Hogyan zajlik az őszi szüretelés gyerekszemmel?

Itt nincs szőlő és sajnos barack sem. A cseresznyét mind leeszik a madarak, a dióért meg versenyezni kell a mókusokkal. De van málna, és ősszel érik. A mi kertünk telis-tele van vele. Mindenhol az nő: a kerítésnél, a bokrok mellett, a virágágyások körül, sőt, a virágágyásokban is. Hiába ültet Anya céklát, akkor is málna nő. Még az a szerencse. Amikor megjövünk az iskolából, be se megyünk a házba, hanem szétszaladunk a kertben, és Anya alig bír összekiabálni minket, hogy uzsonnázzunk. Aztán amikor mégis sikerül, akkor meg alig bírunk uzsonnázni, annyira teleettük magunkat.

A málnán kívül van még nagyon sok szeder és galagonya, bodza meg gesztenye. Azok nem a mi kertünkben vannak, hanem csak úgy szanaszét, de az itteni emberek azt hiszik, csak dísznek jók, és inkább megveszik a boltban. Pedig annyi van, hogy az még a madaraknak és a mókusoknak is sok. Igazából még nekünk is. Amikor jön a ködös idő, meg is penészedik mind. Kivéve, amit mi leszüretelünk: Ágó, Dani meg én.

A gesztenyét együtt szedjük. Az őszi szünetben nagy táskákkal megyünk Apa iskolájába a focipálya mellé. Ezzel nagyon igyekezni kell, mert meg kell előznünk a kertészeket, akik a lombszívóval feltakarítják a fák alól az összes szemetet. Ha elég ügyesek vagyunk, abból a szemétből készít Anya gesztenyés sütit egész évben. Régen még szedret szedni is együtt mentünk, de most már nem kell, mert két éve felfedeztünk egy titkos labirintust, ami nagyon jó lelőhelyekre visz. Most már onnan hozzuk a szállítmányokat mindennap.

A labirintus a kertünk mögött van, de sokáig nem lehetett látni a bozóttól meg a borostyántól. Annyira titkos, hogy még az emeleti ablakból sem látszik. A bozót mögött van egy nagyon öreg kőkerítés meg egy magas és sűrű sövény, és a kettő közt egy hosszú járat. Azon át jutunk el például az ezeréves templom kertjébe, ahol ezeréves emberek sírjain kívül óriási, nagy szemű szederbokrok is vannak. De annyi, hogy alig hittünk a szemünknek. Aztán eljuthatunk egy legelőre is, ami tele van csipkebokorral meg galagonyával, de ide többet nem megyünk, mert a múltkor úgy megijedtünk, hogy még az egyik vödrünket is otthagytuk. Kiderült, hogy ez nemcsak egy üres legelő, hanem tehenek is vannak rajta. Aztán van a labirintusban még egy óriási bodzabokor is – éppen a szomszéd néni padja mögött, ahova ki szokott ülni beszélgetni a barátnőivel. Az a bokor is tele van, és ha az összes bodzát leszedjük, nem is kell máshol gyűjteni. Mi tavaly is jó magasra felmásztunk a sövényen, és elértük majdnem mindet. Közben azt játszottuk, hogy indiánok vagyunk, és kihallgattuk, miről beszélnek az öreg nénik a padon. Nagyon jók voltunk, mert egyáltalán nem vettek minket észre. Csak akkor, amikor Dani elfelejtette az indiánosdit, és elkezdett hangosan hellózni nekik… Lett is nagy mérgeskedés! Persze hiába mutogattuk a vödröket meg a bodzát, senki sem hitte el, hogy mi csak szüreteltünk...

Ez a cikk a Képmás magazinban jelent meg. A lapra előfizethet itt>>