Holtomiglan, holtomiglan – Ki házasodik önmagával?
„Ezek a nők nem azért házasodnak magukkal, hogy bármiféle üzenetet közvetítsenek az önelfogadásról meg a nem is tudom én miről. Szimplán azért csinálják, mert nem találnak maguknak ….-t (trágár: férfi). Most minek szépíteni, ez az igazság. Férfiak közül is sok ilyen van, csak nekik nem ketyeg az óra, úgyhogy ráérnek a dolgokkal, de ha egy nő megöregszik, ronda lesz, akkor már nem kell senkinek. Ez az egész szologámia nagyon komoly pszichés rendellenességeket tükröz.”
pixabay.com
Majd’ két éve kommentelte így – buzgó egyetértést kiváltva – az egyik troll azt a jelenséget, amelynek első eseménye 1993-ban történt. A szologámiáról van szó. Merthogy nemcsak többel lehetne házasodni, gondolják egyesek, hanem senkivel is. Az ilyen állításokat még a grammatika is nehezen bírja, ezért hát pontosítok: a szologámia kifejezés az ember önmagával kötött házasságát jelöli. A témáról már a magyar média is jelentett az utóbbi időben, vagy a keresztények csúfolására vagy a feministák megvetésére (ld. fent) használva a lehetőséget.
A szologámia sem egyházilag, sem jogilag nem elfogadott, mégis, állítólag egyre többen vállalkoznak a különös, önelkötelező szertartásra, amelyen maguknak fogadnak örök hűséget. És többnyire nők.
Mint például az olasz Laura Mesi, aki a drága ceremónia után egyedül utazott egyiptomi nászútjára, vagy a brit Sophie Tanner, akit édesapja kísért addig a helyig, ahol kimondta magának a boldogító igent. Vagy az amerikai Erika Anderson, aki egy válás után döntött úgy, hogy saját magával lép frigyre. Azért férfi is szerepel a példák közt, így Heron Saline, aki 15 éve él magával boldog és teljes házasságban. Mára honlapok és szolgáltatások épülnek a jelenségre; ezek minden részletre kiterjedő tanácsokat és – jó pénzért – kellékeket adnak.
Micsoda?! – kérdezzük a fejünket fogva, hiszen olyan abszurd, hogy valaki magával házasodik. Pedig voltak jelek. Például a Sex and the City című sorozatban a főhősnő önházassága 2003-ban, vagy a Glee főszereplőjének énceremóniája 2010-ben. A kettő között, 2004-ben jelent meg Sasha Cagen a „Különc. A kompromisszumok nélküli romantikusok manifesztója” című írása, amely azóta kultuszteremtő szöveggé vált azok számára, akik az önelfogadás másokat nélkülözni is képes teljessége felé haladnak.
Jogosan merül fel a kérdés, hogy ha lehet magammal, akkor dolgokkal miért ne szabadna megesküdni?
Hát, szabad – persze ezt sem jogilag elismerten. Például egy kővel, mint ahogy Tracey Emin, vagy egy virtuális nővel, mint ahogy a japán fiatalember, Iwasa Ryo tette.
Hogy létezik-e válás ilyen kapcsolatokban? Vagy hogy milyen öröklési szabályok vonatkoznak egy ilyen kapcsolatra? Nem tudom. De talán nem is ezek a legfontosabb kérdések. Hanem az, mit mondunk annak, aki egy ilyen menyegzőn elkapja az esküvői csokrot.
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
A Képmás magyar magazin és vállalkozás, nincs mögötte nagy, külföldi médiabirodalom. Csupa családos, értékes és jó ember, akiknek nem csak munkahelye, szívügye is a Képmás. Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>
