Háttérmunka az érmek mögött – Akik olimpikonjaink útját áldozatos munkájukkal egyengetik

Tóth-Utassy Dominika: „Aki nem dolgozik dietetikussal, az olimpián hátrányból indul”

– Lehetséges manapság komoly sporteredményt elérni táplálkozási tanácsadás nélkül?

– Ma már minden sportágban kiélezett a mezőny, apró nüanszokon múlnak tizedek, ezredek – érmek. Ha egy élsportolónak nem megfelelő az energiaszintje, a tápanyagbevitele, az étkezései időzítése, a regenerációja vagy a laboreredménye, a benne rejlő tartalékokat kisebb eséllyel tudja kihozni magából. Aki lemond a lehetőségről, hogy dietetikussal dolgozzon, az olimpián eleve kicsit hátrányból indul.

– Milyen módszerekkel tudja növelni a sportteljesítményt a dietetikus?

– Egyik eszközünk a sok közül a laborparaméterek optimalizálása. A sportolóktól minimum három havonta kérek labort a sportteljesítmény szempontjából lényeges paraméterekkel. Egy alacsony vasszint például koncentrációképesség-csökkenést, fáradékonyságot, akár edzés alatti légszomjat, esetleg sérülékenységet eredményezhet, márpedig fokozott igénybevétel mellett hamar kialakulhat vashiányos állapot, hiszen erős izzadással is lehet vasat veszíteni. Ugyanígy nátriumot is, holott a nátrium kiemelten fontos az izom- és idegsejtek stimulálásához, az emésztéshez, a tiszta gondolkodáshoz, a sav-bázis egyensúly kontrollálásához, az izom-összehúzódáshoz. Ezeken kívül persze még számos paramétert kell folyamatosan monitoroznunk.

– Milyen étrend-kiegészítőket alkalmaznak?

– Étrend-kiegészítőkkel többek közt az állóképességet, a robbanékonyságot tudjuk növelni, a savasodást csökkenteni, a fáradtságérzetet kitolni. A nitrát például ér­tágító, vérnyomáscsökkentő, és sok más pozitív hatásával javítja a teljesítményt. A spenót, rukkola, cékla, a zöld levelesek tartalmaznak nagy mennyiségű nitrátot, de van egy kifejezetten sportolóknak kifejlesztett étrend-­kiegészítő is, amely egy mindössze 70 milliliteres kis shot. Ez annyi nitrátot tartalmaz, mintha az illető megivott volna fél liter céklalevet, viszont ez verseny közben nem fog diszkomfortérzetet okozni, és lötyögni a hasában.

Kép

Tóth-Utassy Dominika dietetikus – Fotó: Éder Vera

– Mennyire térnek el sportáganként a táplálkozási igények?

– Sportáganként, nemenként és egyénenként is eltérő az energiaigény, amit nagyban befolyásol a genetika, a kor, az egészségi állapot, a testösszetétel, a laboreredmény, a napi rutin. Egy hosszútávfutónak, szinkronúszó­nak, műkorcsolyázónak, esztétikai sportot űzőnek a teljesítményfokozáson kívül abban is segítünk, hogyan tudják éhezés nélkül, megfelelő energiabevitel mellett a számukra előnyös alacsonyabb testtömeget fenntartani. A súlycsoportos sportágaknál arra is ügyelünk, hogy a kívánt súlyra való fogyasztás ne menjen a teljesítmény rovására. Az első konzultáción minden lényeges életmódbeli és egyéb információt kiderítek a sportolóról.

– Mi történik a további konzultációkon?

– Kielemezzük, hogy az aktuális étrend hatására milyen változásokat érez a sportoló, miként változtak a laborparaméterei. Átnézzük a versenynaptárt, amely alapján megtudom, hogy mikor lesz szüksége a felkészülés után speciális versenyétrendre. Szükség esetén felveszem a kapcsolatot a többi segítő szakmával: edzővel, orvossal, pszichológussal, gyógytornásszal, és az információkat egybegyúrva alakítom az étrendet. Versenyek alatt is folyamatosan tartjuk a kapcsolatot. Külföldi verseny ­esetén gyakran egyeztetek a hotelükkel is, hogy milyen ételek legyenek ott számukra elérhetők.

– A versenytapasztalatokon túl, az életük más részletei­be is beavatják?

– Bizalmi, szinte baráti a kapcsolatunk. Nekem az is fontos, milyen lelkiállapotban vannak, mert az hatással tud lenni akár az étrend betartására is. Volt, aki bizonyos ideig nem úgy változott, ahogy terveztük, mert lelki problémák gyötörték, és emiatt nem tudta fegyelmezetten követni az étrendet. Beszéltem a sportpszichológusával, és összeállt a kép, mi mivel van összefüggésben. Ahogy megoldódtak a lelki problémái, helyreállt a versenysúlya is.

– Sok ilyen sikersztoriban volt már része?

