Hét képzeletbeli helyszín, amely valóságossá vált
Az alkotói, írói képzelet időnként olyan gyönyörűen szárnyal az égig, hogy még a valóság is megirigyli. Hogy a regényírók gyakorta kölcsönöznek megtörtént eseményektől ötleteket, vagy valóságos helyszínek köré szőnek meséket a fantáziájuk által, az nem okoz számunkra nagy meglepetést. Ám csodálatos és ritka jelenség az, amikor az adás-vétel mindkét irányba működik. Különleges esetekben előfordul az is, hogy egy-egy író által létrehozott képzeletbeli helyszín végül igazi, kézzelfogható helyként jelenik meg a világban. A mese néha beteljesül, és a valóság a képzelet után oson.
Lényegében minden ember egyszerre él a valós és egy képzeletbeli világban. Fiktív helyszíneket, címeket ismerünk, és úgy beszélünk róluk, mintha mindannyian jártunk volna ott – és a lényeget tekintve jártunk is. A regénybeli városok, falvak ismerete sokszor közösséget teremt, beavatottá válunk általuk. Ki ne tudná, miről híres Árkod városa, milyen nővérek laknak Létán (száz éve futnak le a patakhoz integetve, kiáltozva az édesapjuk elé), miről nevezetes Vácpácegres, vagy milyen bolt nyílt a Harap utca 3. alatt? A kitalált helységneveket az emberi elme első olvasásra is helységnévként azonosítja be még akkor is, ha soha nem találkozott velük, hiszen jellegzetes képzőkkel és névvégződésekkel látja el őket gondos megálmodójuk. Léteznek ugyanakkor olyan magyar helységneveink is, amelyek mesebelinek tűnnek, mint Karakószörcsök vagy Szilsárkány, esetleg Vasfarkasfalva, amelyekről sokan hiszik, hogy csak kitaláltak…
Aranyváros, vagyis Eldorádó
Eldorádó egy mondabeli város valahol a Guatavita-tó partján, a mai Kolumbia területén. A dél-amerikai mítoszok nagy része érinti ezt az aranyból épült legendásan gazdag várost, ahol még az utcakövek is csillogó, valódi drágakövek. A mese szerint az inkák leszármazottai ebbe a csodás városba menekültek, és itt mindennap aranyporral szórták be a bőrüket, aranypalotákban laktak, és arany evőeszközzel ettek. A spanyol és portugál gyarmatosító katonákat az a vágy hajszolta át az óceánon, hogy megtalálják Eldorádót, és arannyal megrakodva térjenek haza. Ám ez a vágyuk nem teljesült, vagy nem úgy, ahogyan remélték. 1959-ben a Kolumbiában, Bogotá közelében megnyílt nemzetközi repülőtér mindenki örömére az El Dorado nevet kapta.
Arany palotákat ugyan nem látni a járatról, ám köztudott, hogy az El Dorado légikikötő a drogkereskedelem egyik gócpontja, annak ellenére, hogy a világon itt a legszigorúbb a biztonsági ellenőrzés.
Camelot, a lovagkirály székhelye
Camelot előkelő helyet foglal el a mitikus helyek listáján, bár annyi filmben felépítették már, hogy szinte ismerjük. Chrétien de Troyes álmodta meg a várost, az Artúr-mondakörben szereplő király gótikus fellegvárát. Chrétien feldolgozása előtt az eredeti mondakörben nem bukkan fel a lovagi vár neve, nem azonosítható be semelyik valós helyszínnel, vagyis teljes egészében mese, mint maguk a szereplők is. Camelot azonban létezik a tudatunkban, és hatással van ránk. A kerekasztal egy olyan idealizált hatalmi viselkedés szimbóluma, amelyben hinni akarunk, ami dédelgetett álmunk marad akkor is, ha Camelot valójában inkább egy lelkiállapot vagy ideális viselkedési elvárás, mint valós épület. Az amerikai sajtó e vágyat ragadta meg, és ennek jegyében hívta Kennedy elnök belső körét Camelotnak.
Macondo, ahol száz évig tart a magány
Gabriel García Márquez Száz év magány című regénye olyan történet, amelybe szívesen beleveszünk. García Márquez Kolumbia egy eldugott kis falujában, Aracatában született, ahol nagyszülei gondoskodtak róla. Aracata előképe a regénybeli Macondo falunak, amelyet a világhírűvé vált regénynek köszönhetően egy kicsit mindannyian a magunkénak érzünk és vallunk. Macondo jelképe a fantáziának, a szabadságnak, a csodáknak, az emberi élet parttalan áradásának. A spanyol nyelv helyi változatában ma már létezik egy sajátos szó, amely azt fejezi ki, hogy a szóba került jelenség csak is „Gabo” valamelyik regényéből léphetett ki, a valóságban nem létezik.
A macondiano fogalom azt jelzi, hogy ilyesmi csak egy dél-amerikai regényíró fejéből pattanhatott ki, valójában nem létezhet.
Ilyen macondiano például az, hogy az író szülőházát egy későbbi tulajdonosa a teljes tájékozatlanság jegyében lebontotta, és új házat épített a helyébe. Később a falu úgy döntött, hogy ezt a házat is lebontják, és az író emlékei alapján újraépítik az eredeti épületet… A faluban egyébként még évekig élt egy Buendía nevű holland férfi, aki a nevét a regényben főszerepet játszó családtól kölcsönözte, jött, lakott, majd kisvártatva nyomtalanul eltűnt.
