtálló minőség

Dóri mint divattervező folyamatosan keresi az utakat, mit tud ebből a korból és gondolkodásból átmenteni a mába. „A nagymamám szekrénye alapján van egy elképzelésem, hogy milyen lehetett. Azt gondolom, sokkal kevesebb tárgy és ruha állt rendelkezésükre, amit sokkal jobban megbecsültek, minőségibb anyagokból készültek. Ma a gyorsan változó, olcsó divat, vagyis a fast fashion miatt ez már teljesen máshogy van, és nem a minőségre, hanem a mennyiségre mennek a vásárlók. Ma így már nem lehet kijelenteni, hogy van „a” pesti nő, hanem több rétegből épül fel a „sokféle” pesti nő. Van olyan, aki egyszer vesz fel egy ruhát, és van, aki tényleg a minőséget választja.

Az a ruháink és tárgyaink iránti szeretet, ami akkoriban jellemző volt, sajnos már nincs meg egy modern nő életében.

A kényszergazdálkodás miatt nem volt annyiféle ruha, a Burdából meg különböző szabás-varrás magazinokból vették az ötleteket, sokan saját maguk készítették a ruháikat. Ma az egyediség inkább a styling szintjén működik, tehát próbálnak olyan kombinációkat összeszedni, amelyek egyediek. Én például nagyrészt a saját ruháimat hordom, és ezeket vintage darabokkal kombinálom. Nagy rajongója vagyok a ’70-’80-as évekből származó selyem-, bőr- és gyapjútermékeknek. Ezek készültek olyan minőségben, amelyek a mostani drágább, designer ruháknak feleltethetők meg. Azt a minőséget, amilyen készítése idején, 30–40 évvel ezelőtt egy bőrszoknya volt, ma már nem tudom megvásárolni egy üzletben, de a megfelelő helyeken sokszor igazi kincsekre bukkanok” – meséli Tomcsányi Dóri.

Örökké pesti nő

A pesti nő élete végéig az is marad, Fekete Klári ma is ízig-vérig maga a stílus. „Nagyon szeretem a nem túl nagy kalapokat, a szemüveg és a napszemüveg pedig kifejezetten öltöztet. Azt kell hordani, ami jól áll. Ez önismeret és önkritika kérdése is. Az idő múlását nagyon nehéz elfogadni. Kell egy jó barát, egy figyelmes családtag, aki megmondja: figyelj, ne hordd tovább ezt az élénkvörös hajat, mert talán elegánsabb lennél egy sötét szőkével. Nagyon sok ember rossz értelemben makacs a divatot illetően, ha korosodni kezd. Nekem szerencsésen alakult az életem. Megvoltak az életemnek a fázisai, a folyamatossága, és hála Istennek, jól érzem magam. Ha kérdezik, én mindig mondom, hogy 80 éves vagyok. Ezt a nagy sztároktól is ellestem, Sophia Loren sem titkolja soha, hány éves. Én azt mondom, nincs értelme, hogy az ember tagadja a korát.

Nem arra kell törekedni, hogy fiatalnak nézzünk ki, hanem jól kell kinézni a saját korunkban.

Nagyon fontos, hogy az ember jól érezze magát abban a stílusban, amit magára ölt, és tudja belülről, mi az, ami őt tükrözi. Önazonosnak kell maradni.”