„Drágám, szólj a szeretődnek, hogy mindjárt hazaérek!” – Jobb, ha titokban marad az igazság?

Itt most nem a közösségi oldalakon közzétett kirakatról van szó, amikor online életről beszélünk. Sokkal inkább azokról a beszélgetésekről, amelyek titkosítva folynak, és az applikáció csak annyit jelez: új üzenet érkezett. Azokról az előfizetésekről, amelyeket sokszor még saját maguk előtt is szégyenlenek az érintettek, mert tudják, hogy etikátlan tartalmakat fogyasztanak. Esetleg házasságban élők tartós kötődést alakítanak ki egy harmadik személlyel, akivel sosem találkoztak. Vagy alkalmi partnereket találnak az alkalmazásokon keresztül, miközben otthon család várja őket. Sokan ezeket a helyzeteket el sem tudnák képzelni. 

Ám lehet, hogy többen vannak azok, akik számára ez a realitás, és minden alkalommal összerezdülnek, amikor a házastársuk vagy a gyerekük a telefonjukra pillant.

Tedd ki a mobilod – ha mered!

2016-ban mutatták be Magyarországon Paolo Genovese filmjét, a Teljesen idegeneket. Ugyanezt a történetet a BÚÉK! című magyar film és az eredetivel azonos című színdarab is feldolgozza. A szituáció a következő: hat jóbarát, akik házas- és szerelmespárok, egy játékot játszanak a közös vacsorán: mindannyian kiteszik a telefonjukat az asztal közepére, és megbeszélik, hogy minden hívást kihangosítanak, minden képüzenetet közösen néznek meg, és minden szöveges üzenetet hangosan felolvasnak. Mi baj lehet? Hiszen a jó barátok mindent tudnak egymásról. Nem árulok el többet a történetről, de nagyon ajánlom bármelyik feldolgozást annak, aki még nem látta. 

Ez alapján végeztem egy kis közvélemény-kutatást a környezetemben, és a következő dologokra bukkantam: a leggyakrabban titokban tartott dolgok az érzelmek, a szex és a pénz köré szerveződnek. Az alábbi okok miatt tartják titokban ezeket. 1. Ha fény derülne rájuk, felborulna az érintettek megszokott hétköznapi valósága, ami elől a telefonjukon keresztül elérhető életükbe menekülnek. 2. Rossz fényt vetne rájuk mindez a mikroközösségeikben (család, barátok, munkahely), és félnek attól, hogy „a szájára veszi őket a falu”, tehát ítélkeznének fölöttük, rossz színben tűnnének fel. 3. Maguk előtt is szégyellik a viszony(oka)t, esetleg azt, hogy titokban pénzt gyűjtenek vagy adnak olyan célra, amellyel a környezetük nem ért egyet.

Mi a helyzet a titkok „elszenvedőivel”?

Csak a vicc kedvéért néhány barátnőmmel arról beszélgettünk, mit tegyünk, ha tudomást szerzünk arról, hogy valamelyikünk férjének viszonya van. Szóljunk vagy ne? 

Nagy meghökkenésemre többen mondták azt, hogy ne szóljunk egymásnak. 

Azért, mert egy futó kaland miatt nem érdemes felrúgni évtizedes kapcsolatokat, ha pedig szerelem van, az valószínűleg úgyis elmúlik, és akkor hazajön a hűtlen fél. Jobb nem tudni az ilyet. Kérdeztem tőlük azt is, hogy vajon belenéznének-e a partnerük telefonjába. Mindenki tisztában volt vele, hogy ez a bizalmatlanság jele, mégis egyöntetűen azt mondták, hogy jobb észnél lenni és ellenőrizni a másikat. Miután rámutattam az ellentmondásra, azzal érveltek, hogy amit el akar rejteni a másik a telefonján, azt úgyis megteszi, és ma nagyon ügyetlennek kell lenni ahhoz, hogy egy afférra vagy egy titkos bankszámlára fény derüljön. Ha mégis, az okkal történik, mert szerintük ilyenkor a férfi nem mer szólni, viszont direkt hagyja elöl az információt, hogy dőljön a kártyavár. Na, igen, a női logika. 

