„Úgy döntöttem, lépek egy nagyot” – 57 évesen ismét egyetemi éveit éli a kolozsvári nyomdász

Az 1967-ben született Mostis Károly minden bizonnyal Kolozsvár egyik legidősebb aktív magyar egyetemistája, aki jelenleg a Műszaki Egyetem Fenntartható nyomdarendszerek nevű mesterképzésén tanul. Az egyetemi közeg nem ismeretlen terep számára: egy évvel azután, hogy befejezte iskolás tanulmányait a kolozsvári Báthory István Elméleti Líceumban, a Babeș–Bolyai Tudományegyetemen tanult fizikát, majd a mesteri elvégzése után 1993-ban zárta le első egyetemi ciklusát.

„Nem volt akkoriban nagyon sok választási lehetőség, de néhány azért adódott. Én mérnök szerettem volna lenni, de nem sikerült a felvételi, nehezen lehetett bejutni. Végül azért döntöttem a fizika mellett, mert ahhoz nagyobb affinitásom volt, és könnyebben átmentem a felvételin is” – indokolta akkori döntését Mostis Károly, hozzátéve, hogy ez a változtatás önmagában nem befolyásolta jelentősen a szakmaválasztását.

Az 1990-es években Erdélyben is zavaros időket éltek az emberek, ezért az egyetem után úgy döntött, hogy nem szakmában próbál meg elhelyezkedni, hanem vállalkozásba kezd. 

Először a mosószer-és élelmiszerkereskedés irányába indult el, az élelmiszercége viszont csődbe ment, ezután kezdett nyomdában dolgozni, ahol mára több évtizedes tapasztalattal rendelkezik.

„Az utóbbi időben belefáradtam a napi gyűrődésbe. A szakma üzleti része eleve nem olyan érdekes számomra, mint a műszaki dolgok. Úgy döntöttem, nekiállok tanítani, hogy átadhassam, amit az évek alatt elsajátítottam. Ezzel párhuzamosan elkezdtem mesterszakos tanulmányaimat a fenntartható nyomdarendszerek szakon” – tért ki a jelen helyzetre a szakember, akinek a tanítás sem ismeretlen, korábban ugyanis már fizikát és informatikát is oktatott.

Bár a diákélet és az oktatás terén is van már tapasztalata, a világ természetesen jelentősen megváltozott az 1990-es évekhez képest, ami az egyetemek működésében is megfigyelhető. „Teljesen megváltozott az emberi hozzáállás. Az 1990-es években ez még nagyon merev volt, most pedig bármilyen problémával találkoztam, mindenki kedvesen segített. Ebből a szempontból pozitív irányba mozdultak el a dolgok. A témák és a tantárgyak lefedik a szükséges tudnivalót, a tanárok pedig képzettek” – értékelte az aktuális oktatási körülményeket.

Mostis Károly az említett kihívások mellett a doktorit is bevállalta. Örül annak, hogy olyan kollégákat fogott ki, akikkel versengés helyett segíthetik egymás munkáját. Bár a háromfelé szakadás néha kicsit megterhelőnek bizonyul számára, igyekszik úgy összeegyeztetni a dolgokat, hogy minden területen helyt tudjon állni.

Kép

Fotó forrása: Mostis Károly

Veszélyben van a szakma?

„A Covid-időszak nagy csapás volt a nyomdáknak, de nem akkora, amekkorára számítottunk. Mivel a modern időkben már számítógépen készítik elő az anyagot, kiküldik a nyomdába, az pedig szétküldi szerte az országba, senkinek nem kell fizikailag megjelennie a munkahelyen” – tért ki a világjárvány hatásaira.

Ugyanakkor meg kell küzdenie a szakmának a digitalizáció hatásaival, ugyanis a termékmennyiség világszerte lecsökkent, egyes kiadványok már kizárólag online felületre készülnek, vagy ebben a formában pótolják őket. A megrendelők igyekeznek ugyanazért a pénzért több különböző szolgáltatást megszerezni, akkor is, ha ez kisebb példányszámmal jár.

Mivel a nyomdászat gyorsan fejlődő műszaki ágazatnak számít, az idén vásárolt nyomdagépek négy év múlva elévülhetnek a jobb és olcsóbb technológiák miatt. A munkások folyamatos képzése azért is fontos, mert az új eszközökhöz általában új ismeretek szükségesek.

A változtatás sokat segített

A továbbtanulásnak ugyanakkor más oka is volt a tudásfejlesztésen kívül, Mostis Károly ugyanis egy nehezen megélt időszak után döntött úgy, változtatni akar az életén és a dolgokhoz való hozzáállásán.