– Mindig csodás érzés, ha egy sportolóm aranyérmet szerez, és utána megköszöni a munkámat. Ez már olimpián is megtörtént, és nagyon meghatódtam. Olyan is volt, hogy egyikük azzal hívott fel az olimpiáról, hogy erős izomgörcsei vannak, amelyeken a masszázs, a lazítás, az extra magnéziumbevitel sem segít. Átgondoltam, mely paraméterekkel függhetnek össze a panaszai, elmondtam, mit fogyasszon, és másnap jelezte, hogy kutya baja, folytathatta a versenyt, és fantasztikus eredményt ért el. Az ilyen esetek mind közös örömök és sikerek.

Sági Andrea: „Sokszor nem is az olimpia a legnehezebb, hanem odáig eljutni”

– Miben tér el a sportpszichológia az általános pszichológiától?

– Annyiban mindenképp speciális, hogy nagyon fókuszált, mérhető célokért is dolgozunk. Ha egy sportoló nincs jól, a sikertelensége az eredményekben mindjárt látványosan megmutatkozik. Ugyanakkor a sportoló is ember, ugyanúgy küzd párkapcsolati, magánéleti, egzisztenciális gondokkal, stresszel, szorongással, mint bárki más, így ezekkel is dolgoznunk kell. Az sem mindegy, mikor történik a közös munka, hiszen egy olimpia előtt jó esetben már mentáltréningeket végzünk, fókusztechnikákat gyakorlunk, de ehhez addigra bele kell fektetni a szükséges munkát a magánéleti kérdések rendbetételébe. Tehát az egészséges személyiségfejlődés és a testi-lelki jóllét elérése terápiás eszközökkel ugyanúgy fontos része a sportpszichológusi tevékenységnek, tévedés azt hinni, hogy csupán technikák tanításából áll a munkánk.

– Mennyire kell szorosan „fognia a sportolók kezét”?

– Heti rendszerességgel célszerű konzultálni, amit persze felülírhatnak külföldi versenyek, de akkor is beszélhetünk online. Olyan igény is jöhet, hogy az edzéseket, versenyeket személyesen nézzük meg, de ha ezeket ideális előkészítő munka előzi meg, akkor a sportoló jól tudja kezelni a nehéz helyzeteket, önjáró lesz. Ugyanakkor egy olimpikonnal is előfordulhat, hogy úgy áll ott versenyhelyzetben, mintha először venne a kezébe labdát vagy más sporteszközt. Ilyen „szétesés” esetén döntő lehet a mentális közbelépés. Persze olyan is van, hogy csak finomítások, pontosítások kellenek, hogy flow-állapotban versenyezzen az illető, ne görcsösen, az izmait a végsőkig feszítve.

– Milyen technikákkal érik el mindezt?

– Nemcsak sportpszichológiai technikákkal, hanem szorongáskezeléssel. Ennek részei lehetnek a különböző rela­xációs technikák, a kognitív terápiás módszerek, mint például a gondolatnaplózás, a gondolatátírás vagy egyéb, a sportpszichológus módszerspecifikus végzettségének megfelelő módszerek – integratív pszichoterápia, traumafeldolgozás, sématerápia stb. –, a sportoló hozott problémáihoz illesztve. Például olyan mintázat esetén, ahol egy huszonöt éves sportolónál még mindig az kapcsol be, hogy hat-nyolc évesen durván beszélt vele az edzője. Ahol nem ilyesmit kell átírni, ott jönnek a sportpszichológiai technikák: a figyelemfókusz-módszerek vagy a mentál­tréning, amikor adott helyzeteket, mozdulatokat fejben előre teljes átéléssel lejátszanak maguknak a sportolók.

Kép

Sági Andrea sportpszichológus – Fotó: Jónás Jácint

– Miben méri a sportpszichológus a sikert – csak a sporteredményben?

– A sikerekkel mindig együtt tudok örülni, akár, ha azt látom, hogy valaki az olimpiai kvótaszerzésbe micsoda munkát tett bele. Mert sokszor nem is az olimpiai vagy világbajnoki szereplés a legnehezebb, hanem odáig eljutni. És én abszolút sikernek élem meg azt is, amikor egy kamasz sportolóval elérkezünk oda, hogy le tud folytatni egy nagyon jó beszélgetést az edzőjével, ahol partnerként kezelik.

– Ha már a fiatalokat említi – úgy tudom, fontos önnek, hogy ne csak az élsportolókat segítse…

– Van egy egyesületünk, a Sport és Lélek – Sport-pszichoterápiás Egyesület, amelynek célja, hogy a sportpszichológia ne csak az elit sportolóknak járjon. Mert gyakran csak a már jól teljesítő, világversenyen részt vevők számára teszik elérhetővé, de nagyon fontos lenne másoknak is. Már a gyereksportban el kellene kezdeni legalább az edzők edukálását: hogyan segítsék a gyerekkorú sportoló egészséges személyiségfejlődését, milyen légkört alakítsanak ki. Ha a pozitív pszichológia kis kortól jelen van, mire a nagy téttel bíró versenyek jönnek, már meglesz azokhoz a mentális alap. Testtudatosság-fejlesztéssel, a nehéz helyzetek kezelésével és alaprelaxációval még több sportoló elérhetné az álmait, kevesebb lenne a lemorzsolódás, a rossz tapasztalat.