A Macondo név azonban nem tűnt le a színről. 2006-ban Aracata polgármestere, Sanchez Rueda javasolta, hogy a települést kereszteljék át a regénybeli névre, amely minden bizonnyal turistákat fog csalogatni hozzájuk, és a poros kis falu végre megindulhat a fejlődés és gazdagodás útján. A kiírt szavazáson azonban nem jelent meg szavazóképes többség, így Macondo falu még mindig nem tudott testet ölteni, és a csodák helyszíne nem kapott valódi teret.
Az ’56-os forradalom idején menekülő magyarok azonban már jóval előbb felfedezték a maguk Macondóját Bécs külvárosában, egy tranzitterületen, ahol a városba érkezésükkor először kaptak átmeneti ellátást. 1968-ban már Romániából és Csehszlovákiából érkeztek ide politikai üldözöttek. A ‘70-es években a Pinochet-diktatúra elől menekülő chileiek ugyanitt jutottak ideiglenes lakhelyhez addig, amíg letelepedési kérelmüket elbírálták.
Macondo az álmok kapuja lett, nemcsak valóságos terep, hanem a lehetőségek és remények összejátszásának mese és valóság határán álló tudatállapota.
A kilencvenes években az új latin-amerikai írónemzedék szembefordult azzal a kacskaringósan folydogáló, mágikus prózával, amelynek a Száz év magány az írói Nobel-díjjal kitüntetett mesterműve, és McOndo néven antológiát adtak ki, a címmel is kifejezve ellenérzésüket. A Macondo és a McDonalds összepárosításával keletkezett fiktív helyszínre azonban azóta sem nagyon kíváncsi az olvasóközönség, és nincsenek arra tartó világutazók.
St. Mary Mead, ahol rejtélyes gyilkosságok történnek
St. Mary Mead (Szent Mária Mező) egy kitalált angol falu Agatha Christie több regényében. A falu, amelyet ma már valóságosnak élünk meg, arról nevezetes, hogy itt lakik a krimiszerző által olyannyira kedvelt kotnyelesnek tűnő vénkisasszony, Ms. Marple, aki éles eszéről és páratlan nyomozási képességeiről ismert. A falu csöndesnek és idillikusnak tűnik, ahol „soha nem történik semmi”, ám a látszat ellenére szép számmal esnek meg benne rejtélyes gyilkosságok. A kies falu, amely először a Gyilkosság a paplakban című regényben bukkan fel, nyomban rabul ejti az olvasók szívét nyugalmával, lassú tempójával, jellegzetes angol lakóival, hátsó ajtóival, sértődős és fecsegő alkalmazottaival.
St. Mary Mead egy kicsinyített világegyetem, ahol megjelenik az emberi természet minden árnyalata, és ahol egy pocsolyában láthatóvá válik a tenger egész élővilága – mikroszkóp alatt szemlélve.
A St. Mary Mead névért valóságos harc indult meg az angol falvak között. Bár szívesen meglátogatnánk Ms. Marple-t, végül egyetlen falu sem változtatta a nevét a regénybelire, hiába szállunk fel a vonatra a Paddingtonon. Azonban Anglia egy régiójában több olyan falu is található, amelyek akár a megszólalásig hasonlíthatnak St. Mary Mead-re, ennek a régiónak a neve: Cotswolds.
A furcsa vasúti vágány, amely kapu egy párhuzamos világba
Egy londoni helyszín alig pár éve lépett át a nemlétezésből a valóságba, ez pedig a King’s Cross pályaudvar 9 és háromnegyedik vágánya. A Roxfort Expressz indulási sínpárja ugyan még a láthatatlanságban rejtőzik, ám a falban félig eltűnő poggyászkocsi trükkösen jelzi az ikonikus helyszínt.
Silverhöjd, a ködbe burkolódzó világvége
Napjainkban játszódik a „Jordscott” című skandináv sorozat, amely izgalmasan vegyíti a krimielemeket a skandináv mitológiával. A filmbeli Silverhöjd egy kitalált kisváros az emberek lakta utolsó település és az Erdő határán. A természet és az ember küzdelmét a sorozat sajátos eszközökkel, mitologikus, természetfölötti lények bemutatásával mutatja meg, és alacsony költségvetés mellett is óriási szurkolótábort épített ki. Silverhöjdnek annak ellenére, hogy nem létezik, saját honlapja van, ahol megtalálhatjuk a misztikus ködbe burkolózó tájak és izgalmas események valódi helyszíneit.
Smallville, ahol már nem csak Superman nő fel
A ChatGPT mesterséges intelligenciája egy Smallville nevű kitalált várost – Superman itt élte le a gyermekéveit – hozott létre az online térben.
A cyberkísérlet lényege az, hogy meg lehessen figyelni, a kitalált karakterek hogyan viselkednek az adott térben, milyen konfliktusokat gerjesztenek, ha rájuk bízzák a történetet. A fiktív településen 25 karakter él, az eredményekről pedig még nem számoltak be a kutatók.
Óperencia, Bergengócia, Kukutyin, Nakonxipán, Tara… Helyek a világban, amelyek nincsenek, de mégis léteznek. Ha a fiktív helyek listájára keresünk rá a böngészőnkben, Felhőkakukkvár után nem sokkal a Mennyország címszót is megtaláljuk... A valóság addig ér, ameddig csak el tudunk látni.
A cikk forrása:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Mitikus,_legend%C3%A1s_%C3%A9s_kital%C3%A1lt_helyek_list%C3%A1ja
KAPCSOLÓDÓ TARTALOM
Ma is népszerű a „Váratlan utazás”, gyerekkorunk kedvenc tévésorozata
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
A Képmás magyar magazin és vállalkozás, nincs mögötte nagy, külföldi médiabirodalom. Csupa családos, értékes és jó ember, akiknek nem csak munkahelye, szívügye is a Képmás. Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>