„Depressziós tünetek jelentkeztek nálam, ekkor mélyen elgondolkoztam azon, hogy változtatnom kellene. Amikor felvetődött a lehetőség, hogy a mesterit és a doktorit is megkezdjem, és újra jelentkezzem az egyetemre, úgy döntöttem, lépek egy nagyot. Ez rendkívül pozitívan befolyásolta az életérzésemet” – indokolta a váltást a nyomdász, aki szerint új életmódja rengeteget nyitott a világszemléletén, most már másként áll hozzá a problémákhoz is.

Miután változtatott az életén, biztos benne, hogy nem fog visszamenni a termelésbe, hanem olyan utakat keres, ahol inkább kutathat vagy taníthat, hiszen sokkal jobban érzi magát ezen a két területen, mint abban a körforgásban, amibe korábban belekerült. 

Irány a Diáknapok!

Mostis Károly nemcsak formálisan lett újra egyetemi diák, a fiataloknak szervezett legnagyobb kolozsvári magyar eseményből is kivette a részét. 

A városi Diáknapokat idén 30. alkalommal szervezte meg a Kolozsvári Magyar Diákszövetség, amelyen összesen 2366 egyetemista vett részt, közülük ő volt a legidősebb. Az eseményen a jelentkezők nagy létszámú csapatokba verődve bulizhatnak és vehetnek részt egy számos sportágat, interaktív feladatot és játékot tömörítő pontversenyben.

„Mindkét fiam diáknapozott már korábban, a kisebbik a Mozgékonyak csapatában. Amiben lehetőségem volt, támogattam őket, mert ilyenkor itt-ott segítségre van szükség. Annak kapcsán, hogy elkezdtem a mesterképzést, a fiamban felvetődött, hogy ha már egyetemista vagyok, elmehetnék velük én is a rendezvényre. Megismerkedtem a csapattal, el is fogadtak, nagyon jó élmény volt ilyen közegben lenni” – idézte fel a kellemes közelmúltbeli emléket.

Az esemény is hozzájárult ahhoz, hogy nyitottabban lássa a világot, és egészen más dolgok legyenek fontosak számára, mint akkor, amikor csak a termelés irányításával foglalkozott. Úgy érzi, a fiatalság hasonlóan működik, mint az 1990-es években, csak nagyobb a csapatszellem, Kolozsváron pedig ma már kettőt sem lehet lépni anélkül, hogy az ember valamilyen rendezvénybe botoljon.

Bár az ő generációja főleg a korábban kialakított baráti kapcsolatait ápolja, ő szívesen jár a fiaival fiatalok közé is, ha úgy hozza a helyzet. 

A Diáknapokon pedig örömmel harcol azért, hogy hasznos tagja legyen a csapatnak. Ha már Mozgékonyaknak hívják őket, Mostis Károly arra is kitért, fontosnak tartja az aktív életet, szeret kirándulni és új helyeket felfedezni. Feleségével gombászni is eljár, de a túrázás jobban lázba hozza, főleg a nyári időszakban.

Maradna az oktatásnál

„Továbbra is szeretnék a szaklíceumban tanítani, mert azt vettem észre, hogy az, amit én le tudok adni nekik, kicsit többet ér, mint amit a standard iskolai keretek között meg lehet tanulni. Az iskoláknak is problémájuk van a pénzzel, mert egy nyomda felszerelése számukra nagy költség lenne. Én viszont több olyan helyre is el tudom vinni őket, ahol meg tudom mutatni nekik, mi hogyan működik a gyakorlatban” – tért ki a tanári szerep fontosságára Károly.

Ami az utánpótlást illeti, a szakember szerint osztálya fele érdeklődik a szakma iránt, a másik fele azért jár iskolába, mert muszáj. Úgy érzi, még túl kevés időt töltött az oktatásban ahhoz, hogy fel tudja mérni, hány fiatal kezd el ténylegesen a nyomdászattal foglalkozni a tanulmányok befejezése után. Ennek ellenére azokkal a véleményekkel nem ért egyet, hogy a kétkezi munkát igénylő szakmák veszélyben lehetnek a jövőben, mert a fiatalok közül sokan ilyen irányba szeretnének elmozdulni.

Szerinte az iskolai nyomdászképzésben az is fontos lenne, hogy a gyerekeknek korszerű tankönyv álljon rendelkezésére, mert napjainkban is a régieket használják. 

Bár azok az információk még mindig hasznosak, kiesett egy húszéves periódus, amelyben a technika rengeteget fejlődött.

Mostis Károly számára előnyt jelent, hogy párhuzamosan vesz részt diákként és pedagógusként az oktatásban, így az egyetemen megszerzett tudást néha akár egyből tovább is adhatja a gyerekeknek. A vizsgaidőszak után várhatóan az oktatási szünetben sem fog unatkozni, hiszen a doktori kutatását nyáron is folytatja majd, ősszel pedig a másodévet kezdheti diákként.