Moldvay Ildikó: „Készülök, hogy megugorjam a magam olimpiai szintjét”

– Az élsportolók közül jellemzően kiknek van a legnagyobb szükségük gyógytornára?

– A gyógytorna szükségessége nem annyira sport-, mint inkább egyén- és életkorfüggő. Egy junior, aki még nincs agyonhajszolva, jól érzi magát, de előbb-utóbb nála is jelentkezhetnek a sportágra jellemző ártalmak, sérülések. Az akut sérülést persze mindig „nagyon gyorsan” kellene meggyógyítani, a szívemhez viszont közelebb áll a preventív szemlélet. Amíg jól vagy, addig kezdjünk el dolgozni, hogy a bajokat megelőzzük!

– Jól gondolom, hogy a gyógytornászé amolyan bizalmi szerep is?

– Az biztos, hogy nem beszélek senkinek a sportolóim állapotáról. Az is, hogy akkor tudunk jól együtt dolgozni, ha emberileg is egy hullámhosszon vagyunk. Az az ideális, ha amint a sportoló megérkezik hozzám, úgy érzi, hogy egy óvó-védő közegbe került, ahol vele valami jó történik. Ezen a szinten már különösen nagy az összefüggés a testünk és a lelkünk között. Fontos, hogy nyugodtan ventilálja ki a problémáit, utána tudok a testével megfelelően bánni. Egyes sportolóimat kicsi koruktól pátyolgatom. Bele kell tudnom élni magam az őket érintő helyzetekbe, hogy közösen találjunk megoldást.

– Megosztana erre példát a múltból – hogy még véletlenül se a jelenlegiekről faggassam? 

– Az egyik Európa Játékokon Lőrincz Tamás birkózó vádlija begörcsölt, és másnap döntő mérkőzése volt. Nagyon komoly kezeléssorozatra volt szüksége, hogy másnap egyáltalán lábra tudjon állni. Mivel súlycsoportos a sportág, nem itathattunk meg vele több liter kalciumot, hiszen a súlyát is hoznia kellett. Meg kellett találnunk a leghatékonyabb módszert, hogy az izomzata regenerálódjon, rugalmas legyen, ne is fájjon, erő is legyen benne – és másnap nyert. Szabó Gabriella kajakos pedig egyszer a reptéren ért utol, hogy úristen, a dereka, most mi lesz! És meg tudtam nyugtatni, hogy találkozunk másnap kint a helyszínen, és megoldjuk. És abból is győzelem lett. Ilyenkor én is nagyon klasszul együtt tudok sírni velük.

Kép

Moldvay Ildikó gyógytornász – Fotó: Páczai Tamás

– Ezek szerint jelen szokott lenni a versenyhelyszíneken is.

– Ahová kimondottan hívnak vagy visznek, igen. De ha itthon jól dolgozunk, és felkészülten indul el a sportoló, a versenyen már nem lehet nagy baj. Meg át is tudjuk beszélni előre, mire figyeljen, hogyan melegítsen be. Olimpiából viszont idén már a hatodikra utazom. Rutinból tudom, mi fog kint történni, ismerem a versenyzőimet, de én is ugyanúgy készülök, hogy megugorjam a magam olimpiai szintjét.

– Hogyan tartja formában magát?

– Viszonylag sokat úszom, egy nap tizenkét órát beszélek, tehát a hangszalagjaim is edzésben vannak, egész nap jövök-megyek, ácsorgok, mutogatok. Dolgozom fizikálisan, megfogom, meghúzom, akár megemelem a sportolókat, ellentartok nekik. A legnehezebb mégsem ez, hanem az időmenedzsment. Ha egy nap nem tizenkét órát lehetne dolgozni, hanem tizennyolcat, akkor nem kellene határokat húznom, mert nemet mondani nehéz a lelkemnek.

– Mennyire szokta átélni az olimpia hangulatát?

– Ha bármelyikünket is elvinné a hangulat, nem tudnánk a munkánkat jól végezni. Ez részünkről is ugyanolyan fókuszt, fegyelmet kíván, mint a versenyzőktől. Példát is igyekszünk mutatni, hogy lássák, azért vagyunk ott, hogy nekik segítsünk. Nem megyünk el várost nézni, hanem kinyitjuk a rendelőt reggel fél nyolckor, és becsukjuk este tizenegykor. Nekünk csak az a fontos, hogy ők jól teljesítsenek.

– Az olimpia amúgy is elég stresszes nekik. Ön tud könnyíteni ezen?

– A rehabszoba egyben közösségi tér is, ahol ők egymással is találkoznak, ott mesélnek el mindent, ott lazulnak le fejben, testben, mindenhogy. Megvannak a kis rituáléim azokkal, akiket régóta ismerek, akikről sok mindent tudok. Így azt is tudom, mivel lehet őket mosolyra ösztönözni, mert a humor és a céltudatosság nem zárja ki egymást. Akár mesébe is ágyazhatom a feladatokat, ha azt szeretik. Az olimpia légköre nekünk attól olimpiai, hogy a versenyzők, akikkel együtt dolgozunk, jól vannak. 

Ez a cikk a MOL-Új Európa Alapítvány szakmai támogatásával készült.