Ezután az egyik kedves ismerősöm bevallotta, neki többen szóltak, hogy nőkkel látták itt-ott a férjét, de ő azt gondolta, mindenki csak rosszat akar neki, ezért nem hitte el. Évek múlva kiderült, hogy igaz volt a dolog. Ő szakértő módon sorolta az online titkolózás jeleit: sosem hagyja kijelzővel felfelé a telefonját az asztalon, de leginkább otthon is a zsebében tartja. A WC-re is magával viszi, és előfordul, hogy fojtott hangú telefonbeszélgetések hallatszanak a zárt ajtók mögül. Minden kódolva van a készüléken.

Kép

A kép illusztráció – Forrás: Freepik

Igazság, derülj ki! Hányan mernénk ezt kérni? 

Veszélyes lehet, ha még egy ajtóval beljebb merészkedünk az online titkok útvesztőjében, ugyanis felvetődik a kérdés, hogy miért titkolózik a másik. Mi miért rejtünk el dolgokat, kódolunk le beszélgetéseket vagy mentünk képeket olyan mappákba, amelyeket csak mi tudunk megtalálni?
Kutatásaim és tapasztalatom szerint vannak a legbelső szobában olyan kényelmetlen kérdések, amelyeket még magunknak is restellünk feltenni, mert ha őszintén válaszolnánk rájuk, sok minden mást meg kellene kérdőjeleznünk magunkban is. 

Ez olyan, mint amikor elkezdünk nézni egy pocsék filmet, aminek már az első öt percét is bűn volt leforgatni. De csak nézzük tovább, hátha kisül belőle valami. A felénél már úgy érezzük, ostobák lennénk, ha egy órányi figyelem-ráfordítás után kimennénk a moziból, ezért végigszenvedjük a filmet. S ha utána negatív kritikával illetjük, szembejön a kérdés: miért nézted végig? Erre nehéz válaszolni. 

Ilyenkor vagy szembenézünk a saját hülyeségünkkel, vagy azt mondjuk: nem is volt olyan rossz. Sok mindennel vagyunk így az életben.

Máskor viszont elvicceljük a legnagyobb félelmeinket is, és figyeljük a másik reakcióját, hátha elárul valamit. Mint a férj, aki ezt mondja a feleségének: „Drágám, szólj a szeretődnek, hogy mindjárt hazaérek!” Mindenki nevet, de csak a Jóisten tudja, milyen elfojtott félelmek, megérzések lappanganak egy ilyen mondat mögött.

Én úgy gondolom, az emberek mobiltelefon nélkül is tudtak nagy hatásfokkal titkolózni, de az is biztos, hogy a digitalizáció nyílt utat adott a kettős életnek. Miért baj ez? Kutatások bizonyítják, hogy a titok, a visszatartott információ zsigeri és idegrendszeri szinten okoz elváltozásokat a szervezetben: gyakorlatilag folyamatos mentális és fizikai stressz az, hogy figyelni kell, nehogy egy árulkodó részlet is napvilágra kerüljön. Arról nem beszélve, hogy könnyen belegabalyodhatunk a hazudozásba, ha elfelejtjük, kinek, mikor, mit mondtunk. 

Szerintem a kettős élet modellje hamarosan hasonló megvilágításban tűnik majd fel, mint az egészséges életmód: mindenki tudja, hogy ahhoz sok zöldség- és gyümölcsfogyasztás mellett rendszeres mozgás javasolt. A „szürke zónás életről” is mindenki tudni fogja, mit kellene tenni az elkerüléséért, illetve a leleplezéséért, de valamiért csak azon kevesek teszik meg, akik egyébként is esznek zöldséget, és mozogni is szoktak.

Véleménycikk